Stranica 36 [36]
fogalmán akár étvizedre szóló formalizálást, pontosítást, módosítást, kiegészítést, ér¬
vényre juttatást, kihirdetést és jogállási szabályozást végez el egyeztető viták és hivat¬
kozások tengere révén. A kkor hát maradhatunk annál, hogy egy efféle kötet ismertető¬
je legyen talán egyetlen méltó szó, egyetlen hiteles minősítés, egyetlen alkalmatos jel¬
ző, korrekt kifejezés vagy közlés. . .
Ennek sem értelme, sem tartalma nem volna: szakkönyv ez. Mégpedig éppen ezért
nem lehet egyetlen szó vagy fogalom, ami leírja. S ha a két részre osztott címet ve¬
szem, az is már jogi fogalmakból és jelzői-minősítő karakterből, politológiai és köz¬
nyelvi tartalomból áll, mintegy összekarolva a hatalomgyakorlás legerősebb vádjainak
egyikével, a jog intézményének jogfosztásával vagy állapotrajzával. A centralizált Ma¬
gyarország egyben a demokratikus centralizmus három évtizede után talán a legkemé¬
nyebb politikai fogalomkör a jogérvényes hatalomtechnikákkal szembehelyezkedve! A
centralizált és kisajátított demokrácia pedig az időközben megtépázott jogrendszerrel
immár olyan kép, mely a léket kapott, zátonyra futott, vitorláját vesztett, lélekvesztévé
vált impozáns hajó elsüllyedés előtti utolsó pillanatát talán rögzíti, de boldoggá még¬
sem tesz. Állapotábra, kríziskezelési modell, szervezeti és rendszerleírás csupán egy
kivetíthető színes fotón — amelyet vagy újabb és rémesebb képek követnek az elbeszé¬
lésben, vagy (inkább) az áramszünet, a biztosíték totális kicsapása, a vaksötét.
Így, együtt, közösen, cím és alcím üzenete mégiscsak jó. És fontos. Kellünk egymás¬
nak. Ha már ez sem lenne (mert lesz ilyen, sajnos), akkor ami marad, azt már nem jog¬
rendszernek, intézményeit nem a hatalommegosztás jogelvének és a jogállamiság ma¬
radék fennállásának hívják, hanem — tessék jelzőt választani — poliarchiának, egypárt¬
rendszernek, mensevik többpártrendszernek, fülkeforradalmi puccsnak, egyeduralom¬
nak, diktatúrának, parlamentáris királyságnak, elnöki rendszernek, népuralomnak,
anarchiának, válsághelyzetnek, satöbbi — ne kelljen politikaelméleti alapleckét fogal¬
maznom.
Biztosan tetszenek érteni, itt most nem egy jogtudományi közlöny alkalmi cikkének
jogszabály-módosító javaslatait korrekciós szempontokkal pontosító hozzászólás ké¬
szül... Hanem mérlegelő válaszkeresés arra az alapkérdésre, hogy totálisan összedőlt-e
már a jog uralma, vagy csak megroppanással fenyeget — a kérdésre már eddig is szinte
válaszoltam. A kötet ezt még hitelesebben teszi. Igaz ugyan, hogy az intézményeket,
működésmódokat, joggyakorlatot, törvényszövegeket, módosító javaslatokat, korrek¬
ciós változatokat és rendszerszerű összefüggéseket látszólag száraz jognyelven ismer¬
teti, de épp ettől válik még félelmesebbé az egész. Maradva a csalóka párhuzamnál: ha
a mérnök ízig-vérig pontos adatokkal közli, mitől fog összedőlni az egész konstrukció,
érdemes-e puszta adatpótlás-igénnyel, résztételek aprólékos újraszámlálgatásával elvi¬
tatni munkája értelmét, vagy ésszerűbb nyílegyenes menekülésbe kezdeni?! S ami itt
nem lényegtelen: a jogi , beszélt nyelv" árnyalt különbségtétele a jogszabályi elvontsá¬
gok fölött mégiscsak ahhoz vezet, hogy meghallhatjuk a következmények előjeleit,
megnevezhetjük a pályamódosítási útvonalakat, cizellálhatunk a jogrend működésmód¬
jainak és a jogállamiság fogalmi koncentrátumainak térfelén (nem is keveset), de alap¬
36