mögötteseit, ennélfogva azt is: a teendő kijelölésére nincs fixált útvonalterv és CSe¬
lekvési harmónia, a jövő gyermekkorában belátható perspektívák pedig csupán
erőteljes visszafogottsággal redukálhatók arra a kijelentésre, miszerint csak , akkor
haladhatunk előre, ha tudjuk, hol vagyunk most, és milyen irányba akarunk menni,
továbbá hogy milyen nehézségekkel kell szamolnunk...”°
Lehet — mint nyitó mondatomban jeleztem — Mellár korábbi írásai éppúgy, mint a
Progress progressziós hatástanulmányai vagy kötetei reménykeltően sejtetik a jö¬
vot, de ezúttal mintha mégis csupán annyit üzenne aktuális könyvével: a totális
regresszióhoz képest már a minimális progresszió gondolata is felelőtlen ígéretként
hat, amivel óvatosan kell bánni. Magam is óvatosan bántam a kötettel, közben meg
számos kiváló megfogalmazása dacára is hitelesnek tetszőt olvastam benne, nem
pedig valamely gazdaságpolitikai jóslatot vagy retrospektív bűntudatot. Az olvas¬
mány elért hatása tehát a fejlesztő remény, a progresszív képzet, a programos türe¬
lem, a belátó bölcselem serkentése. S végső soron ez is a progresszió eszköze, cél¬
ja, mondandója lehet — ha már az ígéret földje mindegyre csak messzebbre kerül.
1. Mellár Tamas: Az ígéret földje még messzebbre került. (Cikkek és előadások a gazdaságpolitiká¬
ról). Konrad A denauer Alapítvány, Budapest, 1997.
2. Mellár Tamás: Elvesztegetett évek. Gazdasági helyzetkép és kilátások a Fidesz nyolcéves kor¬
mányzása után. Progress Alapítvány — Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018.
3. Mellár: Elvesztegetett évek i.m.
4. Mellár: Elvesztegetett évek i.m. 93-97.
5. Mellár: Elvesztegetett évek i.m. 99.