Stranica 346 [346]
OCR
A személytelenítés révén az állatokat csak sok egyforma egyed összességének tartjuk, nem pedig egyedi, önálló személyiséggel bíró lényeknek. A hogyan arra Jane Goodall is felhívta a figyelmet, amint egy állatot elnevezünk, személyként kezdünk rá tekinteni, és ettől kezdve az adott állat megkínzása, megölése és elfogyasztása a legtöbb ember számára elfogadhatatlan lesz." Szökésük után Hermienre és Emilyre mindenki egyénekként tekintett, ezért vált fontossá életük és boldogságuk széles tömegek számára — még azok számára is, akik fogyasztanak húst. A szétválasztás során az állatokat két csoportba soroljuk: ehetők és nem ehetők. Ráadásul az ehető kategóriába sorolt állatokhoz gyakran negatív tulajdonságokat kapcsolunk, például butának vagy kellemetlen külsejűnek tartjuk őket. A szétválasztás elhiteti velünk, hogy bizonyos állatokat rosszul tartani, majd megölni és megenni elfogadható dolog. Ezért van az, hogy sokan nem veszik észre az ellentmondást abban, hogy egyes állatokat szinte családtagnak tekintenek (nem ehető kategória), míg más állatokat elfogyasztanak. A tárgyiasítás, a személytelenítés és a szétválasztás a nagyipari állattenyésztés számára hasznos, mert elhallgattatja a fogyasztók lelkiismeretét. De ha ismerjük ezeket a folyamatokat, akkor föl is tudjuk venni velük a küzdelmet. Ha elfogadjuk azt, hogy az állatok nem dolgok, és nem feldolgozásra váró nyersanyagok, hanem önálló személyiséggel rendelkező, érző és boldogságra törekvő lények, akkor talán lesz erőnk szembenézni tévedéseinkkel. Ha így lesz, egyszer talán majd az ipari állattartás borzalmai is csak a múlt szégyenfoltjai lesznek, mint a rabszolgatartás és a holokauszt. Persze a nagyüzemi állattartás nem , csak" az állatok miatt problémás. A környezetre gyakorolt hatása is jelentős, hiszen komoly mértékben felelős a globális klímaváltozásért, valamint számottevő mértékben pazarolja és szennyezi az egyre értékesebbé váló vízkészletünket. Erkölcsi értelemben mégis talán az állatvédelmi vonatkozás a legkiemelkedőbb, és ez állítja elénk a leginkább sürgető feladatot. Ne zárjuk be a szívünk, és ne fordítsuk el a fejünk, mert attól a probléma nem fog megoldódni. Vegyük fel a harcot a tárgyiasítással, a személytelenítéssel, és a szétválasztással! Sose felejtsük el, hogy a nagyüzemi állatgyárakban sínylődő, vegetáló állatok mindegyike valaki (nem pedig valami). Tartsuk észben, hogy az összes állat saját személyiséggel rendelkező személy még akkor is, ha esetleg nincs neve. A ki magát csak egy kicsit is állatbarátnak vallja, az nem támogathatja az ipari állattartást. A legkevesebb, amit meg kell tennünk, hogy vásárlásunkkal, pénzünkkel soha nem járulunk hozzá ahhoz, hogy érző lények tömegeit tartsák állati koncentrációs taborokban, megfosztva őket mindentől, ami az életet értelmessé vagy széppé teheti." 2020. 01. 12. 346
