Oldal 1 [1]
Az Európai Unió külpolitikai vitáiban a
Törökországgal fenntartott kapcsolatokat
rendszeresen túlhangsúlyozzák. Sajátos,
hogy milyen túlhaladott, döntő többségé¬
ben irracionális vélemények bukkannak
j ‘ fel, nem utolsósorban az iszlám világ félre¬
értéséből fakadóan. Ebben az iparilag fejlett államokban dol¬
gozó török vendégmunkások tömegeivel szembeni ellenséges
hangulat is szerepet játszik, noha négyszemközti beszélgeté¬
sekben gyakran elhangzik, hogy a törökök megbízhatóak és
szorgalmasak. Pártpolitikai szempontok is nyomnak a latban,
különösen az európai baloldal esetében.
Nemrég új fordulatot vettek a dolgok, amikor a török kor¬
many, s mindenekelőtt külügyminisztere, Tansu Ciller
asszony kijelentette, országa hosszas előszobáztatás és vára¬
kozás után végre világos igen vagy nem választ vár arra a kér¬
désre, hogy csatlakozhat-e az Európai Unióhoz. Ciller
asszony kevésbé diplomatikusan azzal fenyegetőzik, hogy a
NATO-ra, miként más fórumokra is nyomást gyakorol annak
érdekében, hogy az európaiak végre színt valljanak. Ankara
— szavai szerint — belefáradt abba, hogy folyton-folyvást vára¬
koztassák, és páriaként kezeljék.
Tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a Törökországgal
szembeni álláspont egészen furcsa. Ez a magatartás részben a
görögök érzelmileg túlfűtött reakcióinak következménye.
Görögország és Törökország között több háború dúlt, és az
utóbbi sokszor tartotta igája alatt a helléneket. Pszichológiai
szempontból jelentős szerepet játszik a görög hadsereg meg¬
semmisítő veresége Kemal Atatürk csapataitól az első világ¬
háborút követően. Görögország a háború befejeződése után
rátámadt a kivérzett Törökországra. A hellén csapatok egé¬
szen Ankaráig nyomultak előre, ott azonban megfordult a ha¬
diszerencse. A legyőzöttek gyűlölete azóta is meghatározza
az athéni politikát. Az Európai Unióban a vétójog révén a gö¬
rögöknek eddig sikerült vagy megakadályozni a törököknek
tett gesztusokat, vagy ha ez nem ment, olyan feltételektől füg¬
gővé tenni azokat, amelyek egy büszke nép számára elfogad¬
hatatlanok. :
Sokan megfeledkeznek arról a lényeges szempontról, hogy
a török patrióta, történelmi tudattal rendelkező nép, amely¬
nek nincs oka szégyenkezésre a múltja miatt. Törökország
problematikus térségben józanabb politikát követett, mint a
nagyhatalmak az első világháború végén. Ha nem zúzzák szét
az ottomán birodalmat, Izraelben és a szomszédságában is
sok minden másképp alakult volna. Ankara a szabadságukat
újonnan visszanyert posztszovjet iszlám népekkel szemben is
példamutató politikát folytat. A törökök képzési, oktatási le¬
hetőségek biztosításával oroszlánrészt vállalnak az új vezetői
elit kialakításában, ott ahol ezéket a rétegeket az oroszok
(szovjetek) kiirtották.
Törökország szerepe ebben a kérdésben vitathatatlan. Saj¬
nos a politikának erről az aspektusáról csak kevés szó esik.
Ilyen körülmények között érthető, hogy a törökök türelme
fogytán van, és világos perspektívára vágynak. Tansu Ciller
alábbis érthetőek. Hosszabb távon egyetlen nép sem hagyja
magát úgy vegzálni, ahogy azt az Európai Unió Törökország¬
gal teszi.
Ideje, hogy Európa felismerje, milyen létfontosságú szere¬
pet játszik majd Törökország a jövőben. Ankara nem csupán
a MASHREK térségben rendelkezik jelentős befolyással, de
— ahogy az lépten-nyomon megállapítható — az egykori Szov¬
jetunió iszlám köztársaságaiban is. Egyfajta gát az iszlám tér¬
ség fundamentalista mozgalmaival szemben. Ezért Európa
létérdeke, hogy a lehető legbensőségesebb kapcsolatokat
építse ki Törökországgal. Más lapra tartozik, hogy ennek
automatikusan tagságot kell-e jelentenie az Európai Unió¬
ban. Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi helyzet mindkét fél
számára káros. Mivel a törökök nem várakozhatnak örökké,
döntésre kell jutni. Az európaiak számára az euroázsiai or¬
szág mégiscsak a biztonság egyik leglényegesebb eleme. .
Ha Ankarában a jelenlegi helyzet szélsőséges reakciókat
vált ki, akkor ezt nem utolsósorban az utóbbi évek európai
politikájára lehet visszavezetni. Az elkövetkező tizenkét hó¬
napban megszülethet a döntés. Európa számára üdvözítő len¬
ne, ha a görögök végre felismernék, hogy a mai Törökország
nem ugyanaz, mint a kétszáz évvel ezelőtti birodalom. Görög¬
országra egyébként ugyanez érvényes.
Azoknak az európai politikusoknak, akik rendszeresen tö¬
rökellenes kirohanásokkal akarnak jó pontokat szerezni ma¬
guknak, egyszer és mindenkorra ideje lenne elgondolkozniuk
azon, hogy mi az igazi feladatuk. Nem azért választották őket,
hogy vezércikkekben szerepeljenek, hanem azért, hogy a sza¬
vazópolgárok valós érdekeit képviseljék. Márpedig a válasz¬
tók olyan világrend után áhítoznak, amely tartós biztonságot
garantál. Az EU jelenlegi török politikája azonban egyáltalán
nincs összhangban ezzel az érdekkel.
Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán