Oldal 1 [1]
Az észt teszt
Bár Nyugaton jelenleg kevés szó esik a
balti államokról, nyilvánvaló, hogy az
Európai Unió közelgő kormányközi kon¬
ferenciájának végén a balti kérdés s külö¬
nösen Esztorszag újra napirendre kerül.
Ez nem utolsósorban Oroszország és a
Nu kapcsolataitól függ. A NATO bővítésének kérdésé¬
ben folytatott európai politikát az elmúlt években folyama¬
tos meghátrálás jellemezte. Ugyanakkor nemrég legalább
néhány állam csatlakozása ügyében úgynevezett kompro¬
misszum született. Egy olyan intelligens ember, mint Prima¬
kov külügyminiszter tudja, hogy kemény irányvonalának vé¬
gén legalább a látszatát kell keltenie az engedékenységnek.
Az Európai Unió határaitól keletre fekvő szabad és szuverén
államokkal szembeni orosz politika nem csupán a nemzetkö¬
Zi jog kirívó megsértése, de zseniális diplomáciai zsonglőrkö¬
dés a saját erőtlenséggel. Nem szabad elfelejteni, hogy
Oroszország a hidegháború vesztese. A sikeres nyugati ha¬
talmakkal szemben mégis úgy politizál, mintha győzött vol¬
na. A Nyugat mégis úgy összerezzen, mint a madárvijjogás¬
tól, amikor Primakov vagy egy olyan ember mint Viktor
Csernomirgyin kormányfő a homlokát ráncolja. Egy határo¬
zott szó ugyanakkor ma még elegendő lenne az egyensúly
helyreállítására. Erre azonban a Nyugat nem tűnik képes¬
nek. Valóban egy papírtigris szerepét játsszák, és még tetsze¬
legnek is ebben a szerepben.
A küszöbönálló állítólagos engedmények kapcsán felvető¬
dik a balti államok problémája. Valamennyien, de mindenek¬
előtt Észtország példamutatóan készültek az európai uniós
tagságra. Nagyjából megfelelnek a korábban felállított krité¬
riumoknak. A baltiaknak megígérték, hogy ebben az esetben
felvételt nyernek az Európai Unióba. Emellett nagy dérrel¬
dúrral bejelentették, hogy elkötelezettek a nemzetközi jog
mellett, és ennek szellemében cselekednek. Ami ezt illeti, ma
néma csend van.
Az első kísérlet a baltiak előszobáztatására az a kijelentés
volt, miszerint egységesen kell kezelni őket. Így akarták elér¬
ni, hogy amennyiben egy balti állam teljesíti az EU követel¬
ményeit, ne vegyék fel addig, amíg a többiek nem érik utol.
Pontosan tudták, hogy némelyiküket, különösen Lettorszá¬
got olyan mértékben kizsigerelték az oroszok, hogy egyik
napról a másikra nem lesz képes kiheverni évtizedek pusztí¬
tását. Nyilvánvaló, hogy ez az összekapcsolás ellentétes a
Nyugat politikájával és eddigi gyakorlatával. A második lé¬
pés az úgynevezett stabilitási paktum kiterjesztése volt a bal¬
ti térségre. Edouard Balladur nem odavágó terve, amelyet
Közép-Európára még alkalmazni lehetett, de sohasem a bal¬
ti térségnek szánták. A stabilitási paktum fikciójával a balti
államok tagságát az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok¬
tól akarták függővé tenni. Nem utolsósorban az Esztorszdg
és Oroszország közötti határproblémákra és a kisebbségek
helyzetére gondoltak. Ami az elsőt illeti, Tallinn az utóbbi
években mindent megtett, hogy kielégítse az orosz követelé¬
seket. Sőt, az észt fővárosban még az elviselhetőség határain
is túlmentek. Végül elkészült egy szerződés, de Oroszország
elutasítja, jóllehet elfogadta, hogy a dokumentumot ratifikál¬
ják. Így a határkérdést mesterségesen nyitva hagyják, mega¬
kadályozandó, hogy a habozó Európai Unió végre elhatároz¬
za magát amellett, hogy az észteket jogaikba helyezze. Ehhez
jön az Észtországban élő orosz kisebbségek helyzete. Ez ma
- és erről kevesen tudnak Nyugaton — arról ismerszik meg,
hogy mind több orosz, s elsősorban a fiatalság, elkötelezi ma¬
gát új hazája mellett. Arra a felismerésre jutottak, hogy
Oroszországban az élet olyannyira nyomorúságos, hogy ez
számukra elviselhetetlen lenne. A választási eredmények ezt
egyértelműen bizonyítják. Egyre több orosz csatlakozik az
észt pártokhoz, miközben az orosz pártok visszaszorulnak.
A demokráciák végzetes gyengeségének újabb jele, hogy
Moszkva mindezt nem veszi tudomásul, továbbra is az orosz
ajkú lakosság állítólagos elnyomására panaszkodik, miköz¬
ben a Nyugat hallgat.
Az oroszok sikeresen ingatják meg az egész nyugati közös¬
ségnek a balti államokba vetett bizalmát. Toomas Hendrik II¬
ves észt külügyminiszter kifejezte ezt egy Stockholmban
mondott beszédében, amikor elmondta, hogy egy országára
nézve negatív döntés a Nyugat meggyengüléséhez vezet. Ez
valóban így van. Egy pillantás a térképre elég annak megálla¬
pításához, hogy milyen kulcsszerepet játszanak a balti álla¬
mok a Baltikum összbiztonságában és a Nyugat szavahihető¬
ségében. A baltiak a nyugatiak számára elsősorban nem poli¬
tikai, hanem morális problémát jelentenek. Ha a Nyugat nem
teljesíti a balti demokráciákkal — amelyek mindig kimondot¬
tan európaiak voltak — szemben vállalt eddigi kötelezettsé¬
geit, többé nem lehet hinni neki a jövőben. Moszkva ezt rég
felismerte, és mindent megtesz azért, hogy a Nyugat magát
korlátozza. Az, hogy utóbbi ebben a kezére játszik, a jövőben
még tragédiához vezethet.
Ebből kiindulva megfeledkeznek róla, hogy a balti álla¬
mok mögött veszélyes időzített bomba ketyeg. Arról van szó,
amit az oroszok Kalinyingrádi óblasztynak (területnek), a
történelmi műveltséggel rendelkező emberek pedig Königs¬
bergnek neveznek. Königsberg ma orosz exklávé, amelynek
lakosságát nagyrészt elűzték, és ahol manapság elsősorban je¬
lentős létszámú haderő állomásozik. Nevezetesen Pillau kikö¬
tőjében van a balti térség egyik legnagyobb flottája. A törté¬
nelem arra tanít, hogy ilyen típusú exklávék, amelyek nincse¬
nek közvetlen kapcsolatban az anyaországgal, mindig ve¬
szélyt rejtenek magukban. Ugyanez érvényes egyébként a fo¬
lyosókra. Az első világháború után a nagy francia gondolko¬
dó, Jacgues Bainville rámutatott, hogy a lengyel korridor (fo¬
lyosó) lesz a következő háború kiváltója. Akkoriban nem
hallgattak rá. Ugyanaz mondható ma el az úgynevezett Kali¬
nyingrádi területtel kapcsolatban. Lengyelország és a balti ál¬
lamok hátában tartós veszélyzóna, és az orosz imperializmus
megnyilvánulása. Csak akkor lehet határok közé szorítani, ha
a balti államok szilárdan lehorgonyoznak Európában, és a
lengyelekkel együtt a probléma megoldását szorgalmazzák.
Innen nézve egy dologgal tisztában kell lenni. Amennyi¬
ben - ahogy attól tartani lehet — ebből a természetellenes
jék: az igazi bűn a helyzet elmérgesedésében az orosz impe¬
rialisták mellett azoknak a nyugati hatalmaknak és euró¬
paiaknak a lelkét terheli majd, akik nem ébredtek rá arra,
hogy az alkalmas pillanatban csak aktív politika és a saját el¬
vekhez való hűség hozhat igazi megoldást.
Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán