Stranica 156 [156]
és közléspszichológia nézőpontjából közelíti meg a kérdést, egyszerre nyújtva értelme¬
zést, kérdésfeltevést, tételezést, érzületet, diagnózist és egyben terápiát.
A távolságtartóan leíró interpretáció innentől már szükségképpen elvadul... A meg¬
annyi, hatalmas befektetéssel és elmélyült tipográfiai tudással megalkotott (, nyugati")
múzeumi albumokat is felülmúlóan pompázik ez a kötet (nem különben a másik kettő).
A munka annyiban mégiscsak eltér a szisztematikus művészethistóriai közléstől, hogy
a művel való találkozásból indul ki, sőt a mű keletkezéstörténetében is magát a találko¬
zást, a teremtő , érintést" tekinti kiindulópontnak. Innen jut el a megértés, a keletkezés,
a közlés, a sugallat, a mester és tanítvány közti viszony, a modellkeresés, a múzsák
szerepe, az alkotótárs, a kapcsolatfüggőség, a rejtett önkifejezések, az alkotásterápia, a
vágyteljesítő fantázia, a vágyak titokzatos útjai, a találkozásélmény és a műalkotás¬
inspiráció mélyrétegeinek fölszínre hozásához. A , minden élmény végső értelme"
szempontjából vizsgált műalkotások mintegy dialógusban elbeszélt állapotrajzai olyan
, típuscsoportokba" szerveződnek, amely felosztásnak általában a műtörténeti elemzés
messze nem mindenben képes megfelelni. Merthogy a stílus, a formai jegyek, a képi
tartalmak osztályozásán túli világot kiegészíti , a festő és a mű közötti szubjektív Vi¬
szony” lélektudományi elemzésével. Ez egyszerre ikonográfia és megfejthetetlen rá¬
csodálkozások pszichológiája, ezenfelül magához a tárgyakhoz (pl. Van Gogh és Gau¬
guin tragikus barátságát szimbolizáló két üres székhez, a Madonna- festészetben a
Szent, a Szűz és az Anya jelképiségének hátterében meghúzódó Nő figurájához, egy
firenzei reneszánsz festő Toscanában megformált alakján látható fülbevalóhoz, mely a
korabeli zsidó nők viselete volt stb.), vagyis a tárgyakon túli mélyebb jelentéstörténet¬
hez vezeti el az olvasót. Az alkotások , puszta" műtörténeti bemutatása tehát nem
szándéka a szerzőnek, ám a kiválasztott festmények keletkezési körülményeihez visz
vissza, kettős szemszögből elbeszélve azokat. Vagyis az alkotó mindig egy másik sze¬
méllyel (baráttal, partnerrel, múzsával, alkotótárssal) együtt , szólal meg", aki a mester
élethelyzetére, érzelmi állapotára, szexusára, életfordulataira, sikereire, kibontakozásá¬
ra is hatást gyakorolt, s ezáltal , avatta" a kor(szak) legmeghatározóbb személyiségévé,
az utókor bámulatára méltó személlyé. Életművek és életutak összefüggései, inspiráci¬
ók és vágyak, ki- és beteljesedések, viszontagságok és sérülések vaskos tárháza a mű¬
történet. A kötet az alkotáslélektan mellett a , függéslélektannak" is helyet ad, ezáltal
pedig nem , skatulyázza", hanem komplexebben láthatóvá és mélységeiben érthetővé
teszi mindazokat, akik ámulatára múzeumba járunk.
Lélekművészet mindez — műfajkör, stílusirány, kevert módszertan egyszerre... A Ma¬
gyar Tudományos Művek Tára ezt a három kötetet a , nem besorolt" kategóriába he¬
lyezi, mintegy , tudományon kívül" (ez kérdőjellel ékes kiemelés!), vagy értetlenséggel
vegyesen — talán mert nem tisztán addiktológiai, műtörténeti, szociálpszichológiai
vagy műismertető munka, nem térkép, nem objektum, nem katalogizáló eljárás stb.?!
Lehetséges, hogy a ,,miivészetlélektan” egybegyúrt tárgyfogalma még mostanáig sem
jutott el odáig, hogy a tudomány rangjára emelkedjen? Lehet, hogy a medicina, a mű¬
vészeti torzó-szakirodalom, az , intimitás útvesztői" (ez Gerevich 2016-os kötetének is
alcíme) vagy az ópiumfogyasztás mint a bűnök tere a művészi alkotáslélektanban nem
156