OCR
Kína érdeke jelenleg még megkívánja, hogy az Oroszországgal való törést kerülje. De Moszkva és Peking között már régen nem ,,a szív szövetségéről" van szó. A mélyen gyökerező idegen-gyűlölet nem tesz különbséget oroszok és más fehérbőrű emberek között. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a hatalmas szomszéddal szembeni idegenkedés még mélyebben gyökerezik, mint a többi idegenek gyűlölete. A pekingi szovjet-, valamint népidemokrata követségekkel szemben Pekingben sokkal barátságtalanabb a hangulat, mint más országok követségeivel szemben. Louis Barcata osztrák közíró, aki hosszabb ideig Kinában tartózkodott, említi, hogy az oroszokat éppen olyan rosszul kezelik, mint a néhány nyugati misszió embereit. A Szovjetunió a világ legnagyobb gyarmattartója Ez az oroszokkal szembeni ellenséges érzület olyan körülményből táplálkozik, amelyet könnyen elfelejtünk, pedig amely egy napon a világ dolgaiban jelentős szerepet fog játszani. Ez a tény pedig nem más, mint az, hogy Oroszország ma a világ legnagyobb gyarmattartó hatalma. Oroszország a maga szárazföldi határai mentén valóságos birodalmat hóEzzel országa eredeti területét több mint megkétszerezte. Oroszország a 16. és a 17. században kezdte meg Szibéria meghódítását, 1864-ben leigázta TransKaukázust, 1881-ben a Káspi-tengeren túli területeket, 1853-ban Kazaksztánt, 1859-ben Turkesztánt, 1855 óta a kirgizek birodalmát, 1860-ban az Amurvidéket, 1875-ben és 1945-ben a Zachalin-szigeteket, 1945-ben a Kurili-szigeteket. Ne feledjük, hogy ezek a hódítások ázsiai nemzetek ellen irányultak, a sarga-faj ellen, a mongolok és kínaiak rokonai ellen. Szemünk láttára folyik e népek eloroszítása és nemzeti sajátságaik elnyomása. Az orosz gyarmatosítás a kínai vezetők állandó kihívását jelenti. A már meglévő elkeseredést növelte Külső-Mongólia esete. Mongólia Kínához tartozott. De ezt az országot 1921-ben ideiglenesen, 1924 ben pedig véglegesen két részre osztották. BelsőMongólia továbbra is Pekingé maradt, Külső-Mongóliára azonban az oroszok rákényszerítették a saját rendszerüket, Ettől fogva tehát egy mindmáig kínainak tekintett terület szovjet befolyás alá került. Különösen brutálisan mutatkozott meg ez 1959 március végén, amikor egy példátlan tisztogatási akcióval minden Kínával rokonszenvező pártfunkcionáriust egycsapásra eltávolítottak. A minisztereknek több mint a felét, a parlament több mint egyharmadát, továbbá a legfelsőbb bíróság tagjait eltiintették a politikai életből és helyükbe a Szovjetunió megbízható híveit rakták. Talán ennél is érdekesebb az úgynevezett Tuwa-i eset, amit csak kevesen ismernek. Tuwát 1961-ben független köztársaságból átalakították autonóm szocialista szovjet köztársasággá. Ezzel a Sztalin-rendszer egy korábbi egyoldalú cselekedetét torvényesitették. Tuwa (Tannu-Tuwának is nevezik) 166 ezer 6 négyzetkilométer nagyságú terület, 172 ezer lákossal. Ebből mintegy százezer bennszülött mongol, a többi bevándorolt orosz. A Szovjetunió legfontosabb atomművei mellett Tuwában nagy érclelő helyek és vizienergiák találhatók. Tuwa eredetileg a pekingi udvarnak fizetett adót. 1727-ben a cári Oroszország annektálta ezt a területet. Hoszas és nehéz tárgyalások után, 1864-ben jóvátették ezt a jogtalanságot és 1912-ig, legalább is elméletileg, újra Kína gyakorolta a felségjogokat. Akkor azonban Tuwa újra orosz protektorátus lett. Lenin erről 1921-ben, formailag lemondott, ennek ellenére a szovjet csapatok ott maradtak és bevezették a bolsevizmust. 1944 oktéber 11-én Sztálin a Szovjetunióhoz csatlakozott autonóm köztársaságnak nyilvánította Tuwát. Kína megtagadta ennek az erőszakos cselekedetnek az elismerését és fenntartotta jogait. A legutóbbi, az emlitett 61-es lépés azután véget vetett Tuwa fiktiv függetlenségének is, ekkor végleg a Szovjetunió szerves része lett. Hruscsovnak ez az 1961-es cselekedete kétségtelenül Pekingnek előre megfontolt szándékkal való megsértése volt. Ez a lépés újra brutálisan dokumentálja, hogy Oroszország jelen van egy olyan ázsiai területen, amely történelmileg Kínához tartozik és jogilag még ma is Kína része. A Szovjetunió ezzel meg akarta mutatni ázsiai szomszédainak, hogy — minden anti-imperialista jelszó ellenére, — a maga impériumából egy talpalatnyi földet sem enged. Kína benyujtja a számlát Ezek azok a dolgok, amelyeket Kína megjegyzett magának, és amiért egy szép napon benyujtja a számlát. A Kanton vidékén használt iskolai térképeken hatalmas területek, amelyek ma a Szovjetunió részei, Kínához tartozó területként vannak feltüntetve. Ezt az önmagában is nehéz helyzetet súlyosbítják a demográfiai adottságok. Kína túlnépesedett és területe jelentős része terméketlen. Az igen nagy születési arányszám még inkább súlyosbítja a helyzetet. Ez az oka annak, hogy ősidőktől fogva kínaiak milliói vándoroltak ki, különösen a 19. században. Egész Délkelet-ázsiában, a Csendes-óceáni szigeteken, de az új világban is hatalmas kínai csoportokat találunk. Ez a kivándorlási folyamat a 20. században először meglassult, később pedig, a felvevő országok drasztikus intézkedései következtében, meg is bénult. A felvevő országok ugyanis úgy látják, hogy a kínaiak, ámbár becsületesek és szorgalmasak, nem asszimilálhatók, az anyaországhoz való ragaszkodásukat mindvégig megőrzik és így zavaró idegen test szerepét játszák. Vegyük figyelembe, hogy a multban ez a kínai népáradat Észak-Dél irányban áramlott. A kivandorlók a meleg vidékek felé törekedtek, de még magában Kínában is az északi vidékek lakosai délre települtek. Az új rendszer ezt az áramlást először feltartóztatta. Később azután, 1953-ban a rendszernek sikerült a lehetetlen: a vándorlás irányát megfordította. A kínai vándorlás árvize, nem úgy mint a régebbi