Stranica 1 [1]
i cake aie ota
HABSBURG OTTO:
‘te
. Tokio, 1966 szeptember
Bar Európában már szinte közhely, mégis, vagy
éppen azért, mélységes igazság, hogy Japán sok te¬
kintetben ismét Ázsia titkos vezető hatalma. Különö¬
sen áll ez azóta, hogy Indonéziában Szuharto tábor¬
nok és köre vette át a hatalmat és így egy idő óta
szinte Tokio—Dzsakarta tengely van kialakulóban.
Japán, a második világháború vesztese, gazdasági
potenciáljával körülbelül olyan szerepet játszik
Ázsiában, mint a bonni köztársaság Európában.
Ám mégis, ha az európai utas rendszeresen el¬
látogat Nipponba, évek óta és most is tapasztalhatja,
hogy Japánban minden politikai vagy gazdasági jel¬
legű társalgás előbb-utóbb elkerülhetetlenül ebbe a
szóba torkollik: válság. Válságról beszélnek a japá¬
nok éppúgy, mint az itt élő külföldiek, amerikaiak
vagy európaiak. Csakhogy a szónak két merőben
különböző jelentése van, aszerint, hogy japán ember,
vagy külföldi ember mondja.
A. külföldiek a válságon elsősorban technikai
nehézségeket értenek: elégtelen hitel, számos tönkre¬
menés, a fontos testületek pénzügyi zavarai. A ja¬
pánok számára viszont a válság nagyobb, mélyebb
és szélesebb jelentéssel bír, szemükben a krízis nem¬
zetük egész alapvető struktúráját érinti.
A japán gazdaság, felületét tekintve és impo¬
záns technikai fejlettsége következtében nyugati gaz¬
daságnak tűnik; alapjában véve azonban mégis rend¬
kívül tradicionális társadalmi formákra épül. Ez a
tény megakadályozza, hogy idomuljon a mai modern
követelményekhez. Ha egyszer a gazdasági élet alap¬
vető törvénye a versengés, akkor a hierarchikus és
paternalisztikus társadalmi rend nem tartható meg,
kivéve, ha totalitárius eszközökkel tartják fenn,
amint ez az ú. n. , szocialista" országokban törté¬
nik, ahol az egyéni vállalkozások szabadpiaci erőit a
kormányok közötti rivalitás helyettesíti.
A második világháború végétől egészen napjain¬
kig Japán két diametrálisan ellenkező elemet igye¬
kezett összebékíteni: egyfelől a társadalom merev
struktúráját, másfelől a gazdasági liberalizmust. Ez
talán megengedhető volt az 1945 utáni rendkívüli
viszonyok között és a koreai háború idején. Most
azonban, amikor már megtörtént a viszonylagos nor¬
malizálódás, közeleg, ahogy mondani szokás, ,,az
igazság órája".
A japán gazdaságnak bizonyos egészen sajátos
jellegzetességei vannak. Az egyik az, hogy a munkás¬
tömegek jóformán egyáltalán nem hullámzanak. Ha
valaki egyszer belép egy vállalatba, többnyire egy
életre lép be. A bérért dolgozók több mint 90 szá¬
zaléka jóformán sohasem változtat munkahelyet. Cse¬
rébe ezért a lojalitásért a munkás és az alkalmazott
tökéletes biztonságot kap. Munkájukat és állásukat
még akkor sem vesztik el, ha nyilvánvalóan alkal¬
matlanná válnak. Ugyanez az immobilitás az ural¬
kodó szabály a tőkepiacon is. A hitelnyujtást több¬
nyire nem a gazdasági meggondolások szabályozzák,
hanem sc sokkel inkébb a vállalatok hierarchikus hely¬
.Zete, amely íratlan, de rendkívül tisztelt törvények
értelmében alakult. ki. Ez többek között azzal a kö¬
vetkezménnyel is jár, hogy a japán gazdaság alaku¬
lását sokkal nagyobb mértékben lehet előre kiszá¬
mitani és meghatározni, mint más orrszágokét; .
ugyanakkor azonban ennek következtében hiányzik —
a rugalmasság, amely ma olyannyira nélkülözhetet¬
len. A. stabilitásnak az ára tehát az, hogy a gazda¬
sági struktúra mintegy , halott súlyt", terhes kölön¬
cöt cipel magával, és ez a fejlődést nagy mértékben
lelassítja. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a hátrányt
előbb-utóbb fel kell számolni.
Japán tehát fájdalmas választás előtt áll. Ha meg
akarja tartani a maga hagyományos társadalmi-gaz¬
dasági struktúráját, akkor a liberális formákat fel
kell adnia valamiféle nemzeti szocializmus kedvéért,
számolva mindazzal a nyilvánvaló veszéllyel, ami ez¬
zel együtt jár. Mindenesetre ez az, amit a kommu¬
nista beszivárgással aláaknázott szocialista párt ajánl
s ugyanezt ajánlja az új Komeito mozgalom, a Soka
Gakkai Szekta világi szervezete. Másfelől viszont, ha
Japán meg akar maradni a szabad nemzetek közös¬
ségében, végre kell hajtania társadalmi szervezete
átalakítását, továbbá a munkaerő és a tőkepiac te¬
rületén nagyobb rugalmasságra kell szert tennie. Ez
az, amire Szato kormánya törekszik és el kell is¬
merni, hogy ezt érzékkel és türelemmel teszi. A kor¬
mány vezető férfiai tisztában vannak a hozandó dön¬
tések nagy fontosságával és el vannak szánva arra,
hogy az országot a szabadság útján vezessék tovább. .
Szükséges azonban, hogy a nyugati nemzetek is
megértsék a japán dilemmát. Az, hogy Japán merre¬
felé halad, befolyásolja az egész ázsiai, sőt az egész
világ fejlődését. Jólfelfogott saját érdekünk ezért
azt kívánja, hogy a Nyugat segítse azokat a japán
erőket, amelyek Nippont a szabad nemzetek ösvé¬
nyén akarják tovább vinni.
Az ibolyák lármázva kéklenek,
hiába áll a zárt telek felett:
, Tilos a bemenet!"
Yaha
Házam leégett.
De romjain ag ibolyák kinyíltak.
Ok hoztak édes, áldott üdeséget.
Sokyju-Ni