Stranica 405 [405]
A pécsi Európa Kulturális Főváros
története. Célok és megvalósulás
Pilkhoffer Mónika
Éppen tíz évvel ezelőtt, 2010-ben volt Pécs — első magyarországi városként — Európa
Kulturális Fővárosa. Ez olyan lehetőség volt a város életében, ami csak igen kivételes
és ritka esetekben adatik meg. Kisgyerekes anyukaként sajnos számos remek program¬
ról lemaradtam. De mivel szerény mértékben magam is részt vettem a cím elnyerése
során készült pécsi pályázatok munkálataiban, és igyekeztem nyomon követni a cím
elnyerése utáni eseményeket is, így szívesen elfogadtam az oldenbourgi Bundesinstitut
für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa felkérését, mely a pécsi
EKF történetének megírására szólt. Amikor a németre lefordított kéziratot a szerkesztő
elolvasta, azzal küldte vissza, hogy ez a narratíva annyira negatív, hogy legyek szíves
megírni a 2010-es év eseményeit is, ami minden bizonnyal kedvezőbb végkicsengést fog
adni a történetnek.
Nem tudom, hogy az utolsó fejezet tudott-e bármit is javítani az előző részek értékítéle¬
tén, de a cikket végül elfogadták. Azonban tíz év elteltével most úgy tűnik, hogy
mindennek szomorú aktualitása van, hiszen a város épp egy olyan politikai játszma
kereszttűzébe került, melynek nem titkolt célja, hogy a Zsolnay Negyed tulajdonjogáz
az állam megszerezze a várostól. Ezzel nemcsak Pécs legnagyobb kulturális-művészeti
értékétől, a város nevét a provincializmusból a világhírnévig repítő szellemi és épített
örökségétől fosztanák meg a pécsieket, de újabb tragikus bizonyítéka lenne a pécsi
EKF pályázat alapeszméjét képező kulturális decentralizáció semmibevételének.
* kk
2005. október 19-én a magyar kormány bejelentette, a versengő magyar városok közül
a nemzetközi zsűri javaslatára Pécset jelöli 2010-re Európa kulturális fővárosává. Az
eufórikus öröm pillanataival egy időben azonban az aggodalom hangjai is megcsendül¬
tek. A lelkes civilek kezdeményezésére és aktív részvétele mellett elkészített pécsi
pályázat és a helyi politika kapcsolatának alakulását előre vetítette az ünneplés tragi¬
komikuma, melyre a pécsi pályázat szerzője, Takats József így emlékszik vissza: , ,Föl¬
vonult a teljes szocialista frakció meg a szokásos embereik, tele volt a terem olyanok¬
kal, akikkel azelőtt sohasem, egyetlen EKF-fórumon sem találkoztunk. Alig ismertem
valakit. A polgármester nyilvánosan köszönetet mondott nekem (...). Majd köszönetet
mondott három olyan embernek is a kulturálisfőváros-pályázat sikeréért, akik közül
405