Oldal 158 [158]
zet a boldogsággal, eufóriával, viszontagságokkal szegélyezett utak (, Lolita-effektus",
, gutaütés expresszionizmusa", fürdőszoba-kibontakozások, fekete mágia és a halott
anya feltámasztása) végtelen kanyarulatain vezeti végig az olvasót értő kísérőként. A
találkozások és kapcsolattörténetek árnyainak és fényeinek ekképpeni mélyréteg¬
követései biztosan nem kelthetik az , akadémikus" szférában a megismerő alázat be¬
nyomását, melynek ugyanakkor nem csupán a művészetlélektan adna alapot, de a mű¬
vészlélektan és a társadalom kommunikatív szféráinak erőteljesebb találkozásai is pél¬
datárul szolgálhatnak.
A Teremtő vágyak tematikus válogatása csupán első a sorban, ezt egy évre rá követte a
Múzsák és festők. Teremtő vágyak 2. címet viselő kötet," amelyben ha lehet, a fennebbi
képek és képzetek még tovább is részletezhető szférái felé csábít Gerevich. , Az alkotá¬
sok keletkezésének lélektani titkait kutattam, és vágyakat találtam — beteljesületlen és
beteljesült vágyakat. Azt vettem észre, hogy sokszor két ember találkozása indítja el az
alkotás és a vágyak folyamatát. Sokféle találkozásélmény hozhat létre műalkotásokat.
Szerelmi csalódás, átmeneti vagy tartós boldogság, a boldogság látszatát keltő érzelmi
függőség és súlyos, nehezen feldolgozható trauma egyaránt vezethet remekművek Szü¬
letéséhez. Akárhogyan is jönnek létre az alkotások, a néző gyönyörködik a végered¬
ményben vagy elszörnyed tőle, felkavarja vagy megnyugtatja" — írja a kötet bevezető¬
jében a szerző. , Kémiai találkozások" — hangzik átfogóan a kiváló esztéta, Földényi F.
László kötetnyitó kulcsmondata, mely jelzi azt is, hogy a képkultusz és a képözön kö¬
zötti vékony mezsgyén a műtörténészek csak mintegy főirányokat jelölnek ki, a műér¬
telmezés igénye azonban akár pedagógiai, akár lélekmérnökségi, akár műkritikai szfé¬
rákon túli belátásokat is meghaladhat. A képek , projekciós felülete", a festmény lükte¬
tése, az ábrázolat és a mögötte rejtőzködő élet szimbiotikus kölcsönhatásai, így azok
, legfőbb identitasjegyként” a megragadhatatlanságot is magukba foglalják: , a pszicho¬
lógia és az esztétika, a motívumkeresés és az autonóm vizualitás kényes egyensúlyának
példái az egyes elemzések", s ezen egyensúlyok egyre bonyolultabbak, vonzerejiik
lezáratlannak és lezárhatatlannak látszik.?
A kötet írásai valóban nem könnyen besorolhatóak. Egyszerre nevelnek látásra, ösztö¬
nöznek elmélyedésre és lathatatlansagok észrevétele, különböző ,,hattértudasok” csato¬
lására — feltáró és megértő attitűd nélkül alighanem csupán a képfelület pillanatnyi
visszfényét láthatjuk meg. Picasso, Cézanne, Klimt, Matisse, Leonardo, Modigliani,
Gulácsy, Pollock, Fouguet, Fra Filippo Lippi, Rembrandt, Márffy, Ernst és megannyi
más műtörténeti , ikon" — összesen huszonkét festő-párharc — analízise folyik itt nyolc
fejezetben, ahol mélységek és zuhanások, boldogságok és önvizsgálatok, szemérmes¬
ségek és háborítottságok, érzelmi függések és időreszketések, dühök és halálok, érzé¬
kiségek és tündöklés-performanszok, szentségtörő merészségek és csendesen megfa¬
gyott múzsai állapotok, szemfényvesztés és örök vakság intimitásai váltják egymást.
Érdemes tehát a könyvet a végtelen elbeszélések, a lélektudomány őserdeinek és lénye¬
inek rejtekező vallomásaként olvasni!
158