Stranica 314 [314]
szen teljességgel egyértelmű, hogy a táplálékláncok összeomlását az ember nem éli,
nem élheti túl."
Ilyen apokaliptikus végkifejlet? fényében Hajnal különösen helyesen állapítja meg,
hogy , nélkülözhetetlen sztikség van rendszerszemléletű, holisztikus gondolkodásra",
vagyis paradigmaváltásra, majd hozzáteszi, hogy , a modern tudomány és oktatás ana¬
litikusan vizsgálja, kutatja és értelmezi a világot, és a szakterületek és szakpolitikak
sem képesek kezelni a világ komplexitását."
Hamvas egyfelől nem habozik kijelenteni, hogy ,,a tudomány az ember mélyebb való¬
sága iránt süket", másfelől a részterületekkel kapcsolatban is nagyon keményen fo¬
galmaz: fölösleges bármilyen részterületekre vonatkozó , reformokról beszélni, mert a
gondolat, hogy ilyen utakon lehet eljutni a megújulásig, egyszerűen nevetséges, mintha
valaki a beteg testrészre recepteket ragasztana akkor, amikor már a vér is meg van
mérgezve." Hamvas így látja az egész válságot: , A modern krízis vallásos krízis. Min¬
den más függvénye ennek az egynek: politika, társadalom, gazdaság, művészet, filozó¬
fia. © Ma talán folytatná a sort: éghajlati, ökológiai. . . krízis.
A tünetek és okok láncolatán visszafelé haladva helyesen fejezi be jó irányba mutató
cikkét a szerző: , Soha nem volt ekkora szerepe az egyéni felelősségnek". De legyen
szabad tovább mennem! Vajon elegendő-e , az egész emberiség szervezetének generá¬
lis megbetegedése"" kérdésében, a megoldás reményében csakis erre támaszkodnunk?
Igen is, meg nem is.
Miért igen? Az igenlő választ keresve tekintsünk arra, hogy az eddigi kulcsszavak —
, mentális, tudati állapotunk", ,, az ember mélyebb valósága", ,, vallásos krízis" — ho¬
gyan függenek össze.
A tudományokban érvényesülő módszertani ateizmusból, miszerint a tudomány az
egyes jelenségben is az általános törvényszerűséget keresi, egyenesen következik az
említett süketség. A személy, a szubjektum, , az ember mélyebb valósága", az ezekkel
való , foglalkozás" a vallás feladata lenne. De a keresztyén Istenben való hit hiteltelen
lett. Nietzschére hivatkozva a transzcendens kapcsolat hiányát nevezi Hamvas vallásos
krízisnek. A tömeg embere valóban vallástalan, de ateizmusa tökéletlen. Isten helyett a
, haladás", a , fejlődés", a gazdasági törvények, pl. a versenyképesség babonájában való
hit ,,dicsdségteljes” eredményeként lényegében a visszapogányosodott embertípus im¬
perializmusa® alatt nyög a világ. ,A teljes meghddolds az anyagi princípium előtt"
egyfelől belső elszegényedéshez, az élet ellaposodásához vezet, másfelől felsőbb veze¬
tés, vagy ahogy Molnár Tamás filozófus mondja, , spirituális mag" hiányában előbb¬
utóbb az , uralkodó erkölcsnek" is az lesz , a dolga, hogy igazolja a végeredményben
egoista érdekek működésér".
Ez ellen vethető, hogy önző ember mindig is volt. Az ego valóban ősidők óta, minden
történelmi korban létezett, de a történelmi korokban szégyellték, ma normálisnak tart¬
ják. Alapvető különbség. A szalonképessé vált szokások, tulajdonságok , nem utolsó¬
314