Oldal 1 [1]
>
A
j
2
HABSBURG OTTÓ:
Egy nagyszerü liberális
— SALVADOR DE MADARIAGA —
Nyolcvanadik születésnap, — ez merőben relatív fogalom. Van, akinél ez a nap
azt, jelenti: megérkezett az aggastyán-korhoz. Másoknál legfeljebb dátum, amikor a
barátok ünneplik, de magának a jubilánsnak az életében é nap nem hagy különösebb
nyomot.
Korunkat érthető módon foglalkoztatja egyes nagy férfiak örökké tartó fiatal¬
ságának a problémája. Embereké, akiknek erős egyénisége töretlenül belenyúlik a
legmagasabb öregkorba is. Természetes, hisz korunk olyan nagy öregembereéket lá¬
tott, mint XXIII. János és olyanokat lát, mint Konrad Adenauer és Don Salvador
de Madariaga. Sokan fizikai csodát látnak ebben. De nem így van. Napjaink pát¬
riárkái kivétel nélkül olyan férfiak, akik örökké bevetésben voltak, akik sohasem kí¬
mélték magukat, szakadatlanul a legmagasabb ideálokat szolgálták, szívósan és. ener¬
giával. Erejük a szellem győzelme az anyag felett — a halhatatlanság eleme, amely
átjárja és átitatja földi porhüvelyüket.
Az 1966-os év nagy jubilánsa Don Salvador de Madariaga, most lépi át kilenc¬
venes évei küszöbét. Hosszú életre kell visszatekintenünk. De nem dátumokat kívá¬
nunk felsorolni, nem szép és tragikus órákra emlékezni. Ebben a nagy életben a ve¬
zető eszmék magasodnak fel, erre irányul figyelmünk, mert ezeket az eszméket vas¬
következetességgel vállalta és legfőbb döntéseit mindig ezek szabták meg.
Madariaga, hosszú élete során, két nagy szenvedélynek áldozott. Egyik Spanyol¬
ország, másik a szabadság. És, mint minden szenvedélyben, úgy itt is egybefonódik
szeretet és tragédia. Csak attól és azért szenvedünk, amit szeretünk.
Spanyolország, számára ez kezdetben a hűség a földhöz. Az utolsó három év¬
tizedben azonban ez a fogalom spiritualizálódott, számára Espana Hispanidad lett, a
láthatatlan birodalom, amelyet benépesitenek a Reconquista lovagjai, a hódítók, a
nagy és a kicsi uralkodók, a Föld meg nem énekelt fiai, a névtelen hősök, akik nél¬
kül a nagy hősök teljesítményei sohasem születtek volna meg.
Don Salvador magával hordja hazáját, mindenüvé, ahová a sors elveti. Emlék¬
szem egy estére, egy turini hotel banális, halálosan és kiábrándítóan józan halljára.
Az idős mester szólt hozzánk és egyszerre csak valamennyien ott álltunk Kasztilia
napszítta, barna, köves földjén, néztük a Sierra Morena sziklás, kietlen tájait, Vega
de Valencia dús, buja vidékét, az Estremadura messzire nyíló ablakain át letekintet¬
tünk egészen a kék hegyekig, amelyek Nyugaton eget és földet összekötnek. Csoda
volt ez, a szeretet igazi csodája, amely győzött tér és idő fölött, győzött, mert örökké¬
való.
Mint. minden igazi spanyol, Madariaga ís szabad ember, Az ország, amely le¬
győzte Napoleont , amely véres harcokat vívott ideálokért, a, föld, amelyen anar¬
chisták és tradicionalisták születtek, — ez a föld adja a legnemesebb individualistákat,
a szó legszebb és legnagyszerűbb értelmében vett liberálisokat. Egy Don Salvador,
aki oly mélyen gyökerezik szülőhazája történelmében, nem lehet más, csak szabadság¬
harcos. És még hozzá harcos mindenki szabadságáért. Madariaga minden lehet, — de
sohasem lehet semleges. Mindig síkraszáll a szabadságért és különösen ott, ahol ez
a küzdelem nem hoz babért, szereti azt, amit mások már feladtak, küzd azért, amit
a konformisták és opportunisták szidnak és gyaláznak. Ami az ő szemében számít,
az nem a győzelem, hanem a jog és igazság.
Így áll ma előttünk, a szó hatalmával, tolla hatalmával, és szól mindenkiért, aki
hazáját elvesztette, szól azokért, akikre ráborult a kommunizmus éjszakája. És akik
ott, abban a sötétségben élnek, nem mutathatják meg hálájukat. De ott, ahol nem
a hatalom, hanem a jog a mérték, ott, Istennél, aki Don Salvador Spanyolországában
mindig oly érzékelhető közelben van, ott a néma imákat jobban hallják, mint a ti¬
rannusok tomboló hangját. Egyetlen jócselekedet sincs hiába, minden jótett visszatér,
mint áldás — valahol és valamikor, mert az erkölcsi és lelki nemesség halhatatlan.