Stranica 316 [316]
Így kezdődött az akkor még a szükségletek fedezésére szolgáló gazdaság, később a
társadalom öntörvényűvé vált pénzügyi-gazdasági alrendszerének évszázados torzító
és elembertelenítő nyomása a társadalomra. A reneszánsz szó hallatán szinte mindenki
pezsgő kulturális, művészeti, tudományos életre, az antik értékek újrafelfedezésére stb.
gondol. Mindezek mellett megindult egy másik folyamat is, amely az egyén és közös¬
ség középkori társadalmakra jellemző, természetes egységét kezdte ki. Az embernek a
családjához, a rendjéhez való kapcsolódása gyengülni kezdett, a hagyományos erköl¬
csök, addigi kötelező jellegű normák meglazultak. Mindezek mellett előtérbe kerültek
korábban egyértelműen bűnnek számító új , értékek" is: pénz- és hatalomvágy, gőg,
kapzsiság stb.
Évszázadok alatt az egyház folyamatosan tovább gyengül, a társadalom egyre kisebb
szeletére van hatása, vagyis — relatíve legalábbis — egyre kevesebb azok száma, akik
magukra nézve kötelezőnek tekintik a , mindenki személyesen felelős Isten előtt" re¬
formátori hozzáállást. A nem hívő — nem értvén a lényeget — ebből csak odáig jut,
hogy , mindenki felelős"... Miért is? A válasz kézenfekvő: önmagért. Az önmagáért
felelős személyiség, a pozitívnak beállított, a maga útját járó ember pedig egyebek közt
erkölcsi kérdésekben a saját maga szabályalkotója és bírája. Nagyon vonzó állapot. Ki
is alakul az öntörvényű ember, aki senkinek semmiért nem tartozik számadással, mert
eszkatológiai távlata egyszerűen nem létezik. , 4 profit és a termelés növekedésének
vágya vakká teszi az embereket mindenre, ami ennek útjában állhat"? — írja Harari.'* Az
ilyenfajta embernek leginkább csak érdeke van, aztán az egyéni érdekek — összefonód¬
va — lassan megelőznek minden civilizációs és közösségi értéket. Másként fogalmazva
a mai gazdasági érdek fokozatosan mindent maga alá gyűr. Ami érdeke, azt gátlástala¬
nul megteszi, ami útjában áll, azt eltapossa, elsöpri.
, Így a bűn a jólét alapja" — írta már 1705-ben Mandeville A lázongó kas című versé¬
ben." A kapitalizmus, helyes magyar nevén a tőkegazdaság egyik hajtóereje az erköl¬
csöt nem ismerő emberi gyarlóság (önzés, mohóság, kapzsiság stb.), pénzrendszere
pedig kiváló erősítője mindennek, mégpedig a kamaton keresztül. A valóság az, hogy a
mai közfelfogással ellentétben a kamat a kizsákmányolás és a lopás egy speciális ne¬
me,'* ugyanis mások azért dolgoznak, hogy a kölcsönadónak több pénze legyen. Sőt,
, a kamatszedés tilalma nem csupán valami szociális-gazdasági rendszabály, hanem
hatalmi elv: a pénzuralom megakadályozása" — írta 1947-ben Leonhard Ragaz svájci
teolégus.!° Mivel az ember pénz utáni vágyát és a pénz adta hatalmat közvetlenül nem
lehetséges tiltani, ezért a mózesi törvények a hatalmat eredményező eszközt, a kamatot
tartják, tartották tilalom alatt.
Nagyjából 800 éve kezdődött az a folyamat, elsősorban a távolsági kereskedelem erő¬
södése miatt, amelynek során a kamattilalom ellenére egyre többen és többen engedtek
a pénz utáni vágyuknak. Ez az átalakulás nagyjából 500 éve fölgyorsult, főként Kálvin
megengedő kamatgyakorlata következtében, napjainkra pedig már a kapitalizmus álta¬
lánossá válásaként, globalizmusként írhatjuk le.
316