Stranica 383 [383]
Magyar telepesek Dél- Brazíliában
Eugénio Victor Schmöckel értesülése szerint a , magyar emigránsok 1891. november
közepén indultak el Veszprémből (Magyarország) Bécsbe vonattal, ahol három napig
maradtak. Ezt követően ugyancsak vonaton tovább folytatták az útjukat egy németor¬
szági kikötőig Brémáig, ahol 15 napot töltöttek egy szállodában. 1891. december ele¬
jén hajóztak ki Brémából a Bremen-Leipzig utasszállító hajóval, amely Lisszabont
érintve Brazíliába indult. A karácsonyi ünnepeket a hajón, a nyílt tengeren ünnepelték.
Rio de Janeiróba 1892. január elején, reggel érkeztek. Délután már átszálltak egy bra¬
zil gőzösre, a Desterróra, amelynek úti célja Florianapolis volt. Annak idején ezt a
területet Desterrónak nevezték. A hajó még néhány napig a szorosban maradt. Onnan
átkerültek egy teherszállító hajóra, amelyet a Hoepcke cég bocsátott a rendelkezésükre
egészen Itajatig, hogy aztán újból áttegyék őket egy másik kis gőzösre, amelynek Prog¬
resso volt a neve. Ennek wti célja Blumenau volt. Itt az akkori Holetz szállodában he¬
lyezték el őket."
, Blumenauból szekereken folytatták az útjukat az Ada folyóig. Onnan gyalog hatoltak
keresztül a Szűz-erdőn, ösvényeket nyitva egészen Alto Garibaldiig. Később utat is
készítettek a jaraguái Itapocú folyó partjáig. Ezt állami költségen egy bizonyos Moser
úr irányításával végezték 1892-ben. A magyar csoportot a következő családok alkot¬
tak: Watzkó, Peng, Michel Peng, Joseph Madel, Grumiker, Leschowicz, Hordi, Bechel,
Ersching, Ruysan, Tischner, Stenger, Schwarz, Steinmacher, Erhard, Panstein, Pinter,
Steierlein."
Keserves, rendkívüli megerőltető úton jutottak , álmaik földjére". Az egyik telepes
leszármazottja így beszélte el ezt a vándorutat: , A 22 parasztcsaládból álló "szállít¬
mány" a blumenaui Emigránsok Barakkjából — asszonyokkal, gyerekekkel és szerszá¬
mokkal megrakott — szekereken haladt. Megálltak Pomeránosban, végül az Ada folyó¬
nál, ahol véget ért a szekérút. Utána hegymenetben hat kilométert gyalogoltak, szaka¬
dékok és mély barlangok felett, amelyeket sötét és rejtelmes erdő borított."
Az élet megkezdése szintén nem volt könnyű feladat. , El lehet képzelni, milyen nehéz¬
ségekkel járt, mire a magyarok berendezkedtek Jaraguán. Kezdetben a mindennapos
szükségleteik beszerzését Itapocúzinhóban végezték, ahová csak a folyón keresztül jut¬
hattak el. Elindulván arról a pontról, amit addig Jaraguá 84-nek ismertek, a Jaraguá
folyón — majd később az Itapocú folyón haladva, eljutottak a Gottlieb Stein egyik a/vál¬
lalatához.?
Jaraguázinho vidékére 1891 körül érkeztek telepesek, Jaraguá 84 vidékére kisebb ma¬
gyar csoportok is jöttek. Ennek a nemzetnek a bevándorlói a következő tisztások és
patakok közelében telepedtek le: Corina, Rodrigues, Jararaca, Wendelino, Fausta, Ca¬
cilda, Alice, Hangaros , Magyarok patakja", Cascata, Pedras , Kövek patakja". Az utol¬
só csoport a Molha-pataknal kapott földet. Az első munkások az útépítésnél, a csator¬
naásásnál, hidfék és hidak építésénél kaptak munkát. Ezekkel a munkákkal részben ki
tudták fizetni a földet, amelyen berendezkedtek. A fizetés határideje öt esztendő volt,
kamatok nélkül."
383