Stranica 213 [213]
valóság alapjában véve történeti jellegű, folyamatosan változó. A történelmi aspektus
jelentősége különösen nagy, ha nemzeti kérdésekről van szó. A nemzettel és a naciona¬
lizmussal kapcsolatos jelenségek — mint a magyarországi nemzetpolitikák — értelmezé¬
se ugyanis részben abból áll, hogy rávilágítunk ezekre a történelmi tévedésekre, illetve
felejtésekre.
Éppen ezért a jelen kutatásnak elengedhetetlen része a magyar nacionalizmusok kiala¬
kulásának tanulmányozása. A zonban a nemzeti törekvések történetiségének megvilágí¬
tásához nem kell történésszé válni. Nekem nem az a célom, hogy Magyarország és a
magyar nép fejlődéstörténetéről új általánosításokat produkáljak, hanem hogy a mai
Magyarország határain túl élő magyar kisebbségekre vonatkozó nemzetpolitikákat
elemezzem azok történetiségének figyelembevételével. Ehhez szükségem van olyan
múltbéli tényezők ismeretére, melyek e politikai ágazat alakulására hatással voltak.
Ezeket a tényezőket olyan — fentebb már említett — történészek munkáiban keresem,
mint Szűcs Jenő, Jászi Oszkár, Bibó István," Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Rom¬
sics Ignác? és Bryan Cartledge. Mint Marc Bloch is megállapította: a jelen meg nem
értése a múlt nem ismeréséből származik." Ez az állítás azonban fordítva is igaz: a
múlt megértésére fordított erőfeszítés hiábavaló, ha a jelenről semmit sem tudunk. Kö¬
vetkezésképen a történeti perspektívát ki kell egészíteni más, a jelenre koncentráló
perspektívákkal.
2. A politológiai megközelítés
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és nemzeti kisebbségek kérdését sokan model¬
lezték már. Ezek közül az egyik legáltalánosabban elfogadott modellt Rogers Brubaker
állította fel, a térségre jellemző nemzeti konfliktusokat egy háromelemes kapcsolat¬
rendszer (triadic nexus) keretein belül elemezve, melynek alkotóelemei a következők:
a nemzeti kisebbségek (national minority), a lakóhely szerinti államok vagy nemzetie¬
sítő államok (nationalizing State) és az anyaországok (external national homelands).
Brubaker modelljének három eleme nem valamiféle statikus, állandó határokkal ren¬
delkező, szubsztanciális entitásokat jelöl, hanem folyamatosan változó politikai alapál¬
lásokat (dynamic political stance), amelyekben különféle szervezetek, pártok, moz¬
galmak és egyéni politikai vállalkozók cselekszenek. E három tényező egymásra hatá¬
sának konfigurációja nem feltétlenül vezet konfliktusokhoz (például a kelet-közép¬
európai államokban élő német kisebbségek esetében ez a hármas kapcsolatrendszer
nem okozott nagy és hosszan tartó konfliktusokat). Abban az esetben azonban, ha a
kapcsolatban álló anyaország, nemzeti kisebbségek és lakóhely szerinti államok nem¬
zeti törekvései ellentétbe kerülnek egymással, a konfliktusok fizikai erőszakba is tor¬
kollhatnak, mint azt a délszláv háborúk során megtapasztaltuk. Ezek az egymással
szemben álló nemzeti törekvések a gyakorlatban a következő formában jelennek meg.
A nemzetiesítő állam politikai vezetői az etnikailag homogén nemzetállam eszméjét
követve előnyben részesítik az adott államban domináns nemzeti közösséget, támogat¬
va annak nyelvét, kultúráját, demográfiai helyzetét, gazdasági fejlődését, esetenként a
213