Stranica 346 [346]
A személytelenítés révén az állatokat csak sok egyforma egyed összességének tartjuk,
nem pedig egyedi, önálló személyiséggel bíró lényeknek. A hogyan arra Jane Goodall
is felhívta a figyelmet, amint egy állatot elnevezünk, személyként kezdünk rá tekinteni,
és ettől kezdve az adott állat megkínzása, megölése és elfogyasztása a legtöbb ember
számára elfogadhatatlan lesz." Szökésük után Hermienre és Emilyre mindenki egyé¬
nekként tekintett, ezért vált fontossá életük és boldogságuk széles tömegek számára —
még azok számára is, akik fogyasztanak húst.
A szétválasztás során az állatokat két csoportba soroljuk: ehetők és nem ehetők. Rá¬
adásul az ehető kategóriába sorolt állatokhoz gyakran negatív tulajdonságokat kapcso¬
lunk, például butának vagy kellemetlen külsejűnek tartjuk őket. A szétválasztás elhiteti
velünk, hogy bizonyos állatokat rosszul tartani, majd megölni és megenni elfogadható
dolog. Ezért van az, hogy sokan nem veszik észre az ellentmondást abban, hogy egyes
állatokat szinte családtagnak tekintenek (nem ehető kategória), míg más állatokat elfo¬
gyasztanak.
A tárgyiasítás, a személytelenítés és a szétválasztás a nagyipari állattenyésztés számára
hasznos, mert elhallgattatja a fogyasztók lelkiismeretét. De ha ismerjük ezeket a fo¬
lyamatokat, akkor föl is tudjuk venni velük a küzdelmet. Ha elfogadjuk azt, hogy az
állatok nem dolgok, és nem feldolgozásra váró nyersanyagok, hanem önálló személyi¬
séggel rendelkező, érző és boldogságra törekvő lények, akkor talán lesz erőnk szembe¬
nézni tévedéseinkkel. Ha így lesz, egyszer talán majd az ipari állattartás borzalmai is
csak a múlt szégyenfoltjai lesznek, mint a rabszolgatartás és a holokauszt.
Persze a nagyüzemi állattartás nem , csak" az állatok miatt problémás. A környezetre
gyakorolt hatása is jelentős, hiszen komoly mértékben felelős a globális klímaváltozás¬
ért, valamint számottevő mértékben pazarolja és szennyezi az egyre értékesebbé váló
vízkészletünket. Erkölcsi értelemben mégis talán az állatvédelmi vonatkozás a legki¬
emelkedőbb, és ez állítja elénk a leginkább sürgető feladatot.
Ne zárjuk be a szívünk, és ne fordítsuk el a fejünk, mert attól a probléma nem fog
megoldódni. Vegyük fel a harcot a tárgyiasítással, a személytelenítéssel, és a szétvá¬
lasztással! Sose felejtsük el, hogy a nagyüzemi állatgyárakban sínylődő, vegetáló álla¬
tok mindegyike valaki (nem pedig valami). Tartsuk észben, hogy az összes állat saját
személyiséggel rendelkező személy még akkor is, ha esetleg nincs neve.
A ki magát csak egy kicsit is állatbarátnak vallja, az nem támogathatja az ipari állattar¬
tást. A legkevesebb, amit meg kell tennünk, hogy vásárlásunkkal, pénzünkkel soha
nem járulunk hozzá ahhoz, hogy érző lények tömegeit tartsák állati koncentrációs tabo¬
rokban, megfosztva őket mindentől, ami az életet értelmessé vagy széppé teheti."
2020. 01. 12.
346