Oldal 194 [194]
illetve alternatívákat kínálni a helyiek körében is rendkívül népszerű csíksomlyói pün¬
kösdi búcsú és zarándoklat mellett/helyett. A korábbi gyimesi pünkösdi ünnepek során
a helyi katolikusok és ortodoxok egyaránt a Szentlélek eljövetelét ünnepelték, gyakran
közösen, illetve egymással párhuzamosan, külön-külön is. Elsősorban az ortodox ün¬
nep halotti vonásai mutattak eltérést. Az ortodox hívek ilyenkor a templomban és hoz¬
zátartozóik sírjánál is gyertyákat gyújtottak, illetve a pünkösdvasárnap előtti szomba¬
ton az elhunyt családtagok emlékére a halottak szombatját is megülték." Ezek az ünne¬
pi egybefonódások nagyrészt a gyimesi magyar és román etnikai csoportok közötti
évszázados együttéléssel magyarázhatók. A 18. század végétől a román pásztorok bete¬
lepülésével a térség lakosságának felekezeti összetétele fokozatosan megváltozott, egy
görögkatolikus román kisebbségű és római katolikus magyar többségű populáció ala¬
kult ki. Fontos adalék, hogy a görögkatolikus egyházat 1948-ban központilag betiltot¬
ták, és a gyimesbükki görögkatolikus parókiát és a templomot az ortodox egyház vette
át. Az egykori görögkatolikus híveknek választaniuk kellett a római katolikus, illetve a
román ortodox egyház között. Tehát a ma itt élő román ortodoxok és római katolikusok
elődeinek kis hányada görögkatolikus, többségük pedig római katolikus volt. Hangsú¬
lyozni kell azt is, hogy a görögkatolikus egyház betiltásával egy időben erősödött meg
a vallási alapú, tudatos etnikai elkülönülés, az etnikus határok és a különbségek meg¬
konstruálása és újraépítése. Legalábbis a társadalom mezoszintjein — a helyi tudáselit
tekintetében ezek a határképző mechanizmusok érvényesülnek. Ugyanakkor ezek az
újrarajzolt etnikus és vallási határok a mindennapi emberi kapcsolatok és viszonyok
esetében egyáltalán nem ilyen élesek, sőt kontextusfüggően változhatnak.
A gyimesi pünkösdi ünnepek során megfigyelhető ünnepi együttműködések és a kü¬
lönbségkonstrukciók pontosan e két, egymással többszörösen összefonódó , szint"7-en
érhetők tetten. Az etnikus és vallási rivalizálás, a határkonstrukció elsősorban a helyi
és nem helyi román és magyar politikai és tudáselit által formált nyilvános ünnepi rítu¬
sok és diskurzusok szintjén érhető tetten (ha úgy tetszik, ez a jéghegy csúcsa). Ezt iga¬
zolta a gyimesi magyar pünkösdi ünnepek kapcsán a 2015-ben fiatalon elhunyt Ilyés
Zoltán is, aki amellett érvelt, hogy az ünnep elsősorban a nemzeti érzések, a magyar
kisebbséggel való szolidaritás és ideológiai összetartozás megélését biztosítja a részt¬
vevők számára." Ilyés az ünnep egyik központi helyszínén, a gyimesbükki , vasúti őr¬
ház"-ban elhelyezett emlékkönyv bejegyzéseit áttekintve azt is kimutatta, hogy a más¬
honnan érkező , nemzeti zarándok"-ok az ünnep ezen üzenetével jórészt azonosulni is
tudnak, sőt gyakorlatilag ez motiválja őket az ünnepen való részvételre." Ugyanakkor a
kutatásaim során számos példát találtam a közös, interetnikus és interkonfesszionális
ünneplésekre, és a hivatalos üzenetektől eltérő ünnepélmények megfogalmazására is,
elsősorban a helyiek, s részben az , idegen"? zarándokok körében. Így például, miután
megvizsgáltam egy másik ünnepi tér, egy templom emlékkönyvi bejegyzéseit is, azt
vettem észre, hogy a vallásos térben elhelyezett füzetben már nem a nemzeti összetar¬
tozás és a nemzeti emlékezet szólamai ismétlődnek, hanem inkább vallásos és szemé¬
lyes gondolatok kerülnek előtérbe. Tehát a román és magyar pünkösdi ünnepek nyilvá¬
194