Oldal 1 [1]
OCR
Október 27-én általános választásokat tartottak Máltán. A máltai kormány vezető tisztségviselői már hónapokkal korábban sorra felkeresték az Európai Unió tagországainak fővárosait, hogy még egyszer utoljára sürgessék Málta felvételét az EU-ba. Mivel a szigetország már hosszú évek óta érett a tagságra, felvétele semmibe nem került volna. Mi több, a legkisebb nehézség nélkül megtehették volna az utolsó, csatlakozáshoz szükséges lépéseket. Nyomós okuk sem volt arra, hogy tovább halogassák a döntést. Málta képviselői mindenesetre óva intettek, ha elmarad a csatlakozás, a lakosság kétségbeesésében -- és mert méltatlannak érzi a bánásmódot - könnyen hátat fordíthat Európának. Ennek pedig hátrányos következményei lehetnének a Földközi-tengeri medence egyensúlyára nézve. A máltai próbálkozások kudarcot vallottak. A kormányok ugyan bátorító szavakkal fogadták a látogatókat, de tettek nem követték a fogadkozásokat. S ugyanez érvényes az európai intézményekre is. Ilyen előjelek után került sor Máltán az általános választásokra. A szigetországban a második világháború óta csak két párt tevékenykedik: a Kereszténydemokrata Nemzeti Párt és az úgynevezett Szociáldemokrata Párt, amelynek Dom Mintoff volt az első vezetője. A máltaiakat nem lehet egy kalap alá venni az európai szociáldemokratákkal. Dom Mintoff különleges arculatúvá formálta a pártot, amely valahol az. anarchista Kadhafi és a kommunisták között helyezkedett el. Dom Mintoff uralma alatt gonosz dolgok játszódtak le a szigeten, nem utolsósorban a líbiai diktátor befolyása alatt. Ugyszólván nem volt közreműködés a Nyugattal. A belpolitikai színtéren Mintoff bandáinak garázdálkodásai a félelem légkörét alakították ki. A Nemzeti Párt elnökének, Eddy Fenech Adaminak a házát megostromolták, hozzátartozóit tettleg bántalmazták, életveszélyesen megfenyegették. Bár Fenech Adami nem hagyta magát megfélemlíteni, és tovább folytatta harcát a jó ügyért, a helyzet vészesen komolyra fordult, Nagyon is valószínűnek tűnt, hogy Mintoff verőlegényei átveszik a hatalmat. Málta ezzel végképp hátat fordított volna Európának és Líbia protektorátusa alá került volna. A választások kínálták az utolsó esélyt, amelyektől szinte mindenki azt várta, hogy a nép utolsó alkalommal nyilváníthat véleményt. A Nemzeti Pártnak hatalmas erőfeszítések árán csekély többségre sikerült szert tennie. Az új kormány egyik első ténykedése az volt, hogy felvételét kérte az Európai Unióba. Ez azóta is a Nemzeti Párt fő céljának számított. A szocialisták a maguk részéről kitartóan ellenezték a közös védelmet, a közös biztonságot, vagyis Európát. Az EU-val viszonylag problémamentesen folytak a tárgyalások. A csatlakozás útjából egy kivételével minden akadály elhárult: Görögország követelésére Máltát egy kalap alá vették Ciprussal, a két állam csak egyszerre léphetett be az Európai Unióba. A döntés amely ellentmondott a közösség szellemének és a megállapodásoknak - csak Áthén kielégítésére szolgált. A két sziget helyzete ráadásul homlokegyenest eltér. Málta egységes ország, gazdasági problémák nélkül. Ciprus ezzel szemben egy török és egy görög részre szakadt, s az utóbbi gyakorolja a sziget kizárólagos képviseletét. Ciprus felvételét nehéz lenne elképzelni a sziget újraegyesítése nélkül. Málta uniós tagságát pedig olyan kérdés megoldásától tették függővé, amihez semmi köze, de esélyeit igazságtalanul befolyásolja. E nehezen védhető álláspont mellett minden jogi és erkölcsi érv ellenére kitartottak. Ez vezetett október 27-éhez. Alfred Sant vezetésével a szocialisták csekély. többséget szereztek a parlamentben. Első dolguk az volt, hogy visszavonják felvételi kérelmüket az Európai Uniónál, kilépjenek a NATO-békepartnerségből, és olyan ösvényre lépjenek, amelyről meglehetős biztonsággal megjövendölhető, hogy Líbiához vezet. Aki ismeri Máltát, tudja, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Elég egy pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk a sziget stratégiai fontosságáról. Mindez kiegészül Málta kulturális hátterével, az európai történelemben játszott szerepével, keresztény értékeivel, amelyek most a földrész számára veszendőbe mentek, a biztonságpolitikai megfontolásokról már nem is beszélve. A kormányok szűklátókörűsége, bürokratáinak konoksága Málta esetében igazi politikai katasztrófához vezetett. Nemcsak a sziget lakossága látja kárát majd a választás következményeinek, a földközi-tengeri térség egyensúlyára is hatással lesz. Az athéni kormány politikáját vitathatatlanul súlyos felelősség terheli a történtekért, de az Európai Unió illetékesei is hibásak. Nem kellett volna engedniük a zsarolásnak. Az elkövetkezendők megmutatják majd, hogy ezért még nagyon drágán megfizetünk. A földközi-tengeri tragédia tanulságul kell hogy szolgáljon, különösen azoknak, akik mind hangosabban óhajtják, hogy Közép-Európában is árukapcsolások legyenek. Egyesek például egy új Jugoszláviát akarnak létrehozni, amely különleges kapcsolatokat ápolna az Európai Unióval. A nyugat-európai előítéletek és a Moszkvával szembeni gyáva szervilizmus miatt így kívánják elvágni a horvátok, az albánok és a macedónok útját Európába. Német eredetiből fordította: Gyévai Zoltán
