Stranica 226 [226]
Tul kevés hivatkozás Erőteljes egyéniség, aki nem másokra |Nem ismeri az irodalmat, állításai
mutogat, hanem kizárólag saját nincsenek igazolva
borotvaéles elméjére hagyatkozik
Túl sok hivatkozás Átfogó irodalmi tájékozottságról tesz | Elvész a részletekben, másokra való
tanúbizonyságot, műve a terület mutogatással palástolja az eredetiség
teljességét felöleli és strukturálja és a tudományos hozzájárulás hiányát
Szembe megy a mainstreammelíÍ Bátor reformer, igazi úttörő Bolond és/vagy kókler
A mainstreamben marad Egy elmélet utolsó mohikánja, egy Gyenge utánzó, az eredetiség teljes
tradicionális iskola legnagyobb élő hiánya jellemzi
képviselője
Nem akadémiai nyelvezet Finom tollú szerző, olvasmányos, Tanulatlan outsider, komoly nyelvi
könnyed stílusa magával ragadó problémákkal
Az empíria hiánya Madártávlati nagyelméletet alkotott | {rasa megalapozatlan spekulációk
halmaza
Áthágja a diszciplináris Bátran kalandozik Csapong és irreleváns
kereteket
Anekdotikus paragrafusok Tudományos erejét megkapó A szubjektív benyomások halmaza
személyes, egzisztenciális mélység krdésessé teszi a mű tudományos
színezi jellegét
Személytelenül objektív Professzionális és alázatos, nagyszerű |Unalmasan deskriptív
tudósként is háttérbe szorítja a
személyes véleményét
Túl rövid mű Zseniális tömörség, a szerző nem vész IFélkész, átgondolatlan, elkapkodott
el a részletekben mű, még érnie kellett volna
Túl hosszú mű Opus magnum! Terjengős, meg kell vágni a harmadára
Ez tovább vezet ahhoz a kérdéshez, hogy tulajdonképpen kié a történelem? Fogyasztás
szempontjából mindenkié, hiszen mindenki alkot narratívát már csak a saját és családja
múltjáról is, nem véletlenül népszerű a családfakutatás. Előállítás szempontjából azon¬
ban viszont meglehetősen diszkriminatív a történelmi terméket pénzért előállítók, azaz
forgalmazók köre: számukra ugyanis az a történelem, amire ők azt mondják: a múlt
, FONTOS?" tényei. De ki dönti el, mi a fontos? Természetesen a termelők. Itt nem
nagyon működik a kereslet és kínálat egyensúlyának piaci elve, hiszen a termelők mo¬
nopolizálják és kanonizálják a saját maguk által fontosnak tartott terméket, azaz az
oktatás és a média csatornáin keresztül reklámozzák azokat, így a fogyasztó nem is
tudja, hogy mással is foglalkozhatna. Nézzünk egy példát. V olt szerencsém megismer¬
ni Pálmány Béla történészt, aki elmesélt egy történetet az I. világháború kezdetéről, a
szarajevói merényletről, amit én nem ismertem, és más sem nagyon, így senkinek nem
is volt igénye megkérdezni. Hiszen ez a történet nem szerepel tankönyvekben, nincs
kanonizálva, a témát nem reklámozta egyetlen széles körben ismert történész sem.
Szerencsére Pálmány később meg is írta, jellemzően nem egy hazai akadémiai vagy
közismert ismeretterjesztő lapban. A , szarajevói merénylet" hívószó, amiről eszünkbe
juthat Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd, Ferenc József stb. De valamiért senki nem
gondol Pálmány Istvánra, , aki nem volt szemtanúja Gavrilo Princip merényletének,
226