Oldal 1 [1]
Július 1. egyike 1997 legjelentőségtelibb
"napjainak. Nem csupán Hongkong Kíná¬
nak történő átadása teszi fontossá, hanem
az is, hogy minden valószínűség szerint el¬
készül az Európai Unió kormányközi
konferenciájának beszámolója Maastricht
II.-ről. Már hozzászokhattunk ahhoz, hogy menetrendeket
ígérnek, amelyeket nem tartanak be. Július elseje idén mégis
minden körülmények között jeles nap, hiszen a dokumentum
el nem készülte is nagy horderővel bírna.
Luxemburgra, az EU soros elnökének tisztségében így is
úgy is nagy felelősség vár. Bizonyos helyeken már el is hang¬
zott, hogy az országnak, mivel kicsi, át kellene engednie a
posztot másnak. Történelmi szempontból ez hibás lépés len¬
ne. Annak a ténynek az elismerését jelentené, hogy az Euró¬
pai Unió tagállamai nem egyenrangúak, arról már nem is be¬
szélve, hogy Luxemburg annak idején milyen jelentős szere¬
pet játszott, amiről sokan hajlamosak megfeledkezni. Az
adottságok természetesen változnak. Megkérdőjelezhetetlen
tény ugyanakkor, hogy Josef Bech luxemburgi miniszterel¬
nök beírta nevét az Európai Unió történetébe, s szerepe
messze fontosabb volt annál, amiről manapság az emberek
tudnak. Bech szerényen viselkedett, sohasem tolta magát az
előtérbe, mégis fáradhatatlanul tevékenykedett. Luxemburg
nagy szolgálatokat tett Európának, s lakossága is teljes mell¬
szélességgel támogatta az európai egyesülési folyamatot.
A küszöbön álló Maastricht II. egyezmény elfogadásával
üt az igazság órája. Ez Európát magát kevésbé érinti, annál
inkább a jelenlegi intézményeket. Éppen az utóbbi időben is¬
mételten megmutatkozott, hogy Európa sorsa gyakran nincs
. a legjobb kézben a nemzeti kormányoknál. A szerkezet ön¬
magában rossz. Elég egy pillantást vetni az Európa Tanácsra,
s a kevésbé tájékozottak is rájönnek, hogy a testület műkö¬
désképtelen. Túl sok döntéshez szükségeltetik konszenzus.
Az egyhangúság elve és a demokrácia kizárja egymást. A tör¬
ténelmi tapasztalat, $ nem utolsósorban a Lengyelország szá¬
mára tragikus következményekkel járó , liberum veto” (sza¬
bad vétó) is felhozható annak alátámasztására, hogy az egy¬
öntetű szavazás szabálya — ahogy az ma az Európai Tanácsnál
honos és valamikor régen a lengyel szejmben is szokás volt —
kudarcra ítél egy szervezetet. Ugyancsak gyakorlati tapaszta¬
lat, hogy Európa ügyei a nemzeti kormányoknál már csak
azért sincsenek jó kézben, mert a kabinetek teljesen más el¬
vek és kritériumok alapján járnak el, mint amelyek az Euré¬
. pai Unió érdekeit szolgálnák. A nemzeti kormányok többnyi¬
re rövid távú belpolitikai érdekeiket tartják szem előtt. Az
Európai Tanács túlsúlya — ahogy az jelenlegi formájában még
fennáll - több mint ártalmas az európai ügyeknek. Amikor
ma Európán a politikai akaratot kérik számon, tulajdonkép¬
pen a nemzeti kormányok lépéseit bírálják. ű
Ezért Jacgues Chirac francia elnök teljes joggal vetette fel
a vétójog korlátok közé szorítását, ami legalább egy apró elő¬
relépés. Chirac szerint a stabilitás érdekében az Európai Unió
soros elnökségét is huzamosabb ideig kellene betölteni a jö¬
vőben az eddigi hat hónapos rotáció helyett. Egy ilyen re¬
formnak lenne értelme.
Sajnos tisztában kell lenni azzal, hogy a tárgyalóküldöttsé¬
geknek iszonyatos nehézségeken: kell túltenniük magukat.
Nem csupán az önmaga árnyékának számító, a hatalomnak
idén búcsút intő brit kormányról van szó, hanem olyan tagál¬
lamokról is — mint például Dánia —, amelyeket jelenleg margi¬
nális csoportok szorítanak sarokba. A földrészen járva-kelve
arra a felismerésre juthatunk, hogy a legodaadóbb Európa¬
hívők nem az EU-tagállamokban, hanem a kommunista igát
lerázó országokban élnek.
Az Európai Tanácson kívül olyan kérdések várnak még
eldöntésre, mint az Európai Bizottság, s lehetőség szerint az
Európai Parlament reformja, valamint a bővítés politikájá¬
nak tényleges megkezdése. A dolgok jelenlegi állása szerint
a felvételi tárgyalásokat hat hónappal a kormányközi konfe¬
rencia befejeződését követően azokkal az államokkal kell
megkezdeni, akik benyújtották csatlakozási kérelmüket.
Egyértelmű, hogy a jelöltek nem azonos időben érhetik majd
el a teljes jogú tagságot. Ahhoz túl nagyok a különbségek kö¬
zöttük. Jelenleg mindazonáltal négy állam van, amelyik való¬
ban készen áll: Magyarország, a Cseh Köztársaság, Lengyel¬
ország és Szlovénia. Nem sokkal később a balti államokat is
fel kell venni, ha csak az európai nemzeti kormányok —
ahogy Chamberlain Hitler és Eden Sztálin előtt - nem borul¬
nak térdre az oroszok előtt.
A július elsejei döntés sok változást hozhat Európában.
Nagy lehetőségeket, de nem elhanyagolható veszélyeket is
tartogat a földrész számára. Ha nem történik semmi, valós bi¬
zalmi válságra van kilátás. Ahogy Málta tragédiája is megmu¬
tatta, a népek nem hagyják magukat örökké hitegetni. Mégis
joggal mondhatjuk, hogy közeledik az igazság órája. Ha az
ember ilyen perspektíva mellett is meg tudja őrizni a derűlá¬
tását, arról nem utolsósorban a modern idők egyik legna¬
gyobb formátumú európaija, dr. Heinrich Aigner tehet. Aig¬
ner egyszer kijelentette: , Aki Európában nem hisz a csodá¬
ban, az nem realista."
(Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán)