Oldal 199 [199]
Más a helyzet a gyimesi magyar pünkösdi ünnep esetében, amelyre elsősorban a ma¬
gyarországi és Erdély más részeiről érkező zarándokok, élmény-, illetve örökségturis¬
ták érkeznek nagy számban, ugyanakkor a gyimesiek létszáma elenyésző. Bár az első
években valamelyest nőtt is a számuk, a harmadik—negyedik évtől stagnálni kezdett. A
helyiek kezdeti, első néhány évre jellemző lelkesedése az utóbbi években határozottan
enyhülni látszik, a kezdeti, nagyon pozitív támogató vélemények egyre inkább átcsap¬
tak a semleges, illetve negatív megítélésbe. Így például, míg az első években a gyi¬
mesbükki vonatvárást érzelemdús, megható eseménynek nevezték: , Előre olyan meg¬
ható volt nekem is, pedig én nem éltem azt a magyar időt"; , Tényleg, mert nekem na¬
gyon megható volt, amikor megérkezett"; , A legszebb rész szerintem" (2011), és így
tovább. Újabban azonban már az esemény elüzletiesedését is kiemelik: , Amikor az
ember mélyebben belébonyolódik, akkor ez csak néhány embernek üzlet, egyéb sehol
semmi" (2014). A vonatok fogadásában résztvevő gyimesi (gyimesközéploki és gyi¬
mesbükki) hagyományőrző zenészek és táncosok egyre inkább munkának tekintik az
ünnepen való részvételt, úgy látják, hogy tulajdonképpen a megrendelők, a főszerve¬
zők igényeit teljesítik: , Mi csak ilyen bábok vagyunk, mi csináljuk az erdőtüzet, a lát¬
vanyossagot’ (2014). A gyimesiek közül többek azt hangsúlyozzák, hogy a gyimes¬
bükki pünkösdi ünnepeknek semmi köze nincs a pünkösdhöz, hanem a papok, és a
fontos emberek kívánják az ünnepekhez kötni: , Egybeesik a pünkösddel, de nem szinte
ugyanarról szól"; , Nem a pünkösdről szóf" (2011). Az ünnepek politikai szerepét a
román Rusalii ünnepség kapcsán is kiemelik. A helyiek egyrészt felismerték annak
demonstrációs, ellendemonstrációs szerepét. , A pünkösdöt is ünnepelték, de azér
hogy a határnál ne csak a magyarok ünnepeljenek. [...] Biztos, biztos, hogy ne csak a
magyarok tinnepeljenek” (2011). Másrészt azt is kiemelik, hogy az ünnepek hivatalos
üzenetei nem tükrözik a mindennapok és ünnepek valódi interetnikus és ¬
konfesszionális gyakorlatait, s a pünkösdi ünnepek lényegében a fejük felett zajlanak,
azok elsősorban a helyi és nem helyi tudáselit politikai—vallási különbség- és határ¬
konstrukciós kísérleteit tükrözik: , Van egy ilyen, mondjuk, hogy ott a községben nincs
miért, ha szomszéd az román, tiszteletben tartják"; , Nem az itteniek, a helybeliek csi¬
naljak a bajt, hanem aki jön, aki Bukarestből vagy Jásból idejön [...] Jó hogy itt a
szegény ember megvan. Jé/ megvagyunk, barátok, komák, lakodalomba híjják, mulat¬
nak. Így jól megvan az egyszerű ember...”; , Egyik a más ünnepét tiszteletbe" tartsa" —
fejtette ki a véleményét egy negyvenéves gyimesközéploki nő még 2011-ben. A helyi¬
ek gyakran a szervezők intencióival ellentétes, illetve azoktól eltérő értelmezéseket is
kialakítanak az egyes rítusok, vagy éppen terek kapcsán is. Így például a 2011-es híd¬
avatás során a különféle avatóbeszédekben megjelenő , nemzeteket összekötő" vagy
éppen , megmaradás"-üzenetek szólamai nem érték el a szándékolt hatást. Hiába hang¬
zott el a gyimesbiikki katolikus pap prédikációjában: , Hiszem, hogy nekünk most piin¬
kösd ünnepe, a híd avatása és az imádságos lelkület, ez is szárnyat ad a megmaradá¬
sunkban” (2011). A hídnak a gyimesiek szerint nem sok jelentősége van, Szerintük a
hidavatassal próbáltak valami új programot, látványosságot kitalálni, a szervezőknek
tulajdonképpen nem volt jobb ötletük.
199