Page 3 [3]
századokban, most Délről Északra fordult. Ennek az
Észak-felé áramlásnak a méreteit megvilágítja egyet¬
len adat. 1953 és 58 között, tehát öt év alatt a há¬
rom északi provincia, Szinkiang, Kanzu és Belső¬
Mongólia lakossága, 11 millióval növekedett. Egyedül
Belső-Mongóliában, ahol a kínai népelem csupán 15
százalékot tett ki, a kínai lakosok száma 1958-ban
már 95 százalékra rúg. Ezek a számok mindennél
világosabban beszélnek.
Szibéria hiieza-csdbitja a kínai milliókat
A népmozgalom irányának ez a megváltozása
egyébként még csak a kezdet kezdetén áll, de poli¬
tikai jelentőségét máris. megvilágítják a következő
adatok. A mai Kína területe, a magn nagy sivatag¬
jaival és hegyeivel 9 millió 500 ezer négyzetkilomé¬
ter. A lakosság 1962-ben 650 millió volt. 1980-ra el¬
éri az egymilliárdot. Ez azt jelenti, hogy a népstirti¬
ség négyzetkilométerenként 68.5. Ezzel szemben a
Szovjetunió területe 22 millió 273 ezer, mintegy 215
millió lakossal; ez négyzetkilométerenként 10 fő.
Szibéria, Oroszországnak ez a gyarmatbirodalma, 13
millid négyzetkilométer, lakossága viszont kevesebb,
mint 20 millió; ez azt jelenti, hogy Szibériában egy
négyzetkilométerre 1.5 ember jut. Ha tehát Szibé¬
riát összehasonlítjuk a túlnépesedett Kínával, akkor
Szibéria iszonyatosan üres. A kínai tömegek szemé¬
ben tehát a szovjet által birtokolt területek gazdag¬
sága és nagysága igen nagy vonzóerő, nagy csabi¬
tás. Ezek a hatalmas területek ellenállhatatlan erő¬
vel vonzzák a szegény milliókat. Akárhogy alakul
is a pekingi és a moszkvai rendszer viszonya, ez a
puszta népességi és geográfiai tény robbanóanyagot
tartalmaz, amely sokkal erősebb, mint az ideológiai
azonosság köteléke.
Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni,
amikor Kína helyzetét, valamint a kommunista blok¬
kon belüli egyensúly problémáját vizsgáljuk.
Kétségtelen, hogy a Szovjetunió sok hasznot hú¬
zott hatalmas szomszédjának csodálatos fellendülé¬
séből. Hruscsov ma még néha-néha beszél a kínaiak
nevében és nemrégen még megpróbált ezzel mind
Európára, mind Ázsiára nyomást gyakorolni. De a
Kreml vezetői nagyon jól tudják, hogy az egyensúly
nap mint nap eltolódik az ő kárukra. A kommunista
blokkban is a Nap Keleten kel és Nyugaton nyug¬
szik és ez olyan tény, amivel az oroszok már ma szá¬
molnak, illetve amivel számolniok kell.
Oroszországnak választania kell
A Kreml számára a helyzet annál is aggasztóbb,
mert Oroszország — a legnagyobb területtel rendel¬
kező világhatalom — egyike a legkisebb népsűrűségű
országoknak. Ennek következtében a Szovjetunió
képtelen kétfrontos háborút vezetni és ezért nem
folytathat aktív kétirányú politikát sem. Eigész tör¬
ténelme folyamán Oroszországnak választania kellett
Európa és Azsia között. 1945-ös sikere azon a té¬
nyen nyugodott, hogy ebben az időpontban Ázsia
nem volt erős és hatalmas. Kína újra való felépítésé¬
vel azonban ez a helyzet gyorsan megváltozott és a
szovjet vezetés ma ugyanazzal a dilemmával áll
szemben, mint a 19. század cárjai. Üjabb járulékos
tényező ezenkívül egy olyan Japán felemelkedése,
amely ezúttal szövetségben áll a Nyugattal és amely
a legjobb úton van ahhoz, hogy — hála a japán nép
szorgalmának és vezetői ügyességének, —- új világ¬
hatalommá legyen.
Mindez szükségessé teszi, hogy Oroszország előbb
vagy utóbb válasszon: vagy Kína csatlósa lesz és
gyarmatbirodalma, legalább is egy részét elveszíti, —
vagy megkísérli, hogy az atlanti világgal és egyben
Japánnal megegyezésre jusson. De akármelyik meg¬
oldást választja is, valahol, itt vagy ott, mindenkép¬
pen áldozatot kell hoznia. A második esetben Hurópa
felé viszont csak olyan területeket kellene feláldoz¬
nia, amelyeket soha nem is tekinthetett orosz te¬
rületnek,
Valahol a Volga mentén...
Nem tudom, hogy Natdlia Ilyina széke-e,
vagy barna? Nem tudom, esinos-e? Csak azt
tudom, hogy orosz, férje van és hat napot töl¬
tött a Volgán. Milyen hat napot! Társasutazás
keretében, tavaly ősszel, szezonvégi hajó-ki¬
ránduláson. Jó pénzért, A kéjutazást nemrég
megírta a , Literaturnaya Gazeta’ hasábjain,
nem sok eredménnyel, De pillantsunk mi is
a volgai tájra, Natália tapasztalatai alapján.
Hat nap a Volgán.
Első nap. Az ágytakarók kissé nedvesek.
A pincérek felgöngyölátik az összes szönyege¬
ket, , mert ag idén eg ag utolsó utazds.” Az
étlapon hat kitűnő fogás. Mindegyik áthúgva.
Utasok tiltakoznak. Pincérnő csendesít: egye¬
nek borsófőzeléket és gulyást, az van.
Második nap. Tányér nélkül kell enni, lel¬
tároznak, tányérokat már elrakták.
Harmadik nap. Pincérnő kedveskedik, ka¬
viárt kínált. , Egyék meg, már olyan régen
van a hajón, esetleg megromlik". Eigyik utas
lázad, a másik lebeszéli: , Már csak három
nap, eddig kitirjuk.”
Negyedik nap. A társalgóból ki kell men¬
ni, mert a székek új huzatot kaptak — a jö¬
vőévi szezonra. Az egyik utas, idősebb úr,
geológus, Viktor Ivanovics tiltakozik. A pin¬
cérnő csillapítja: , Csak semmi hiseti, tata!"
Ötödik nap. Egyik utas megfázik. Hajó¬
mérnök nyilatkozik: , Kabinok azért hidegek,
mert kevés a fűtőanyag. Ez az utolsó utaeds.”
Hatodik nap. Végső leltározás, utasok
mindenütt útban vannak, végre a hajó kiköt,
kéjutazds véget ér, — felszabadulás...
(— catullus —)