Stranica 382 [382]
Dél-Brazília kolonizálása
Többen — Piazza és Hiibener, Pichetti, Silva — részletesen írnak a dél-brazíliai koloni¬
zációs folyamatról, amely azután vált rendszeressé, miután Brazília elszakadt az anya¬
országtól, Portugáliától. Már 1824-ben több brazíliai vidéken megjelentek európai csa¬
ládok.
1850-ben dr. Blumenau vezetésével egy német kolóniát alapítottak. Ez a város ma is az
ő nevét viseli. A német telepítés fő területe az Itajai völgye, Cachoeira vidéke és Ita¬
pocú-völgy északi pereme. Több történész egyetért abban, hogy a szóban forgó terüle¬
ten, Santa Catarinában a kormányzó , nagyon fontosnak" tartotta a betelepítést. Mivel a
tengerpart, amelyet eredetileg azori-portugálok laktak, folyamatosan elnéptelenedett, a
helyi kormányzat támogatta a betelepítést. Nemcsak németek, hanem olaszok és len¬
gyelek is érkeztek. Az első olaszok Szardiniáról jöttek, és megalapították a Nova Italia
nevű kolóniát. 1875 után megnőtt az olasz emigránsok száma és Itajai-Brusgue kör¬
nyékén földműves övezetet hoztak létre.
Blumenaunak alig húsz évvel megalapítása után már 6.000 lakosa volt, 92 gyára mű¬
ködött, legelőin 27.000 szarvasmarha legelt, és a lakóterületeket 30 km-nyi út szelte át.
1876-ban érkezett a vidékre egy belga ezredes, Jourdain, aki nagy szerepet játszott
Santa Catarina kolonizálásában. Hatvan munkással érkezett, akikkel cukornád¬
feldolgozó és pálinkafőző üzemet létesített. 1881-ben szerződést kötött 50.000 hektár¬
nyi föld kezelésére az Itapocú partjainál, ahol a Hansa Társaság kapott koncessziót. A
belga üzletember céltudatos elképzeléseire utal, hogy 500 hektárt arra tartott fenn,
hogy egy várost építsen az Itapocú és a Jaraguá folyók találkozásánál.
A brazil kormány két kolonizációs társasággal állapodott meg. A hamburgi Koloniza¬
ciós Társaság 1895-ben írt alá egy szerződést, melynek értelmében vállalta, hogy 6.000
telepest hoz be 15 év alatt — ennek eredményeként született meg Jaraguá városa az
Itapocú folyó partjainál. Két évvel később a szerződést átadták a Hansa Kolonizációs
Társaságnak, amely addigra 170.000 hektárnyi földet osztott szét."
A magyar vonatkozású adatokat ismét Fischer Ferenc szolgáltatta; Schmökel szerint:
, Ahogyan nőtt az érkezők száma, ceruzával a kezében Fischer Ferenc feljegyezte ezt az
érdekes érkezési statisztikát, amely magyarokat, németeket és olaszokat is tartalmazott
és ahogyan ezt a következők is mutatják. 1891-ben 230 magyar emigrált, 1892-ben
149, 1893-ban 156, 1895-ben 165, 1896-ban 706 személy."
Fischer Ferenc az archív adatok szerint egyike volt azoknak a jelentős személyeknek,
akik a földek elfoglalásában, demarkálásában közreműködtek a mai Garibaldi vidékén.
Az egész mostani Jaraguá do Sul dombos vidék, kivéve az Itapocú és a Jaraguá völ¬
gyét. Az 1930-as években kidolgozott térkép szerint a Garibaldi-hegylánc vidékén a
betelepítés kívülről befelé haladt, a jelenlegi kerületben az Ada és a Rodeio folyón át,
és az akkori Itapocú terület folyói mentén. Ezen a területen a régi térkép tizenhat bővi¬
zű, néhol hajózható folyót és patakot jelöl, többek között a Magyarok (Hungaros) pa¬
takját.
382