Oldal 19 [19]
vagy lyukas cipőben, foltozott ruhában keliett volna járnia. Ettői megmen¬
tette őket a királyné körültekintő háziasszonyi ügyessége és ha a szükség
úgy kivánta, tisztelőik tapintatos segítsége.
A gyermekek meilett egy magyar szociális nővér, Bokor Erzsébet segéd¬
kezett, akitől magyar szót tanultak. Ottó ma is egyik anyanyelvének tekinti
a magyart a német mellett. Magyar nyelvismeretének és magyarságtudatának
fejlesztéséért Magyarországról érkezett tanárait iileti elismerés. Édes¬
anyja ugyanis úgy vélte, hogy fiát korszerű tudású és szemiéletű tanárok
készítsék fel majdani uralkodói hivatására. Így ír erről férje egykori
titkárának: "A történelem nem ismétlődik. Fiam nem ugyanolyan viszonyok
közé tér vissza, amelyekből mi eljöttünk. Ha egy restauráció ideje elérkezik,
a visszatérő királynak nem azokra a régi, eimúit napokra kell emlékeznie,
amikor eljött, hanem azt a napot kell figyelnie, amelyen visszatér. Azt
akarom, hogy Ottónak ez vérévé váljék. Minden forradalom és minden átala¬
kulás új tényeket teremt, ezeket figyelmen kivül hagyni nem szabad, mert
ha ezt tesszük, rosszul cselekszünk. Hisz időközben a királyság is fejlődött
voina, s egy uralkodónak, ha egyszer visszatér, tiszteinie kell a forradaiom
vívmányait és a közben elteit időszak eredményeit, s óvakodnia kell attól,
hogy megtorló intézkedésekkel új jogtalanok osztályát teremtse meg."
Ottónak egyidejűleg kellett elsajátítania a magyar és az osztrák
gimnáziumi tananyagot, s ez az átiagos tanulónál lényegesen nagyobb ter¬
heket rótt a fiúra, aki azonban rendkívüli képességekkel, vasszorgalommal
és hivatástudattal birkőzott meg a feladattal. Mint elmondotta, a magyar
programot németre, az osztrákot pedig magyar nyeivre fordította, így mind¬
két nyelvet valóban anyanyelvi szinten sajátíthatta ei. Tanárai vendégként
érkeztek Ausztriából és Magyarországrói. A magyarok közül a kiváló pannon¬
haimi bencés paptanárokat, Sdlymos Vendeit, Wéber Jácintot, Vlassics és
Bánhegyi pátert, valamint Blazovicl Jákót kell megemlítenünk, talán a
iegnagyobb hatással az utóbbi voit növendékére. Évtizedekkel később így
emlékezett Ottó a derék tanárra: "Mintegy politikai végrendeletként hagyta
rám ez a pannonhalmi pap, ez a horvát születésű nagy magyar, hogy ha valaha
kirdly leszek, a trón és a parasztság szövetségén dolgozzam, mint afféle
szentszövetségen." Világi tanárai között is hasonló kiválóságokat találunk:
magyar irodalomra Ady Lajos, történelemre Angyal Dávid, magyar közjogra
pedig korának egyik legjelesebb jogásza Molnár Kálmán tanította. E kiváló
tudósok nem ismertek elnézést a felkészítés és minősítés során, így minden
kétség néikül biztosak lehetiink abban, hogy az 1930. október 1-én tett
színjeles magyar és osztrák érettségi vizsgáját Ottó bármelyik nyilvános
tanintézet vizsgáztató bizottsága előtt is hasonló eredménnyel zárta volna.
A család időközben, 1929 októberében Spanyolországból előbb Brüsszelbe,
majd 1930 januárjától a közeli Steenockerzeeibe költözött, hogy felsőfokú
tanulmányait Ottó immár valamelyik színvonalas egyetem beiratkozott rendes
hailgatójaként kezdhesse meg. A választás a léveni katolikus egyetemre
esett, ahol jogi, politikatudományi, közgazdasági, szociológiai tárgyakat,
valamint egyéves diplomáciai kurzust haligatott és 1935 nyarán fejezte
be tanulmányait. Ez év junius 27 -én avatták doktorrá. Az esemény még —
a nagymúltú egyetem történetében is ritkaságnak számított. "Ez a fiatal
Habsburg valószinűleg az elsé trónkövetelő a világon, aki szabályszerű
doktori titulust szerzett." - mondta róla egyik tanára a sikeres vizsga
után.
A nagypolitika útjain
Mondhatnánk, hogy immár nemcsak jogilag, hanem tudását, végzettségét
tekintve is nagykoru ifjú kilépett a világpolitika színterére, csakhogy
a nagypoiitikávai már előbb kapcsolatba került. Történt pedig, hogy 1933
januárjában berlini könyvtárakban kutatott, amikor közvetítők útján tár¬
gyalási meghívást kapott a hatalomátvéteire készülő náci vezetőktől, Hit¬
lertől és Göringtől. Hitler arra akarta rávenni, hogy német segítséggel
azonban fejlett erkölcsi- és jogérzékkel, valamint politikai előrelátással
a tárgyalást elutasította. Teijességgel hamis és légbőlkapott tehát az
a hatvanas években költött hazai áilítás, miszerint ő kereste voina a
kapcsolatot a Führerrel és környezetével. Következett ez nyiivánvalóan
abbói a sztálini döntésbői, amely a harmincas évek második felében előbb
latolgatta, majd elvetette azt a megoldást, hogy a Német Birodalom keleti