Stranica 70 [70]
forrásabszorpció növelése, azaz, hogy az uniós támogatások minél nagyobb százalékét
tudjunk lehívni és hatékonyan felhasználni.
A hatalomtechnika és a pénz mellett a háttérben meghúzódhat egy harmadik ok is, az
alapkutatások természetének nem értése. Számomra ez tűnik ki Palkovics László meg¬
szólalásaiból. Palkovics a saját szakterületén, az alkalmazott kutatások és vállalati in¬
novációk terén sokak szerint kiváló szakember, ugyanakkor mintha ő és tanácsadói
nem értenék a különbséget az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között. Először
talán Kóka János miniszter idején erősödött meg az az igény, hogy a kutatások ered¬
ményei közvetlenül jelenjenek meg a nemzetgazdaság tényezői között.! Ennek a gon¬
dolatnak ma is nagyon sok támogatója van bizonyos társadalmi csoportokban — szerin¬
tük a sok léhűtőt ki kell rakni a közszférából, ők is járuljanak hozzá a nemzeti összter¬
mékhez. Nem értik, miért van szükség például filozófusokra, mi haszna van abból a
társadalomnak, ha valaki teszem azt Hegelről gondolkodik. Holott az alapkutatások
lényege nem az, hogy közvetlen gazdasági hasznot hajtanak.
Másrészt az alapkutatás lényege, hogy nem utasíthat arra sem a kormányzat, sem egy
vállalkozó, hogy találd fel mondjuk a lézert, a C-vitamint, vagy az aszpirint, mert az
csak egy alapkutatásnak lehet eredménye. Majd onnantól kezdve, hogy van lézer, el
lehet kezdeni kutatni az alkalmazási területeit. Ez különösen nehezen megfogható a
bölcsészet- és társadalomtudományok esetében; a hatásuk szinte sohasem mutatható ki
közvetlenül a GDP-ben, de alapvető fontosságú az, hogy az emberek gondolkodnak, és
hogy a gondolataik hatnak egymásra. Hosszú távon az a probléma az Akadémia — és
persze az egyetemek — megroppantásával, hogy ezt a fajta termékenyítő energiát csök¬
kentik a társadalomban.
Fontos megjegyezni, hogy bár úgy tűnhet, az átlagembernél mi, kutatók, többet tudunk
az Akadémia átszervezéséről, de valójában még azok sem igazán tudnak érdemben
semmit, akik egyébként a tárgyaló delegációk tagjai. A minisztériumból alig kerül ki
érdemi információ, ráadásul a koncepciók is többször változtak: 2018 végén a minisz¬
ter kezdeményezte az Akadémia kutatóhálózatának átvilágítását — részben az Innová¬
ciós és Technológiai Minisztérium által delegált szakértőkkel —; azonban meg se várták
az átvilágítás eredményét, már meghirdették a tématerületi pályázatokat. Újabb és
újabb elképzelések látnak napvilágot, többnyire mindenféle alap nélkül, és ezekre kell
folyamatosan reagálnia az Akadémiának. Ha én többet erről, mint az átlagember, az
csupán azért lehet, mert a személyes érintettség okán szinte minden anyagot, pro és
kontra, elolvasok a témában.
Sokszor hangoztatott érv, hogy a kutatóintézetek jelenleg nem működnek hatéko¬
nyan, hogy számos kutató évekig lényegében semmit sem publikál. Valójában ho¬
gyan értékelhető az MTA hatékonysága? Nemzetközi összehasonlításban milyen az
MTA jelenlegi hálózatának teljesítménye?
— Nem ismerhetem az összes akadémiai kutatóintézet, kutatócsoport teljesítményét, de
csak arra az értékelésre hagyatkozva, amit az ITM felkérésére készített el az A kadé¬
mia, akkor nem érdemi problémát nem latunk.” Az értékelést végző testület felét a mi¬
70