Stranica 1 [1]
OCR
i cake aie ota HABSBURG OTTO: ‘te . Tokio, 1966 szeptember Bar Európában már szinte közhely, mégis, vagy éppen azért, mélységes igazság, hogy Japán sok tekintetben ismét Ázsia titkos vezető hatalma. Különösen áll ez azóta, hogy Indonéziában Szuharto tábornok és köre vette át a hatalmat és így egy idő óta szinte Tokio—Dzsakarta tengely van kialakulóban. Japán, a második világháború vesztese, gazdasági potenciáljával körülbelül olyan szerepet játszik Ázsiában, mint a bonni köztársaság Európában. Ám mégis, ha az európai utas rendszeresen ellátogat Nipponba, évek óta és most is tapasztalhatja, hogy Japánban minden politikai vagy gazdasági jellegű társalgás előbb-utóbb elkerülhetetlenül ebbe a szóba torkollik: válság. Válságról beszélnek a japánok éppúgy, mint az itt élő külföldiek, amerikaiak vagy európaiak. Csakhogy a szónak két merőben különböző jelentése van, aszerint, hogy japán ember, vagy külföldi ember mondja. A. külföldiek a válságon elsősorban technikai nehézségeket értenek: elégtelen hitel, számos tönkremenés, a fontos testületek pénzügyi zavarai. A japánok számára viszont a válság nagyobb, mélyebb és szélesebb jelentéssel bír, szemükben a krízis nemzetük egész alapvető struktúráját érinti. A japán gazdaság, felületét tekintve és impozáns technikai fejlettsége következtében nyugati gazdaságnak tűnik; alapjában véve azonban mégis rendkívül tradicionális társadalmi formákra épül. Ez a tény megakadályozza, hogy idomuljon a mai modern követelményekhez. Ha egyszer a gazdasági élet alapvető törvénye a versengés, akkor a hierarchikus és paternalisztikus társadalmi rend nem tartható meg, kivéve, ha totalitárius eszközökkel tartják fenn, amint ez az ú. n. , szocialista" országokban történik, ahol az egyéni vállalkozások szabadpiaci erőit a kormányok közötti rivalitás helyettesíti. A második világháború végétől egészen napjainkig Japán két diametrálisan ellenkező elemet igyekezett összebékíteni: egyfelől a társadalom merev struktúráját, másfelől a gazdasági liberalizmust. Ez talán megengedhető volt az 1945 utáni rendkívüli viszonyok között és a koreai háború idején. Most azonban, amikor már megtörtént a viszonylagos normalizálódás, közeleg, ahogy mondani szokás, ,,az igazság órája". A japán gazdaságnak bizonyos egészen sajátos jellegzetességei vannak. Az egyik az, hogy a munkástömegek jóformán egyáltalán nem hullámzanak. Ha valaki egyszer belép egy vállalatba, többnyire egy életre lép be. A bérért dolgozók több mint 90 százaléka jóformán sohasem változtat munkahelyet. Cserébe ezért a lojalitásért a munkás és az alkalmazott tökéletes biztonságot kap. Munkájukat és állásukat még akkor sem vesztik el, ha nyilvánvalóan alkalmatlanná válnak. Ugyanez az immobilitás az uralkodó szabály a tőkepiacon is. A hitelnyujtást többnyire nem a gazdasági meggondolások szabályozzák, hanem sc sokkel inkébb a vállalatok hierarchikus hely.Zete, amely íratlan, de rendkívül tisztelt törvények értelmében alakult. ki. Ez többek között azzal a következménnyel is jár, hogy a japán gazdaság alakulását sokkal nagyobb mértékben lehet előre kiszámitani és meghatározni, mint más orrszágokét; . ugyanakkor azonban ennek következtében hiányzik — a rugalmasság, amely ma olyannyira nélkülözhetetlen. A. stabilitásnak az ára tehát az, hogy a gazdasági struktúra mintegy , halott súlyt", terhes kölöncöt cipel magával, és ez a fejlődést nagy mértékben lelassítja. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a hátrányt előbb-utóbb fel kell számolni. Japán tehát fájdalmas választás előtt áll. Ha meg akarja tartani a maga hagyományos társadalmi-gazdasági struktúráját, akkor a liberális formákat fel kell adnia valamiféle nemzeti szocializmus kedvéért, számolva mindazzal a nyilvánvaló veszéllyel, ami ezzel együtt jár. Mindenesetre ez az, amit a kommunista beszivárgással aláaknázott szocialista párt ajánl s ugyanezt ajánlja az új Komeito mozgalom, a Soka Gakkai Szekta világi szervezete. Másfelől viszont, ha Japán meg akar maradni a szabad nemzetek közösségében, végre kell hajtania társadalmi szervezete átalakítását, továbbá a munkaerő és a tőkepiac területén nagyobb rugalmasságra kell szert tennie. Ez az, amire Szato kormánya törekszik és el kell ismerni, hogy ezt érzékkel és türelemmel teszi. A kormány vezető férfiai tisztában vannak a hozandó döntések nagy fontosságával és el vannak szánva arra, hogy az országot a szabadság útján vezessék tovább. . Szükséges azonban, hogy a nyugati nemzetek is megértsék a japán dilemmát. Az, hogy Japán merrefelé halad, befolyásolja az egész ázsiai, sőt az egész világ fejlődését. Jólfelfogott saját érdekünk ezért azt kívánja, hogy a Nyugat segítse azokat a japán erőket, amelyek Nippont a szabad nemzetek ösvényén akarják tovább vinni. Az ibolyák lármázva kéklenek, hiába áll a zárt telek felett: , Tilos a bemenet!" Yaha Házam leégett. De romjain ag ibolyák kinyíltak. Ok hoztak édes, áldott üdeséget. Sokyju-Ni
