Oldal 3 [3]
mában résztvevők közül senki se szenvedjen presz¬
tizsvereséget. De Gaulle sokat elmélkedett a Bécsi
Kongresszus által teremtett diplomáciai mű eredmé¬
nyein s véleménye szerint a kongresszus azért vég¬
zett konstruktív munkát, mert kezdettől fogva
egyenlő partnernek fogadta el a tárgyalóasztalnál a
legyőzött Franciaországot. Csakis ily módon volt el¬
érhető, hogy Franciaország a kongresszus határoza¬
tait becsületesen elismerje. De Gaulle tehát Európa
újraegyesítését nem Oroszország ellen akarja végre¬
hajtani, hanem olyan formában, amely e nagyhata¬
lom számára lehetővé teszi, hogy a Jalta-rendezés he¬
lyére állítandó konstruktív rendet maga is elfogad¬
hassa és helyeselje.
Mindezen túl Párizs világosan látja, hogy az
Európa-eszme milyen nagy vonzóerőt gyakorol a du¬
nai térségre. Az . 1956-os magyar forradalom igen
nagy mértékben az Európaeszme jegyében zajlott le.
És nem véletlen, hogy ma már vezető kommunisták
is kénytelenek az , európai Európáról" pozitív érte¬
lemben beszélni, amint ezt például Péter János kül¬
ügyminiszter tette, — hogy egyébként belső meggyő¬
ződésből vagy politikai opportunitásból, az végered¬
ményben teljesen mindegy. Mindenki előtt, aki a
helyzetet ismeri, világos, hogy ma az európai gondo¬
lat az az erő, amely a békés megoldást lehetővé te¬
szi. A jelenlegi bajokból más kivezető utat keresni
illúzió.
©
Nemrégiben egy magyar emigrans Bécsben egy
barátjával találkozott, aki odahaza maradt és ezut¬
tal rövid nyugati látogatáson volt. Éppen akkor lá¬
tott napvilágot a hír az ujságokban, hogy a magyar
külügyminisztert meghívták Párizsba és hogy ez a
látogatás csupán előkészítése Kádár János esetleges
nyugati útjának. Az emigráns megkérdezte hazai ba¬
rátját, hogy e kapcsolatfelvételek láttán odahaza Ma¬
gyarországon nem támad-e az az érzés, hogy a Nyu¬
gat árulást követ el? A jóbarát meglepetten pillan¬
tott fel és így válaszolt: , Ha az én megbízható jó¬
barátom a. börtönőrömmel tárgyal, nekem az csak
jót hozhat, — de talán még a börtönőrnek is".
Ez a lapidáris fogalmazás a jelenlegi lehetősé¬
gek kulcsát adja. Az igazán nagyvonalú politika —
ami méltó a politika névre — valójában csak két
nagy célt követhet: az egyik az emberek közötti
béke, a másik a nemzetek és az egyedek lehető leg¬
nagyobb szabadsága. Ezt a két célt szolgálja — s a
kettő alapjában véve elválaszthatatlan egymástól —
a jelenlegi francia diplomácia. Sőt, egy lépéssel ta¬
lán még tovább is mehetünk. Itt nálunk Európában
túl gyakran igyekeznek megkonstruálni a Párizs¬
Washington ellentétet. Bizonyos, hogy vannak nézet¬
eltérések ; lényegében azonban a két főváros ugyan¬
azt akarja. Egyáltalán nem lehetetlen: a történelem
egyszer megmutatja, hogy a két nyugati hatalom kö¬
zötti különbség valósággal gondviselésszerű volt. A
túlságosan mechanikus egység a politikában nem
mindig szerencse. Emlékezzünk csak arra, hogy an¬
nak idején éppen a titóizmus, azáltal, hogy más utat
is felmutatott, mint a sztalinizmus, milyen lehető¬
ségeket nyitott a kommunizmusnak a világban.
Különös társaság
Az Elysée-palotában senki sem vette észre,
hogy az ujságírók között meghúzódva, inkogni¬
tóban, rendkívül nevezetes személyiségek hall¬
gatják de Gaulle tábornok sajtókonferenciáját.
Pedig ott voltak, ott jártak, s hogy ott jártak,
én tudom csupán. A sajtókonferenciát elhagyva
együtt távoztak, A különös társaság a Szent Mi¬
hály útján suhant nesztelen s betért az egyik
Szajna-parti eszpresszóba. Én szívszorongva kö¬
vettem őket és ujságíróknál szokatlan alázattal
eléjük járultam: intervjut kérnék. Mi a vélemé¬
nyük a tábornok koncepciójáról, az , európai
Európáról", főleg nacionalizmusáról, tanácsai¬
ról, a nagy perspektíváról, amit Charles de
Gaulle megnyitott ?
És ők válaszoltak. Volt, aki lelkesedett, más,
akit szkepticizmus töltött el, s volt, aki mellé¬
beszélt . . .
Íme a nevezetes személyek — franciák vol¬
tak s németek, a francia-német barátság jegyé¬
ben — s íme a válaszaik:
Jules Renard:
Aki a látóhatárra néz, az messzire nég és
egyúttat valami hamis dologra."
Jules Michelet:
Akármilyen állapotban van Franciaország,
a világot az ő lehellete élteti. A testvériség ha¬
gyománya olvasztotta össze Franciaország tör¬
ténetét az emberiség történetével." :
Michel Eyguem de Montaigne:
, Nem tudom magam szívvel-lélekkel egészen
lekötni. Ha állást foglalok is, sose ragad el úgy
a pártszenvedély, hogy megmételyegze az ítélő¬
képességemet. A mostani zirzavarok idején sem
rejtette el ag érdekem az ellenfél jótulajdonsá¬
gait sa mieink árnyoldalait."
Francois de la Rochefoucauld:
ysemmit sem adunk olyan
mint tanácsot."
Otto Bismarck :
sAki Európát mond, az hazudik."
Gustav Stresemann:
pAki hatásos reálpolitikát akar űzni, annak
merésg álmokat kell álmodnia."
nagylelkűen,
— catullus —
Így tekintve a dolgokat, Franciaország kelet¬
európai koncepciója egyszerre világos előttünk, ha
hosszútávon vizsgáljuk és a kontinens új rendjét
tartjuk a szemünk előtt. Párizsban egyidőben sokat
beszéltek arról, hogy de Gaulle tábornok, a legutóbbi
népszavazás után, három célt tűzött maga elé: az
ötödik köztársaság szilárd pártpolitikai megalapo¬
zása; igazi béke az állam és az egyház között; Euró¬
pa újraegyesítése. Ha az események fejlődését elfo¬
gulatlanul szemléljük, a dolgok mai állása alapján
mindhárom cél esetében kedvező prognózist állítha¬
tunk fel.