Stranica 126 [126]
sával készült, tizenöt-húsz oldalas tanulmányokból összeállított kötet önálló fejezetek¬
re tagolja üzenetét az értékek és bizalom, a települések és régiók, a gazdaság és munka,
a befogadás és kizárás, valamint az egyének-csoportok-közösségek tematikai univer¬
zumára építve. Evvel kontrasztban a 2017-es tanulmánykötet tematikáját az integrációs
mechanizmusok, a rétegződés és integráció, a normák és értékek, valamint a kapcsola¬
tok összefoglaló fejezetcímek tekintik át. De kínálkozik a párhuzam (már a 2012-es
kötet bevezetőjében, Kovách Imre és Dupcsik Csaba szövegében) is arról: az utóbbi
, ötven év társadalomtudományi irodalmában (és ennek hatására a közbeszédben) a
társadalomszerkezet és az egyenlőtlenségek rendszere volt a domináns fogalmi keret,
amelyben a magyar társadalomról szóló elemzések megszülettek. Ez a paradigmává
vált tudományos beszédmód — annak ellenére, hogy ma is képes érvényes
(rész)eredményeket termelni — az ezredfordulón "elfáradt", és így kevésbé alkalmas a
jelenkori, minden korábbinál összetettebb, gyorsabb társadalmi változások követésé¬
re". Az új elméleti , keretfeltételek" megalkotására vállalkozó kutatói kör a módszer¬
tani, forrásfeltárási, kritikai, interpretációs, összehasonlítási, másodelemzési, empirikus
és szemléleti különbségek, eltérések , feloldására?" a társadalom átmeneti fázisában
éppen az integráció kulcsfogalmába vetíthető multi- vagy interdiszciplináris megköze¬
lítéseket tekinthette megoldásnak. Vagyis azt, hogy a , posztmodern" társadalomkuta¬
tás újabb fogalmait, helyenként lokálisabb, máskor univerzálisabb spektrumát egy
közbülső, még a vitás szerkezeti kérdések megoldása előtti problematika övezetébe
tereljék. Ekképpen a fogyasztás, az egyenlőtlenségek új rendszerei, a piaci szektorok
viszonya, a szociális függésrendek új dimenziói is oly módon kerülhettek immár a kö¬
tet (és az azt megelőző hosszabb kutatási periódus, vagyis több intézményes partnerség
kitermelte tudásanyag révén) összeállt tapasztalati anyagba, hogy azok újdonatúj rend¬
szerré illeszthetők lehetnének. Ez a rendszerszemléleti igény van jelen immáron kézen¬
fekvő módon, és kiemelt névvel az integráció fogalomkörében.
Kutatóként ugyan közvetlenül is érdekelne, hogy az integráció bűvkörében mennyi az
önkéntes, a belátásos, a kényszerű alkalmazkodás, mennyi a közvetlenül vagy közve¬
tetten , késztetett" és kényszerített behódol(tatjás. Vagyis esélyes az is, hogy integráci¬
ónak nevezzük a feltörekvés vágyát, a vele szembenálló alkalmazkodás politikáját, a
beillesztés programját és a szándékolt kívülmaradás vágyát, de ugyanúgy , vitatható",
eltérően értelmezhető annak lehetősége is, hogy akar-e integrálódni valaki, s mibe,
miért, hogyan, mikor, mennyi idő alatt, milyen következményekkel... De ez maradjon
talán egy következő kötet kihívó problematikája. Amit itt nem tematizálnak, azt kár
számonkérni — csupán azért, mert esetleg más fogalmaim vannak, más szótáram alakult
ki az integrálás témakörében.
Az újabb kötethez visszatérve, úgy látom, talán éppen ebben a lényegi összefüggésben
látszik meghatározónak, ténylegesen ilyen perspektívából mutatkozik érvényesnek az
áttekintő 2012-es kötet horizontjához képest újjáformált, négyéves kutatási projekten
alapuló, kérdésfeltáró 2017-es könyv, mely — mint a beharangozó is jelzi — önképe
szerint , új szempontból tekint a társadalmi egyenlőtlenségekre. A kutatás eredménye¬
ként létrejött egy új egyenlőtlenség modell, amely sokkal zöbb szempontot figyelembe
126