Stranica 318 [318]
szolgálja, ugyanakkor mint a vagyonfelhalmozás eszköze, a hatalom eszközeként ural¬
kodik is felette."
Honnan ered ez a kettősség? Egyszerű takarékosságból, vagy merő emberi számítás¬
ból, gyarlóságból, nyereségvágyból, félelemből, hogy mi lesz holnap stb., előbb-utóbb
minden kibocsátott pénz — a klasszikus kép szerint — valamilyen ládafiában köt ki. És a
ládafia tulajdonosának puszta megélhetését biztosító pénznél több pénzt onnan az égvi¬
lágon semmi mással nem lehet előcsalogatni, mint kizárólag kamattal. , Nincs kamat =
nincs pénz. Ha nincs pénz, nincs árucsere; ha nincs csere, munkanélküliség lesz; a
munkanélküliség eredménye pedig az éhezés. Mielőtt azonban éhen halunk, inkább
megfizetjük a kamator"" — mondja zseniális szerzőnk. Pénz hiányában ugyanis mind a
termelő, mind a fogyasztó szükséghelyzetbe kerül. A termelő azért, mert a terméke
tönkremegy; a fogyasztó pedig azért, mert nélkülözi azokat a dolgokat, amelyek elcse¬
rélése érdekében áruját a piacra vitte. Vagyis a pénztulajdonos merő önzésből, haszon¬
lesésből, a piac fölötti hatalmából fakadóan zsarolni képes a piac többi szereplőjét,
pusztán amiatt, mert az ő áruja, a pénz, anyagában romolhatatlanul várakozni képes a
ládafiában, amely napjainkra már többnyire egy rubrikában nyilvántartott szám. Törté¬
nelmileg tehát a kamat csak ezen jogtalan hatalom és erőfölény nyilvánvaló eredmé¬
nye.
Mivel a tőkegazdaságban a csereeszköz és a megtakarítás eszköze azonos és kamattal
terhelt, a munkamegosztás értelme nem az lesz, hogy mindenki gazdagodjék, kön-¬
nyebben boldoguljunk és a közösség rövid és hosszú távú érdeke szerint gazdálkod¬
junk, hanem a termelést a pénz kamatozása szabja meg. Emiatt van egyfelől növekedé¬
si kényszer a rendszerben, amely környezeti (ökológiai) válsághoz vezet, másfelől két¬
osztatúvá válik a társadalom, ami a gazdagok és szegények közötti olló évszázados és
folyamatos nyílását jelenti (szociális válság). Ráadásul a kamaton keresztül a piac és
annak szellemisége (pénzuralom!) szó szerint mindent maga alá gyűr (értékválság,
erkölcsi válság stb.; vagy ahogy a teológus fogalmaz: , az európai civilizáció áru- és
csereelve [...] társadalmunk lelki alapjaiba is beépült, s a maga módján gyarmatosi¬
totta az emberi szíveket"). Összességében tehát a kamat okozta fenntarthatósági vál¬
ságról beszélhettünk.
Silvio Gesell zseniális ötlete , mindössze" a következő: mivel a termelő (árutulajdonos)
áruja a természet kényszere alatt van, ? úgy igazságos, erkölcsös és jogos, ha a pénztu¬
lajdonost is hasonló nyomás alá helyezzük, ezért (1.) a pénznek, mint csereeszköznek
enyhe negatív kamata van; (2.) a pénz puszta forgalmából, ide-oda tologatásából, bár¬
hol való tárolásából egyéni haszon nem származhat; (3.) a törvényhozói főhatalom — és
nem a jegybank! — az árumennyiség és pénzmennyiség arányának figyelésével szigorú
törvények szerint szabályozza a piacon forgó pénz mennyiségét az infláció és defláció
megakadályozására.
A csakis a csereeszközre vonatkozó negatív kamat?" mint folyamatos leértékelés miatt
olybá tűnik, mintha a csereeszköz az anyagában romlandó lenne, de ez az értékvesztés
e — élesen megkülönböztetendő a mostani inflációtól,
318