Page 149 [149]
bevezeti a róluk szóló vitákba. Szeretnék ezen kívül megvédeni egy kissé paradox tételt:
bármit gondoljunk is, nincs és soha nem is lesz marxista filozófia; viszont Marx jelen¬
tősége a filozófia számára nagyobb, mint valaha is volt. Először is abban kellene meg¬
egyeznünk, mit jelent a marxista filozófia". A kifejezés két olyan, meglehetősen eltérő
dologra is vonatkozhat, amelyet a 19. század végén kidolgozott, majd a kommunista
állampártok által 1931 és 1945 után intézményesített ortodox marxizmus egymástól
elválaszthatatlannak tekintett: a szocialista mozgalom világnézete", amely a munkás¬
osztály történelmi szerepének gondolatára épül, és maga a rendszer, melyet Marxnak
tulajdonítottak. Jegyezzük meg rögtön, hogy a két elképzelés egyike sem kötődik szoro¬
san a másikhoz. Kétségtelenül születtek különféle kifejezések arra, hogy leírják azt a
filozófiai tartalmat, amely közös Marx filozófiájában és a rá hivatkozó politikai—
társadalmi mozgalomban: leghíresebb közülük a dialektikus materializmus, ez a vi¬
szonylag késői fogalom, amelyet az a mód hívott életre, ahogyan Engels használta
Marx különféle tételeit. Mások vitatták, hogy a marxista filozófia megtalálható-e Marx
írásaiban, és azt állították, hogy csak később született meg, életművének jelentéséről,
elveiről és egyetemes érvényességéről szóló általánosabb és elvontabb gondolkodás¬
ként."
A szocialista mozgalmár világkép és a gazdasági-filozófiai kéziratok munka¬
bér/tőkeprofit/tulajdon/pénz . elméletének újraolvasata tehát részben homlokzat¬
átfestésnek is tekinthető a politikai gazdaságtan klasszikus históriájában, de egyúttal
belső átrendezést, új konstrukciót, állagmegóváson túli dizájnt, szerkezeti rekonstruk¬
ciót is jelenthet az egy évszázaddal későbbi reálpolitikai milióben. Ma már nem egé¬
szen szokatlan jelenség, ami egyébiránt a nem-szovjet-típusú marxista gondolkodás
francia hagyományában is mindmáig jelen volt/van, hogy egyesek olykor el is gondol¬
kodnak azon, amit másképpen értelmezni sokan voltak képesek, felszínesen fölhasz¬
nálni pedig még többen, de dekonstrukcióra alkalmassá tenni csak kevesek. Balibar
bevezető szavaira illik kortársa, Emmanuel Terray antropológus, afrikanista, politikai
gondolkodó találó megjegyzése: , A marxizmus úgy fest, mint lakóitól elhagyott palota:
üres már, de érintetlen, s mintegy előre látható, hogy nem marad véglegesen használa¬
ton kívül". Balibar a fals módon , intézményesített" marxizmus helyett az újraolvasás¬
sal felfedező útra invitál, s tette ezt eredetileg 1993-ban, amikor még a Nyugat egyik
lehetséges alternatívája volt a Kelet partnersége, s amúgy a nyugati világ számára
Marx nem a reális szocializmus gyanús beteljesülését jelentette, hanem a tőkés szerve¬
zeti doktrína ellenében felkínálható alternatívát, a létező kapitalizmus kritikai átlátását,
rendszerlogikájuk egyik értelmezési lehetőségét. , Azok az események, amelyek megha¬
tározták annak a nagy ciklusnak (1890-1990) a végét, amikor a marxizmus szervezeti
doktrinaként funkcionált, egyetlen új elemet sem tettek hozzá magához a diszkusszióhoz
(...). Valójában sem egy társadalmi mozgalom világnézeteként, sem egy Marx nevű
szerző doktrínájaként vagy rendszereként nem létezik a marxista filozófia." Úgy véli:
még azok is tudják ezt, akik számára a marxi életmű, a közgazdasági és társadalomtör¬
téneti logikával összefoglalt rendszer nem pusztán , dialektikus materializmust" jelen¬
tett (ami sosem volt, maga a fogalom is későbbi), s azok is, akiknek olykor filozófia,
149