Stranica 386 [386]
táncok és mindenféle egyéb művészi megnyilvánulás." Az I. világháború idején meg¬
szűnt ez a fajta társadalmi élet, ahogyan az Iskolaegylet is csökkentette tevékenységét,
hogy aztán 1923-ban végleg megszűnjön. Rövidesen megalapítottak egy kerületi isko¬
lát. A Társaság ekkor nekifogott, hogy felépítsen egy új templomot.
Tudnunk kell, hogy a II. világháború kezdetéig a kerület megbízottja rendszeresen
kapott Magyarországról könyveket és újságokat. A jaraguái magyar kolóniát többször
meglátogatták a magyar kormány megbízottjai is, így 1908-ban a királyi konzul, majd
1940-ben és 1941-ben Boglár konzul, utóbbi a frissen kinevezett nagykövettel, ifjabb
Horthy Miklóssal.
Hogyan éltek a jaraguái magyarok az 1980-as években?
Schmöckel saját megfigyeléseire és Fischer Ferenc adataira támaszkodva írja: , A ma¬
gyar közösség tagjai békeszeretőek, és rendezett viszonyok között élnek: többségük
földműves, de van, aki fűrésztelepen vagy asztalosműhelyben dolgozik. Volt, aki maga¬
sabbra tudott torni, és ipari vállalkozásba fogott." A földművelés háttérbe szorult,
megindult az iparosodás, a fiatalok inkább az iparban vagy a kereskedelemben kerestek
munkát."§
Nemcsak a megélhetési körülmények alakultak át. Schmöckel szerint , [m]a a dolgok
megváltoztak, bár a vallási ünnepeken, amelyeket különböző közösségek rendeznek,
még uralkodik a magyar, vagyis a hungaréz" szellem, ahogyan itt magukat nevezik a
magyar földről származó emberek." Ez a szellemiség a viseltben és a társas összejöve¬
teleken is tükröződött: , Léteznek még fényképek az emigráns magyaroknál, ami az
újabb nemzedéknek ideát adhat arról, miként éltek őseik, amikor az első városi kerüle¬
tet meg akarták építeni Ninow földjén, Szent Istvánban. Ez a katolikus és az evangéli¬
kus egyházközösségekhez tartozó telkeken jözt volna létre, a Cacilda patak torkolatá¬
nál, ahol Georg Wolf impozáns építménye állt. Ott rendezték a hagyományos összejö¬
veteleiket a helybéliek, akik teljes népviseletben jelentek meg, a legrafináltabb stílusú
ruhákban, amelyet az elhagyott Európában hordtak."
A táplálkozás változatos, a vidék specialitása a túrós, a káposztás és a mogyorós stru¬
del, mint ahogyan a kacsa, a csirke és a churrasco (lacipecsenye). Silva így ír a táplál¬
kozásról: , A malomban őrölt kukoricaliszt vastagjából az olaszok polentát készítettek.
A finomlisztből a németek és a magyarok levest és egy pudingfélét főztek. Ismét meg¬
kapták az egyedülálló kukusterz-et (kukoricalisztet), amelyet sóval ettek és amely az
öregeket a búzára emlékeztette, ami a magyar vidéken termett. Ültettek, a föld adott és
arattak. De hova helyezzék? Az asszonyok és a lányok mentek a malomba a kukorica¬
lisztért az Ada folyón át. Wendelin Schmidt tanár úr, az öreg Gáspár fia, aki Santa
Cruz önálló iskolájának magisztere volt, elmondta, hogyan készítették a "hungaréz"
asszonyok ételeiket a Garibaldiba vivő vándorlás idejében. (...) Fogták a kukoricalisz¬
tet, elkészítették a masszát, reszelt burgonyával kelesztették, ízesítették zsírral, cukorral
és sóval. A masszát aztán becsavarták caeté-levélbe, a vert padlóra fektették, majd
386