Oldal 13 [13]
sa annak szomorú példája, hogy mennyire romboló a társadalmi rendszerek átpoliti¬
záltsága. Gönczy László 2007-ben és Pilkhoffer Mónika 2011-ben megjelent írásai ta¬
núskodnak arról, hogy a nemzetközi rivaldafényben, az európai színtérre lépve sem
sikerült igazán szakítani a régi beidegződésekkel, az öntömjénező provincializmussal, a
lövészárok-mentalitással és az alig leplezett politikai befolyás kényszerű elfogadásával.
A kulturális igazgatás tehát számos esetben a politika áldozatává vált és válik, így a
kritikai készség és a személyes felelősségvállalás polgári értkeit jobbára csak az auto¬
nom művészet területén fedezhetjük fel. Illés Anett az ArtMarket Budapest képzőmű¬
vészeti vásáron szereplő alkotásokról és projektekről készített riportot. Felvételei alap¬
ján szembeötlő, hogy bár az alkotók attitűdjei korántsem egységesek — hol fittyet
hánynak a társadalmi valóságra, hol kemény bírálatban részesítik azt —, a kiállítás ösz¬
szegészében mégis látleletként értékelhető. Hasonló ambivalenciát tár fel a képzőmű¬
vészetek pszichológiai, pszichiátriai megközelítése. A közleketű vélekedés szerint a
nagy művek mindig az egyéni pszichében gyökereznek, Gerevich Tibor — A.Gergely
András által ismeretett — elemzései azonban a műalkotás eredetének egy másik vetüle¬
tét is bemutatják. Itt , az alkotó mindig egy másik személlyel (baráttal, partnerrel, mu¬
zsaval, alkototarssal) együtt "szólal meg’, aki a mester élethelyzetére, érzelmi állapotá¬
ra, Szexusára, életfordulataira, sikereire, kibontakozására is hatást gyakorolt" (156.) —
így tehát a művészet társas, sőt talán kimondottan társadalmi közegére is rálátást nyer¬
hetünk.
Politikatörténeti mozaikok
A kötetünkben szereplő politikatörténeti és eszmetörténeti tanulmányok egy-egy kor¬
szak, kérdéskör, vagy politikai irányzat megértéséhez szolgáltatnak adalékokat.
Paár Ádám két tanulmánya a 19-20. század fordulójának magyar politkai eszmetörté¬
netéhez nyújt fontos adalékokat." A szerző megállapítása szerint a szövetkezi mozga¬
lom azt a célt tűze ki, hogy a mezőgazdasági népességet megóvják a kibontakozó kapi¬
talizmus hátrányaitól, hosszabb távon pedig ezen a bázison alakítsák ki a hiányzó kö¬
zéposztályt. A mozgalom fontos szerepet játszott a szélesebb rétegek politikai tudatosí¬
tásában: képviselői szerint , a magyar népet föl kell vértezni gazdasági és művelődési
képességekkel, valamint gazdasági és szociális intézményrendszerrel, amelyek révén a
magyarországi társadalom elsajátíthatja a demokráciához szükséges politikai és gaz¬
dasági kultúrát, az önkormányzás képességét." (258.)
A 20. századi magyar társadalomtörténet kérdéseit boncolgatják a Népiblog címet vise¬
lő — A. Gergely András által recenzált — kötet írásai. A politikatörténet, mikrotörténet és
történeti szociológia hatérmezsgyéjén mozgó írások legfőbb hozadékát nem is annyira
a fiatal kutatók eredményei, mint a sajátos hangvétel, a két világháború közötti szocio¬
gráfia hgyományainak felelevenítése jelenti: a szerzők közül , többeket hevített a népi
mozgalom, a társadalomkritikai íráshagyomány folytatása, vagy talán a két vilaghabo¬
ru közötti magyar eszmetörténet egyik méltánylandóan jó példája lehetett előkép". (291.)
13