OCR
rült hatalomra, hanem katonai események következtében. Keleteurópa valamennyi országában a jelenlegi rezsím. csupán egy idegen hatalom helytartója. Ezek a rezsimek komoly erőpróbát nem tudnak kiállani, ennek legfényesebb bizonyítéka éppen a magyar forradalom. Százmillió európai él gyarmati uralom alatt; ez az 1945-ös szovjet katonai győzelemnek és azoknak a hibáknak a következménye, ahogy Yaltában a világot felosztották. Ugyanez áll ÉszakKoreára is, míg Vietnám és Tibet későbbi katonai támadások áldozata lett. Maraű Oroszország és Kína. Ebben a két országban a kommunizmus a kormányhatalmat valóban politikai problémák és e problémák által kiváltott belső fejlődés következtében szerezte meg. Az orosz forradalom sikerének az oka mindenekelőtt az ország konzervatív erőinek az összeomlása. E nagyszabású dráma, valamint a belőle származó személyes és kollektív tragédiák benyomása alatt hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a tényt, tudniillik a konzervatív erők szétesését, szem elől tévesszük. De fel kell ismernünk, hogy a cári rendszer tulajdonképpen a maga lényegét veszítette el és ennek a rendszernek a támasztó oszlopai — hadsereg, főnemesség, hivatalnoki kar és az orthodox egyház — elkorhadtak. A túlélés akarata, amely minden egészséges rendszer alapja, Oroszországban meggyengült. A cárizmus a külső vereségek, elsősorban a távolkeleti vereségek következtében kapott halálos csapást, de nem utolsó sorban azért is, mert képtelen volt következetes politikát folytatni. II. Miklós élő szimbóluma volt ezeknek az állapotoknak; gyakran nem tudta mit akar s nem volt ereje ahhoz, hogy a körülötte burjánzó korrupciót letörje és az árulásnak véget vessen. Egyébként a rezsim gyengeségének a legbiztosabb mércéje, hogy a rezsim már néhány fecsegő és különösen nem is tehetséges ember támadására is összeomlik. Oroszországban az ál-intellektuelleknek ehhez a csoportjához csatlakozott a kommunizmus. A. kommunisták a trón megdöntésének a gondját Ügyesen átengedték a Lwow és a Kerenszkij féle úgynevezett demokratáknak és pontosan kiszámították, hogy ezek az ál-forradalmárok maguk alatt vágják a fát és rövid időn belül úgyis mintegy öngyilkossággal végzik. Így is történt. A. legnagyobb kaosz döntő pillanatában a hatalom természetesen átcsúszott azoknak a kezébe, akik pontosan tudták, hogy mit akarnak. Az orosz októberi forradalom története egyébként világosan megmutatja, hogy az orosz nép többsége, különösen pedig a szakszervezetek, a kommunizmust nem akarták. Ha mégis győzött, ezt elsősorban ellenfeleinek köszönheti. Más szavakkal: Oroszország esetében a kommunizmus csak azért diadalmaskodott, mert ez az ország, vezetőinek tökéletes csődje következtében a felbomlás állapotában volt, A kínai ember lélektana Kínában ellenben a kommunizmus a maga sikerét egészen más okoknak köszönheti. Kínában a kommunizmusnak más az eredete és a fejlődése is. A szovjet fejlődéstől ez merőben különbözik és ezt a különbséget Kína története, valamint a kínai ember lélektana magyarázza. A kínaiak legfőbb jellemvonása a személy becsülete és tekintélye. A. kínai ember legfőbb törekvése, hogy minden körülmények között , megőrizze az arcát" s számára a legnagyobb csapás, ha ,eiveszti az arcát". Az ,arc" a közösségben való elhelyezkedésnek mintegy a belépőjegye, a közösségben elfoglalt helyzet és tekintély alapja. Aki elveszti az , arcát", annak társadalmi megvetés az osztályrésze. Ennek a ténynek a jelentőségét magam is számos példán tapasztaltam. 1948-ban anagy kínai repülőtársaság, a , Chinese National Airlines? amerikai direktorát látogattam meg Shanghai-ban. Az igazgató, Mr. Roosevelt, a volt elnök unokafivére elmondotta, hogy a vállalat kínai pilótái egyszercsak beképzelték, hogy aki közülük a meteorológiai viszonyok miatt nem tudja a gépét lehozni a földre, az elveszti az arcát. Roosevelt, aki jól ismerte a Keletet, kifejtette, hogy ez roppant veszedelmes jelenség, de semmit se lehet tenni ellene. Néhány nappal később azután hirtelen sűrű, áthatolhatatlan köd ereszkedett Lunghwa repülőtere fölé. Négy DC-3 és DC-4 típusú utasszállító gép tartott ekkor erre a repülőtérre. A gépek piló1ait hiába utasították a földről, hogy ne szálljanak le, nem hallgattak a parancsra, megkísérelték a landolást és valamennyi lezuhant. Több, mint száz halott volt az eredmény, mert a pilóták nem akarták , elveszíteni az arcukat. Egy diplomata ,efveszti az arcát? Nem. sokkal ezután a kommunisták által ostromolt Peipingen keresztül egy DC-3-as géppel Nankingba repültem. Ebben az időben minden gépet teleraktak minden lehetséges anyaggal, ládák, különféle árúcikkek torlódtak a gépben. Sokkal több utas és árú volt a masinán, mint amit a biztonsági rendszabályok megengedtek. Az utasok a padlón guggoltak vagy ültek, mert az üléseket kiszerelték, hogy több hely legyen a ládáknak. Egy európai diplomata, emikor beszállt, megijedt attól, hogy a gép ennyire til van terhelve és újra kiszállt. A kínaiak azonban a. diplomatának ezt az óvatosságát gyávaságra magyarázták, a jelenlevő kulik kinevették. Néhány óra mulva már Nankingot is informálták az esetről. Néhány hét mulva pedig kormánya kénytelen volt viszszahívni ezt a diplomatát, mert a kínaiak értésére adták, hogy nincs kedvük olyasvalakivel tárgyalni, aki elvesztette az arcát. Megérthetjük ebből, milyen indulatok hatják át a kínaiakat, ha arra gondolnak, hogy maga Kína már évszázadok óta elvesztette az arcát. A kínaiak szenvedélyes nacionalisták, országukat a világ legelső országának tekintik, amelynek az a feladata, hogy uralkodjék a népek felett. Ez nem frazis, Kínában ez mélyen gyökerező hit. A Birodalom hanyatlásával az idegen hatalmak kezdték a maguk akaratát rákényszeríteni Kínára.