Oldal 34 [34]
tagja, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság alelnöke, a Velencei Bizottság és a Mo¬
nitoring Bizottság magyarországi jelenlétekor a frakció tárgyalódelegációjának tagja,
sok-sok alkalommal vezérszónok, s mint ilyen, hozzávetőlegesen az összes közjogi
tárgyú törvényjavaslat vitájában részt vett. Tehát olyan mennyiségű és rétegzettségű
tapasztalati tudás, szakértelem és felelős belátás avatott közvetítője lehet, hogy aligha
lehetséges kötetéből és munkáiból egy-egy hangsúlyos mondatot kiemelni, szempontot
fölidézni, nagy elméletet az égre vetíteni és felhőtlen derűvel körbefogni. Talán még
ennél is kevésbé lehet súlyán mérni a törvényalkotási folyamatban elvégzett elemzői
munkáját.
Ugyanakkor kell. Kell, mert itt éljük a parlamentáris demokráciánk (történetileg első és
relatíve legteljesebb többpárti képviseleti rendszerünk) papirforman harmincas életko¬
rának forró napjait, amikor éppen a demokrácia képzetének és intézményes rendszeré¬
nek egyre harsányabb lebontási és átalakítási munkálatai zajlanak, amikor a jogalkotási
folyamat várhatóan negyed-, sőt félszáz évre dönti el a jövőt, amikor a formálisan és
történetileg, politológiai és jogelméleti szempontból fajsúlyosnak tekinthető alkotmá¬
nyozási rendszer a legszélesebb körű társadalmi jóváhagyásra várna (de nem vár, mert
megmondták neki, hogy már Ez AZ...! amire képzeletéből futhatja), és a sarkalatos
törvények megalkotásakor, beiktatásakor és a fékek, ellensúlyok, jogelvek és törvényi
passzusok éppen nem a demokratikus, hanem a burkoltan, vagy épp nyíltan leépített
rendszer (csak emlékeztetőül: , a centrális erőtér") a megvalósulás kitűnő útján halad
tova.
El, tőlünk mindenesetre oly távolra, hogy oda már csak rakétával lehet üzenni, nem
parittyával. S a megépült nagy monstrum immár járja nyomasztó útját a bársonyos
átmenet 30. évfordulóján, az eszme-smirglizős gyakorlat és a fölszalámizási praktikum
megfelelő előzményei nyomában. Egyelőre csak nyomában, de nem kizárt, hogy ké¬
sőbb ő maga lesz A Rendszer. Ez azonban javarészt megírhatatlan. Nemcsak mert a
média, a könyvkiadás, a közlésmódok legtöbbje, a megengedő belátások, a szerkesztő¬
ségi félelmek, a kiadás-támogatási pályázati rendszer, a nyilvánosság fórumai, a befo¬
lyásra épülő hírgyár-erődítmények, a manipulált jogszolgáltatás, a megfélemlített köz¬
szolgálatiság, a közvetlen tervutasításos rendszer egész logikája éppen ellene dolgozik.
Hanem mert a közjogi válaszok célja, indoka, értelmezési mezeje, haszna, értelme,
vitaképessége, konszenzusos bázisa mintegy egyetlen gesztus-értékű kifejezésre épül:
, oszt jónapot!" Ennyi a vitathatóság, az egyeztethetőség, a nyomásgyakorlás, a három¬
oldalú egyensúlykeresés, a társadalmi közmegegyezés, a jogkodifikáció egész eljárása,
a fogalmak, a definíciók, az alkalmazási pástok, az érintettek (avagy megalázottak és
megnyomoritottak) és a hatalomviselők közötti kommunikáció egész tétje és magasz¬
tossága. Ennyi lett a közjog, az államjogi alapelvek, a képviseleti intézmények, a tör¬
vény-előkészítés, törvényalkalmazás komplex rendszere és a pártok részvételi, érdek¬
képviseleti, felhatalmazottsági feladattudata közötti alku legfőbb kulcsszava. S még
illedelmes is, nem valami házelnöki leszólás csupán. Ha nem tetszik, nyugodtan tilta¬
kozz, ágálj, mondj nemet, berzenkedj, de mindhiába, mert kivárom, míg megunod, s
távozol, lemondasz, kimúlsz, esélytelenné válsz, nevetségessé teszünk, besározunk,
34