Stranica 2 [2]
ahol három évvel ezelőtt még a dzsungel foszlányai
nyomultak előre, a kínai temető környékén, most
nagyszabású ipari negyedek terülnek el, többnyire
olyan gyárak, amelyek a maláj piacok számára gyár¬
tanak árúcikkeket.
A prosperálás e jelei ellenére a város politikai
és gazdasági vezetői erősen nyugtalankodnak. A
Szingapur és a maláj federáció közötti szakítás eze¬
ket az embereket váratlanul érte. Huszonnégy óra¬
val a szakítás bejelentése előtt senki, a szó szoros ér¬
telmében senki sem sejtette, hogy mi áll küszöbön.
Egyesegyedül Lee Kuan Yew tudta.
Ez a végzetes döntés gazdasági vonatkozásban oly
nyilvánvalóan egészségtelen, hogy ma mindkét fél,
Szingapur és Kuala Lumpur, igyekszik a másikra há¬
rítani a felelősséget azért, ami történt. A vádak és
ellenvádak ködfüggönyét nehéz szétszakítani. Egy
azonban kétségtelen: az egész ügy legfőbb vesztese
a szingapuri lakosság. Lee Kuan Yew kormánya oko¬
san cselekedett volna, ha mindent elkövet, hogy a
szakítást elkerülje.
Sajnálatos módon azonban Szingapur miniszter¬
elnöke rendelkezik a maga kiemelkedő egyéniségé¬
nek minden velejáró hibájával is. Intelligens, pénz¬
ügyi vonatkozásban tisztességes, jó szervező és jól
kormányoz. Ugyanakkor azonban hihetetlenül ambí¬
ciózus, az a demagóg típus, aki senkit sem tűr meg
maga felett vagy maga mellett. Nem bírta elviselni
a federális tekintélyt és hatalmat, különösen, hogy
az egy olyan nagy államférfi kezébe volt letéve, mint
Tunku Abdul Rahman. Ügy tűnik, hogy Lee inkább
akart első lenni Szingapurban, mint második vagy
harmadik egy nagy federációban, még akkor is, ha
nagyravágyását a népnek drágán kell megfizetnie.
Szingapur augusztus óta tulajdonképpen csupán
fej, törzs nélkül. Ennek következtében az iparba tör¬
ténő magánberuházás meglassult, a kereskedelem
csökkent, a tőke megkezdte a menekülést és a telek
ára alaposan leesett. Fenyeget a munkanélküliség
veszélye is. A lakosság zöme, a nagyközönség még
nem érzi, hogy mi jön, de a jóltájékozottak már vi¬
lágosan látják, hogy válság közeleg.
Lee Kuan Yew is pontosan látja, mi a helyzet.
Keresi a megoldást, igyekszik kiépíteni új kereske¬
delmi kapcsolatokat, hajlandó , kereskedni akár az
ördöggel is". De ez, bár a rádión keresztül jól hang¬
zik, sajnos nem reális. A Nagy Maláj Államszövet¬
séggel való únió nélkül Szingapur csak bajosan tud
megélni. Ez a gazdasági perspektíva súlyos politikai
kockázatokat rejt magában. A kommunizmus valaha
igen erős tényező volt a városban, a federációs idő¬
szak energiája és nagy prosperitása következtében
azonban meggyengült. Most viszont az esetleges gaz¬
dasági válság és az elszigeteltség újra tápot adhat
a kommunizmusnak.
És ezért jó volna, ha a nagy nyugati hatalmak,
minthogy az ő szavuk még mindig súlyosan esik a
latba, nagyobb intenzitással foglalkoznának ezzel a
robbanékony helyzettel. Ma még lehetséges, hogy
megmentsék ezt a természetes gazdasági egységet,
amelynek a léte elengedhetetlenül fontos egész Dél¬
6 Í 4
kelet-Ázsia békéje szempontjából. Ma még lehet. Egy
év mulva talán már késő lesz.
Ii.
A papir-tigris
Hongkong, ez a pöttömnyi brit koronagyarmat
a hatalmas Kina partjan, az egész vilag egyik leg¬
érdekesebb pontja, mondhatnám úgyis: titkereszte¬
ződése. A lakosság létszáma négy millió. Tizenöt év¬
vel ezelőtt még csak 650.000 volt. Ennek ellenére
nincs munkanélküliség, sőt egyes szakmákban mun¬
kaerőhiány van. És ami feltűnő: a lakásprobléma
nem égető, és ha van is baj, nem elviselhetetlen.
Ez a , csoda" elsősorban a gazdasági liberaliz¬
musnak köszönhető, nem utolsósorban pedig a kínai
fajta leleményes géniuszának. A prosperitás egy har¬
madik oka azonban Kommunista Kína növekvő igé¬
nye és szüksége. Hongkong és Peking között a ke¬
reskedelem a mértani haladvány dinamikájával nő.
Az elmult évben a Hongkongba irányuló kínai export
értéke elérte a 2000 millió hongkongi dollárt. Peking
ezzel az exporttal kemény-valutát szerez magának és
az elmult évben elérte csaknem a napi 10 millió hong¬
kongi dollárt. Peking mindezt Hongkonggal folyta¬
tott kereskedelem, pénzügyi tranzakciók és, — fi¬
gyelemre méltó — Hongkongban eszközölt beruhá¬
zások által érte el. A kommunistáknak igen ko¬
moly érdekeltségeik vannak a bankokban, a hitel¬
világban, export-importban, lakásépítésben, hajózás¬
ban, hotelekben és a biztosításban. De mindez, akár¬
milyen furcsán hangzik is, Hongkongnak nagy biz¬
tonságot nyujt és a biztonság érzését adja. Peking
ügynökei ugyanis okosak: pénzüket nem invesztál¬
nák be olyan helyen, amelyet az a veszély fenyeget,
hogy valamikor a közeljövőben kommunista invázió
áldozata lesz.
Az ember azt gondolná, hogy ez a nagy gazda¬
sági jelenlét, logikus módon, növeli Vörös-Kína po¬
litikai tekintélyét. De nem ez a helyzet. Mint minde¬
nütt máshol a Távolkeleten, Peking Hongkongban 13
sokat veszített a tekintélyéből a legutóbb elszenve¬
dett kudarcok következtében. Ha messziről nézzük
ezt a hatalmas kommunista birodalmat, félelmetes¬
nek tűnhet; de ha itt vagyunk egészen a tövében,
a Kommunista-Kína adásait, akkor könnyű tapasz¬
talni, milyen nagy különbség van Peking szavai és
tettei között. Itt mindenki emlékszik a dicsekvő és
magabiztos deklarációkra, amelyeket Peking sugár¬
zott ki Vietnám vagy India ellen, és mindenki ta¬
pasztalja, hogy e hangoskodást most milyen csend,
milyen szégyenteljes hallgatás követi, azóta, hogy
Amerika keményen visszaütött. A szavak és tettek
közötti különbség pedig nagy hatással van az ázsiai¬
akra. Az ázsiaiak sokkal reálisabbak, mint az euró¬
paiak. Tudják, hogy Peking, amely azzal vádolta
Amerikát, hogy csak ,,papir-tigris“, most akaratla¬
nul is megmutatta, hogy ez a hasonlat inkább reá
magára illik, Mao Ce-tungra és rendszerére.