Oldal 1 [1]
“3 Oe
Hongkongban hétfőn éjfélkor levonják
a brit lobogókat és a világpolitikában
mai napig kiemelkedő szerepet játszó
koronagyarmat Kína része lesz. Az ese¬
ménynek, ahogy arra az élénk nemzet¬
oF közi visszhangb6l is következtetni lehet,
politikai és gazdasági utózöngéi egyaránt lesznek. A viták¬
ban azonban visszatérően területi és világkereskedelmi
szempontok érvényesültek. Sokszor megfeledkeztek arról,
hogy Hongkong a jövőben Kína része lesz, az utóbbit érin¬
tő minden hatással együtt.
Hongkongot ezután inkább kínai perspektívából kell
szemlélni, mint jelenlegi, brit gyarmati szerepéből. Emel¬
lett arra lehet számítani, hogy a tapasztalt pekingi politiku¬
sok pontosan tudják: megítélésük a világban nagyrészt at¬
tól függ majd, milyen bánásmódban részesítik az új terüle¬
tet. A kínai ígéretek és a Pekinggel kötött szerződések hi¬
tele a továbbiakban ezen múlik majd. Az első időszakban
biztosan ez a megfontolás határozza majd meg a politikát.
A kínaiak ugyanakkor azt is nagyon jól tudják, hogy az em¬
beri emlékezet véges. A koronagyarmat átengedésének
feltételei néhány éven belül feledésbe merülnek, úgyhogy
a későbbiekben a pillanatnyi követelmények alapján lehet
majd eljárni. Továbbá: amikor ma a hongkongi demokrá¬
ciáról beszélnek, rendszeresen Kínának a sziget és Kowlo¬
on választott testületével kapcsolatos magatartását emle¬
getik. Megfeledkeznek arról a tényről, Hongkong demok¬
ratizálása csak azután kezdődött el, hogy az alku a gyarmat
kínai fennhatóság alá kerüléséről megköttetett. Chris Pat¬
ten kormányzó reformjai tehát olyan időszakban követ¬
keztek be, amikor az angolok felismerték, hogy uralmuk
már csak néhány évig tart. A demokratikus gesztusok en¬
nek folytán kezdettől fogva nem voltak mentesek a dema¬
gógiától. A brit uralom megszüntetéséről szóló döntés előtt
egyáltalán nem volt demokrácia Hongkongban. A
gazdasági életet ugyan liberalizmus jellemezte, a tömegtá¬
jékoztatási eszközök is bizonyos szabadságot élveztek, de a
népképviseleti rendszer hiányzott. A kulcstestiiletek kizá¬
rólag a London által kinevezett kormányzótól függtek.
Ezért nem beszélhetünk hongkongi demokráciáról. A vá¬
lasztás bevezetésének a brit uralom utolsó éveiben ezért
semmiképpen nincs meg az a súlya, ami akkor lett volna, ha
a nép már régebben demokratikus jogokat élvezett volna.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kína olyan gon¬
. dokkal küzd, amelyeket a Nyugaton nem kellően ismer¬
nek. A hatalmas birodalom területén óriási különbségek
vannak. Miközben a partvidéki területek gazdasága dina¬
mikusan fejlődik, az ország belsejében még mindig nagyon
alacsony az életszínvonal. Olyan feszültségek vannak,
amelyek politikai és társadalmi hatásai nem lebecsülen¬
dőek. Bár Peking az elmúlt években sokat tett a kiegyenlí¬
tődésért, olyan feladatról van szó, amelynek teljesítése
egészen biztosan több mint egy generáción áthúzódik
majd. Mindez kiegészül a regionális feszültségekkel. Egyi¬
ke a legproblematikusabb területeknek ebből a szempont¬
ból Kanton környéke, amelyhez tulajdonképpen Hong¬
kong is tartozik. Aki járatos a kínai történelemben, tudja,
milyen gyakoriak voltak itt a villongások a pekingi kor¬
mányhatalom és a déli tartományok között. A mai napig
nem hárult el ez a veszély. A feszültséggócok továbbra is
léteznek, még ha a rendszer ma igyekszik is elkendőzni
őket. A pekingi elit nagy hangsúlyt fektet arra, hogy meg¬
tartsa az ellenőrzést efölött, a gazdaságilag oly fontos te¬
rület fölött. A Hongkonggal kapcsolatos politikát ez az
adottság fogja meghatározni. Elképzelhetetlen, hogy a
központ megengedje, hogy Kanton térségében valami tel¬
jesen sajátos, a többitől elütő jöjjön létre. Ebben az eset¬
ben kenyértörésre is sor kerülhet Észak és Dél között. En¬
nek veszélye még nem hárult el. Még a második világégés
előtt kipattantak regionális háborúk és Csang Co-lin, vala¬
mint Ma Pu-fang személyében olyan hadurak akadtak,
akik a központtól viszonylag függetlenül igazgatták saját
kiskirályságukat. Néhány évvel azután, hogy a kommunis¬
ták Tajvan kivételével egész Kína területén átvették a ha¬
talmat, egy francia illetékes a következőket jelentette kor¬
mányának: , Korunk legnagyobb horderejű eseménye, hogy
a Pekingből származó utasításokat Kantonban is követik".
Ez ma ugyanúgy érvényes, mint akkoriban, az ország belse¬
je és a partvidék közti feszültség által kiélezve. Ezt a pekin¬
gi hatalmasoknak is szem előtt kell tartaniuk, mert a realitá¬
sokon a gazdasági csoda sem képes felülkerekedni.
Hongkong visszatérése kínai fennhatóság alá nem elha¬
nyagolható gondot jelent az ország számára. Az egyik ol¬
dalon Kína jó híréről, mint megbízható szerződéses part¬
nerről van szó, a másikon a kínai belpolitika törvényszerű¬
ségeiről. Olyan erők működnek itt, amelyekről Európában
sajnos keveset tudnak. Kínának a korábbi koronagyarmat¬
hoz fűződő viszonyát ugyanakkor ebben a perspektívában
kell szemlélni, hogy valamennyire megítélhessük, tényle¬
gesen milyen következményekkel jár majd az új helyzet.
Ami ezekben a napokban történik, évekre kihat majd az
egész Csendes-óceánra és környékére. 1997. július elseje
tehát csak elindít és nem befejez egy folyamatot.
Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán