Oldal 159 [159]
SZERELMEK, MOZSAK, |
SZERETOK
Azonban, még mielőtt teljesnek érzékelnénk az első vagy második kötetet, érdemes
belátni a már induláskor is világló perspektívát. Továbbra is a találkozások és festmé¬
nyek viszonyrendjét keresi-kéveti Gerevich. A trilógia harmadik, Szerelmek, múzsák,
szeretők. Teremtő vágyak 3. címmel nemrég megjelent kötete! többféle festménytörté¬
neti vonatkozást, az alkotók és közegük világából megannyi magyar művészt és kevés¬
bé ismert, vagy nem ily közelségből ismeretes szereplőt vonultat el. A folytatásos mű¬
történeti eposz egyes jelenetei az alkotók élettörténetének egy-egy műből fölfejthető
sorsvonulatát ábrázolják. A pszichoanalitikus-pszichiáter munkáját immár Hárdi Ist¬
ván és Tényi Tamás előszava, valamint Sárosdy Judit értő összegzése is keretbe foglal¬
ja. Itt a vágyteljesítés, az egymást keresztező vonzások, a kölcsönös függőségek, a
műalkotásba foglalt szakítás, az elbocsátó gesztusoktól a vizualizált halálig ívelő szim¬
bolika, a pártában maradt múzsák, eltaszított intimitások és hideglelős tárgyiasságok,
önvizsgáló szorongások és szürrealista rémálmok felváltva szállítják a megértések
kegytárgyait, a szerelmi frusztrációk válási tragédiába vagy örök függések reményte¬
lenségébe fulladt sorsképleteit. Max Beckmann és Mathildája, Amrita Sher-Gil mese¬
belisége, Rippl-Rónai József és Bányai Elza démoni konspirációi, Ország Lili és Bálint
Endre fényjelei, Czigány Dezső és Szilasi Borbála , kiterjesztett öngyilkossága", vagy
Berény Róbert és Breuer Etelka hangszerpárbaja egyképpen azt szolgálja, hogy a Mú¬
zSa-variaciok című zárójelenetben Gerevich tipologizálja — Picasso szavaival — , a két¬
159