Oldal 1 [1]
OCR
wwsswevevern KÖVEICUNEK Lajas pusvaen Közép-Amerika a legtöbb európai számára úgyszólván fehér folt a térképen. Gazdag ismeretekkel rendelkezünk Észak-Amerikáról - Kanadától Mexikóig -, és Dél-Amerikáról is hallani egyet s . mist, még ha ismereteink a legkevésbé sem tölthetnek el elégedettséggel. K6zép-Amerikarél a legjobb esetben a banán, újabban pedig az ott végbemenő forradalmi események kapcsán tesznek említést. Egyeseknek külön is ismerősen cseng Nicaragua neve, amely egy időben a kommunista sandinisták országlása idején szélsőbaloldalunk reményeinek hordozója volt. Néhány vezetőjük neve felbukkantak földrészünkön, hogy rezsimjüknek híveket szerezzenek. A többi közép-amerikai államról kevés szó esik, és ha igen, akkor is általában negatív értelemben, mindenekelőtt Guatemala és San Salvador kapcsán. Honduras és Belize csak ritkán szerepelt a hírekben. Costa Ricának megvolt az a nem elhanyagolható előnye, hogy területén béke honol, és emiatt sokak számára érdektelen. Egy olyan ország, amelynek lakói szabadon választhatnak, és ahol a pártok akadálytalanul tevékenykedhetnek, a tömegtájékoztatási eszközökben nem számíthat átlagos figyelemre sem. Pedig Costa Ricáról azt tartják, hogy Közép-Amerika Svájca. Panamára megint csak azért vesztegettek szót, mert az amerikaiaknak meggyűlt a bajuk Noriega tábornok rezsimjével. : A Panamát ért amerikai támadás és utána a hatalmi berendezkedés mindaddig nem szúrt szemet senkinek, amíg ki nem derült, hogy az igazi demokratikus rend panamai meghonosítására tett első kísérlet során a régi rendszer erői nagy többséget szerezve hatalomra kerültek. Ők nem voltak annyira korruptak, mint amilyennek általában beállították őket — inkább félrevezető propagandáról volt szó. " Közép-Amerikában újabban olyasminek lehetünk szemtanúi, ami sokakat ámulattal tölt el: egy erőszakba torkolló feszültségektől terhes térségben megjelenik egy terület, ahol békés és ésszerű fejlődés bontakozik ki. A folyamat San Salvadorból és Guatemalából indult ki. Mindkét államban konZervatív pártok voltak hatalmon, amelyeket tömegtájékoztatásunk rosszindulatúan következetesen fasisztának vagy tekintélyelvűnek kiáltott ki. Pedig olyasmit vittek végbe, amire senki sem számított: a jobboldali konzervatívok békét kötöttek a balos forradalmárokkal, amelynek nyomán lehetőség nyílt — a hatalomban a konzervativokat megerősítő — demokratikus választások lebonyolítására. Hasonló, még ha sokkal kevésbé drámai is volt a fejlődés Hondurasban. Az utolsó felvonás a nicaraguai választás volt, amely csak addig volt téma, ameddig bizonyos körök abban reménykedtek, hogy a sandinisták elnökjelöltjének sikerét hozza. Végül ott is egy konzervatívot választottak meg meggyőző többséggel elnöknek, olyan vetélkedésben, amelyről az összes külföldi megfigyelőnek el kellett ismernie, hogy teljesen tisztességes és korrekt volt. Mára úgy alakult a helyzet, hogy Mexikó déli határaitól a Panama-csatornáig mindenhol piacorientált, szabadságpárti, demokratikus konzervatív kormányok vannak hatalmon. Mindenhol ugyanaz történt: a gazdaság viszonylag gyors magára találása és a politikai megnyugvás, amit legalább fél évszázada nem ismert ez a térség. , Ez a nem forradalmi úton, hanem fokozatosan bekövetkezett fejlődés szorosabb együttműködés alapjait fektetheti le a közép-amerikai államok között. Egyidejűleg lehetővé válhat, hogy a világnak egy olyan, kevéssé ismert szeglete - amelynek nemcsak rendes, dolgos lakossága van, de a természet is kegyeibe fogadta — végre valahára békében éljen, ami az egészséges gazdasági fellendülés letéteményese. Sok múlik mindenesetre azon, hogy a világ másik része tudatában van-e annak, milyen ígéretes lehetőségek kínálkoznak mindenkinek a térségben. Állandó beszédtéma, hogy a világgazdaság időben tekintélyes összegek kétes csatornákba vándoroltak: az Oroszországba ömlesztett hatalmas pénzektől kezdve az Afrikában veszendőbe ment anyagi javakig. Igaz, hogy a gazdasági szükségletet tartották szem előtt, de elfeledték, hogy a valódi fellendülésnek az egészséges politikai háttér az előfeltétele. Márpedig Afrikában ez még mindig hiányzik. Közép-Amerika ebből a szempontból a közeljövőben érdekes távlatokat nyit meg. Amúgy ezek nem ma keletkeztek, csak napjainkban számítanak újdonságnak. Korábban sok spanyol és német alkotott maradandót Közép-Amerikában. A háborúk és a kisajátítások azonban sok kárt okoztak. Most megvan a lehetőség arra, hogy biztos politikai alapokra építkezzenek. Még van remény arra, hogy a piacgazdaság eszméje, valamint a jogbiztonság Közép-Amerikában a jövőben is meghatározóvá válik. Ha így lesz, a térség úgy fejlődhet, hogy az hosszabb távon javára válhat a lakosságnak és azoknak is, akik felismerik a pillanat lehetőségét, és ezzel összhangban ésszerűen cselekednek. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán
