Stranica 413 [413]
A kormányzat 2006. február 20-án ígéretet tett arra, hogy a program beruházásai beke¬
rülnek a 2007-ben induló második Nemzeti Fejlesztési Tervbe, április 6-án pedig aláír¬
ták azt a szerződést, mely 31,14 milliárd forint európai uniós és hazai forrást biztosít a
kulcsprojektek megvalósításához." Jelentős késéssel, 2006. december 16-án jött létre a
kulturális minisztérium és a város között az EKF programjaira és működési költségeire
szánt 9 milliárd forintról szóló szerződés.
De nem a bürokrácia nehézkessége okozta a legfőbb gondot. A pécsi pályázat decent¬
ralizációs elvével és az Európai Uniónak a középvárosok autonómiáját erősítő szándé¬
kával is szembehelyezkedve a kormányzat a támogatás fejében jelentős beleszólást
biztosított magának EKF-ügyekben. Pécs még a programszervezés terén is függő hely¬
zetbe került a kormánytól, mivel a rendezvények megszervezésének egy részét is a
fővárosi Hungarofestre bízták." A kormányzat és a városvezetés között kiéleződő vi¬
szony 2008 elejére majdnem kormánybiztos kinevezéséhez vezetett, és még annak is
híre ment, hogy a kulturális tárca a budapesti Művészetek Palotáját akarja a program¬
szervezéssel megbízni. Erre végül nem került sor; a feleknek sikerült az együttműkö¬
dés irányába elmozdulniuk."!
A városvezetés a pályázat győzelmének kihirdetése pillanatától az EKF városházi kisa¬
játítására törekedett." Toller László polgármester már 2005 novemberében közölte a
pályázatot elkészítő csapattal, hogy a város számára elfogadhatatlan az eredetileg el¬
képzelt szervezeti felépítés, mely a beruházásokat és a programszervezést együttesen
kezelve, azt egy non-profit szervezetre bízná. Toller szerint a városvezetés az infra¬
strukturális fejlesztéseket nem engedheti ki a kezéből, mivel az óriási összegekbe kerü¬
lő beruházások erkölcsi és anyagi felelősségét az önkormányzat viseli. A fejlesztések
és a programszervezés szétválasztása után a 2006. június 22-i közgyűlés az öt kulcs¬
projekt élére olyan nagyvállalatok vezetőit nevezte ki, akiknek korábban semmi közük
nem volt a pályázathoz. A döntést az EKF történetét figyelemmel kísérő pécsi kritikai
szemle, az Echo oldalain így értékelte Cseri László: , Természetesen nem teljesen ki¬
zárt, hogy például egy szemétszállítással foglalatoskodó cég vezetője egy kevéske túl¬
órával, hétvégi szabad idejében kiválóan vezényli le a Zsolnay Kulturális Negyeddel
összefüggő teendőket, vagy az ipari park vezére érdemben hozzá tud szólni egy olyan
speciális beruházáshoz, mint a hangversenyterem, de mindenképpen megkérdőjelezhe¬
tő a döntés ésszerűsége, átgondoltsága. Mint ahogyan az is, hogy a társadalmi munká¬
ban elvégzett tevékenység esetleges kudarca után számonkérhető-e a stratégiai vagy a
szakmai vezető, hiszen pénz nem jár nekik." Hasonló változások következtek be a
programtervezés terén is: erre a munkára a városházán egy kulturális konzorciumot
hoztak létre az önkormányzati fenntartású kulturális intézmények vezetőiből. A kiala¬
kult rendszer legnagyobb hibája az átláthatatlanság volt: nem tisztázták a hatásköröket
és a kompetenciákat, a testületek elszaporodása pedig felelősség nélküli, gyenge kol¬
lektív teljesítményt eredményezett.
Az események lelassultak, a sajtó egyre gyakrabban a beruházások késedelmeiről cik¬
kezett, a helyzetet pedig tovább súlyosbította a polgármester súlyos autóbalesete. Az
413