Page 1 [1]
Régi történelmi tapasztalat, hogy a ha¬
tásköröket a felül lévők sohasem ruház¬
zak át az alsóbb szintekre, Ez ugyanúgy
érvényes volt a királyi abszolutizmusra,
mint a különböző kollektív közösségek,
onan ve céhek, szenátusok, városi tanácsok és
parlamentek h hatalmára. Erről az alapigazságról mostaná¬
ban minduntalan elfeledkeznek azok, akik hisztérikus han¬
gon elpanaszolják, hogy az Európai Parlament jogkörei
nem elég szélesek. Az Európai Parlament ugyanakkor tör¬
ténelmi léptékkel mérve is újszülött, hiszen 18 esztendő a
legnagyobb jóindulattal is csak egy bekezdés a világtörté¬
nelmi lexikonban, miközben jelentős korszak egy ember
életében. Az újonnan létrejött népképviselet a kormá¬
nyokkal és főként a bürokratákkal is szembekerült, akik az
épülő Európában szinte minden hatalmat a kezükbe kapa¬
rintottak, de legalábbis azt hitték, hogy így van. Nem akar¬
ták és nem akarják belátni, hogy globdlissa váló világunk¬
ban számos hatáskör előbb vagy utóbb törvényszerűen az
újonnan létrejövő intézményekhez kerül. A rendszerbe
kezdettől fogva be volt építve a konfliktus, amelyet józan
ítélőképességgel megáldott és tapasztalt személyek előre
láttak, a nagy többséget mégis felkészületlenül érte.
Európa egyik legnagyobb gondolkodója, a sajnálatosan
korán elhunyt dr. Heinrich Aigner, az európai államház¬
tartás ellenőrzési mechanizmusának szülőatyja, újra és új¬
ra figyelmeztetett a küszöbönálló érdekütközésre. Gyak¬
ran hívta fel a figyelmet arra a történelmi tapasztalatra,
hogy a kedvezőtlen fejleményekért a felelősséget mindig
az eggyel feljebb lévő szintre hárítják át. Korábban a fele¬
lősségáthárítás végállomásai a nemzeti kormányok voltak,
a jövőben Európára vár ez a szerep. Aki figyelemmel ki¬
sérte az elmúlt évek eseményeit, az tudja, hogy ez bekövet¬
kezett. A divatos szóval élve .euroszkepticizmusnak neve¬
zett széles körű elégedetlenség okai is ebben a jelenségben
keresendők. A legtöbb, az Európai Unió számlájára írt
ballépést az egyes kormányok vétik, az egyes fővárosok
propagandája azonban - amely szükségszerűen hatéko¬
nyabb, mint a távoli unióé - a magasabb hatóságra hárítja
át a felelősséget.
Ezek a tények manapság különös erővel hatnak, miután
a maastrichti szerződés az Európai Parlamentnek az eddi¬
ginél szélesebb jogköröket biztosít. A végrehajtó hatalom¬
ban eredetileg azt hitték, hogy a.szerződés vajmi keveset
változtat majd a helyzeten. Amikor azonban a parlament
új felhatalmazásának birtokában valóban aktívabbá vált,
számos főváros kormányhivatalaiban megkongatták a
1432.94
vészharangot. A bürokraták ezután hozzáláttak, hogy fé¬
kezzék, s amennyire erejükből telik, visszafordítsák a fo¬
lyamatot. Ebben a törekvésükben kihasználhatták és ki¬
használhatják a jelenlegi struktúrák gyengéit.
Az Európai Unió mostani alkotmánya még mindig a
nemzeti kormányok kezébe adja a legnagyobb hatalmat.
A kormányok ugyanakkor annyira el vannak halmozva fel¬
adatokkal, miután az állam mindig újabb, erejét meghala¬
dó kötelezettségeket vállal, anelyeket egyáltalán nem ké¬
pes kielégítően teljesíteni. Ez mindenekelőtt a kormányok
vezetőire érvényes. Ök már nem is képesek szakmai tudást
elsajátítani, A miniszterelnök nemcsak a legfelső nemzeti
szintet képviseli, hanem egyúttal a kormánypártok vezető¬
je is. Két feladatkör, amelyek mindegyike külön személyt
igényel. Ehhez hozzájön a sok külpolitikai kötelezettség,
nem utolsósorban a miniállamfőkkel szemben, akik — ott¬
hon nem lévén dolguk — bizonytalanná teszik a világot. És
minisztereinknek még az Európa-politikát is alakítaniuk
kell. Mivel ez nem megy, ráhagyják a hivatalnokokra.
Ezt használja ki a hatalmi szerkezet, hogy pozícióját a
számára terhes parlamenti képviselőkkel szemben körül¬
bástyázza, s ha lehet, növelje. Ennek folytán a kormányok
szükségszerűen szócsöveik — ma tehát az Európai Tanács
az. Ez a grémium gyakran az új rendelkezések megszegése
árán arra törekszik, hogy az Európai Parlamenttől az an¬
nak már határozat alapján megadott jogokat megtagadja,
hogy aztán erre az állítólagos precedensre hivatkozva azo¬
kat megvonja. Egy konkrét eset sok más mellett volt az
Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)
legutóbbi lisszaboni konferenciája, A találkozón durván
megtagadták a parlament küldöttségétől a jogot a részvé¬
telre. Más találkozókon is rendszeresen megkísérlik kikap¬
csolni a népképviselet szervét. A bürokraták nyilvánva¬
lóan egymás között akarnak maradni -— miután a miniszte¬
rek néhány óra és egy rövid, az esetek többségében sem¬
mitmondó beszédet követően távoznak -, hogy a világot
befejezett tények elé állítsák.
Az Európai Parlament jelenleg még gyengébb a tanács¬
nál, amely a kormányok és az őket uraló bürokraták eszkö¬
ze. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy gyakran ke¬
resztül tudja vinni az akaratát, mert az Európai Unió
egyetlen, demokratikusan választott, legitim intézménye,
A bürokraták mostani offenzívája nem utolsósorban az
igazság órája a népképviselet számára. Magatartásán sok
múlik majd a most kezdődött esztendőben.
(Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán)