Oldal 1 [1]
OCR
a aaa: hullám söpör végig mostani Fülöp Erthet6, hogy a demiagógok a. hangulatot meglovagolva meg " próbálnak: polítikái tőkét: kovácsolni az elégedetienségb6l. Az eurdtdl, a közös pénztől való félelem áll az első helyen, Mi“i nél jobban közeledik bevezetésének ideje, annál nagyobb a szorongás. Ez emberileg érthető, A lakosság természeténél fogva berzenkedik az újítástól. Bár szívesen beszél róla, amikor üt az óra, első reakciója a pánik. Ez különösen olyan helyzetekben érvényes, ahol technikai nehézségek akadályozzák az eligazodást a témában. De a nemzetkö. zi pénzvilág olyan bonyolult, hogy működésének megértéséhez valóban hosszú és elmélyült tanulási folyamatra van szükség. Az emberek túlnyomó részének azonban nincs ideje erre. Ilyen körülmények között, akárcsak az atomenergia kérdésében, megoszlanak a vélemények; Akik pedig valamennyire is kiismerik magukat a kérdésben, olyan nyakatekert magyarázattal kénytelenek előállni, amelyet nehéz követni. A másik oldalon a , veszélyes leegyszerűsítőkkel" találkozunk. Az euro kérdésében az ellenzők ezt annál többször ,,dobják be", minél jobban le akarják járatni a politikai intézményeket. Olyan szólamokat is gyártanak, amelyek a tudományosság benyomását keltik, ám semmi közük a valósághoz. Ez különösen érvényes az úgynevezett európai populista mozgalmakra. Ha visszaemlékezünk a nemzeti szocializmus németországi hatalomra jutására és más európai országok példájára, korhűbb hangszerelésben ugyanazokkal az érvekkel találkozunk, mint amilyenekkel ma dolgunk van. Felvilágosult körökben nem is annyira az euro miatt elégedetlenek Európával. Főleg azt hallani, hogy Európa teljesen csődöt mondott. Ha eljön a döntések ideje, csak az amerikaiak lépnek a tettek mezejére, az európaiak csupán követik az eseményeket. Ebből arra a következtetésre jutnak, hogy Európa nem elég erős ahhoz, hogy maga cselekedjen. A tények azonban azt igazolják, hogy Európa egyáltalán nem annyira gyenge, mint általában állítják. A földrész még mindig a világ első számú gazdasági hatalma. Az Európai Unió gazdasági szempontból sikeres vállalkozás, még ha magától értetődően gyenge pontjai is vannak. Ezek a politikai térben jelentkeznek, ahogy az az egykori Jugoszláviában és az Oroszországhoz fűződő viszonyban megmutatkozott, A jó megfigyelők azt is megállapíthatják, hogy a (Nyugat) a hideg. háborúban kivívott dicsőséges győzelmet fokozatosan kiengedi a kezéből és a veszteseknek engedi ád, Különösen kifogásolják az amerikai politika világos döntései és az európaiak halogató taktikája, határozatlansága közötti különbséget, Miközben jogosak a bírálatok, nem kérdeznek rá a valódi okokra, Amerikának egy külügyminisztere van. Így aztán Warren Christopher hiányosságai hozzájárultak az Egyesült Államok gyengeségéhez, Az amerikai diplomáciát most új külügyminiszter irányítja Madeleine Albright személyében, akiről minden ismerője azt állítja, hogy határozott hölgy. Az Egyesült Államok tehát cselekvőképes. Európa diplomáciájának nincs egyetlen irányítója, a külpolitikáról a tizenöt külügyminiszterből álló Tanács határoz. Egyes külügyminiszterek kijelölésében európai kritériumok helyett a belpolitika véletlenszerűségei érvényesülnek. Európában manapság van felkészült és alkalmatlan külügyminiszter, de valamennyiüknek együtt kell határozniuk. A tizenöt különböző gondolkodású és eltérő érdekeket képviselő diplomata kötelező egyetértése gyakran megakadályozza, hogy közös nevezőre jussanak, ami nem is csoda. Európa gyengeségéért a kormányok politikája és a szerződések szerint ezeknek kijáró intézményi hatalom a felelős. Az egykori Jugoszláviában kirobbant háború megmutatta, hogy kialakulatlan Európa politikai együttműködése. Nem az erő hiányzik s nem a potenciál: még mindig olyan apparátusunk van, amely minden emberi tapasztalat szerint működésképtelen. Ez a gyökere valójában minden bajnak és az oka annak, hogy oly sok polgár kétkedik Európában. Ez a szituáció sok veszélyt rejteget egy olyan időszakban, amikor nagy döntések előtt állunk. Sok európai kormány provinciális magatartása és egoizmusa az, ami megakadályozza a szükséges reformokat. Európának nem annyira a Parlament (EP) hatáskörének vagy a Bizottság összetételének a megváltoztatására van szüksége - noha ezek is nagyon fontosak -, hanem a Tanács átalakítására olyan módon, amely megnyitná az utat az egységes, koherens külpolitika előtt. Ennek lenne értelme. De hogy a kormányok felismerik-e ezt, az már más kérdés. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán
