Oldal 416 [416]
A Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont épületének helyszínével kap¬
csolatban is több lehetőség merült fel." A több mint 13.000 m? alapterületű új intéz¬
mény három nagy könyvtárat: a Pécsi Városi Könyvtárat, a Csorba Győző Megyei
Könyvtárat és a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárát, valamint az Állam- és
Jogtudományi Kar és a Közgazdaságtudományi Kar könyvtárait egyesíti. Ezen kívül az
épületben két (összenyitható) 200 fős előadóterem, egy 150 fős konferenciaterem, ku¬
tatószobák és internetes munkaállomások, a legfelső emeleten pedig zenei könyvtár és
gyerekkönyvtár került kialakításra." A pályázati felhívást 50 építész kérte ki, közülük
30-an pályáztak. 2007 áprilisának végén a zsűri az első díjjal a budapesti Török és Ba¬
lázs Építész Iroda munkáját jutalmazta." Az épület formájában a belváros felé való
irányultság jelenik meg: messze a vasúttól, háttal áll a kollégiumnak, újjal mutatva a
város felé. Balázs Mihály sokszor tervezett már problémás helyszínre, épülete talán
ezért befelé forduló, belső világa pedig meglepően gazdag a külsőhöz képest. A koc¬
kából visszabontott tömegű, üveggel burkolt, sima felületű épület külseje elegáns.
, Nyitott, átlátható, az utca szintjén járva a földszinten a városi térhez hasonló, az ut¬
cákhoz kapcsolódó tér nyílik meg", ami nagyon fontos az emberek közötti kapcsolatte¬
remtés szempontjából." A belső tér szerkesztésének tiszta rendje már önmagában is a
tudás metafórája. Az építészt a könyvtár épülettípusában egyszerre jelen levő pátosz és
hétköznapiság kettősségének megragadása érdekelte: az architektúra legünnepélyesebb
tere a Kaptar,”! a leginkább profán pedig a szabadpolcos rész. Mind a hangversenyte¬
rem, mind a könyvtár épületéről elmondható, hogy nem hatásvadász, öncélú ikonok,
hanem emblematikus, emberi léptékű épületek, melyek annak ellenére, hogy egymástól
függetlenül születtek meg, szellemi rokonságot mutatnak. "?
A legviszontagságosabb sorsa a Nagy Kiállítótérnek volt. Az időszaki kiállításoknak
teret adó architektúrát a Múzeum utca" folytatásaként felfogható, Papnövelde utcai
egykori vármegyeháza udvarára, jórészt a föld alá süllyesztve képzelték el. Hamar
kiderült azonban, hogy a műemléképület udvarán a vékony talaj alatt tömör szikla ta¬
lálható, melynek kitermelése nagyon időigényes és drága lenne. Ezért a főépítész dön¬
tése alapján a Káptalan utcai szabadtéri színpad helyét jelölték ki új építési területnek.
A tervpályázatot 2007. március 6-án írták ki június 18-i határidővel. A tervpályázati
anyagot 56-an vásárolták meg, a feladattal 42-en bírkóztak meg. Az 1. díjat az N. Nagy
Tamás, Somosi János és Galambos Sándor köré szerveződött, fiatal építészekből álló
csapat nyerte." A tervezőket a belvárosi környezet nagyban inspirálta, de a pályázati
kiírás is arra ösztönözte az építészeket, hogy tervük ne csupán a műemlékekből álló
környezetbe illeszkedjen, hanem jelként értelmezhető architektúrát eredményezzen. A
díjnyertes munka amellett, hogy ennek a feltételnek maradéktalanul megfelelt, össz¬
hangban volt a nagy zöld területen fekvő, viszonylag kis épületekből álló városi kö¬
zeggel. A 6000 m? alapterületű múzeum alsó két földalatti szintje majdnem a teljes
telket elfoglalja, csak a felszín felett bomlik szét különálló tömegekre. A tervezők ér¬
telmezése Szerint nem is egy házról, hanem egy nagy szoborparkról van szó, amiben a
múzeum épülete maga is műalkotásként, nagy plasztikaként jelenik meg. A pavilono¬
kat borító polikarbonát és kő használatában az örök értékek és az aktuális—izgalmas
416