Oldal 1 [1]
HABSBURG OTTÓ:
A nyár vége óta a nemzetközi élet erősen moz¬
gásba jött. Októberben egyetlen egy hét alatt került
sor az angol választásokra, Hruscsov bukására és az
első kínai atombomba felrobbantására. Nem sokkal
ezután lezajlott az amerikai választás, amelynek az
eredménye nem volt ugyan meglepetés, de minden¬
esetre végetvetett Washington politikai megbénulá¬
sának.
Mindezek olyan események, amelyek spekulációk¬
ra adnak okot. Az ilyen pillanatokban pedig kétsze¬
resen fontos, hogy tárgyilagos ítéletet alkossunk és
a jövő helyes felmérését el ne hibázzuk.
Az angol és amerikai választás jelentősége
Időbeli sorrendben először az angol parlamenti
választással kell foglalkoznunk. Az eredmény bizony¬
talan és döntetlen. Csupán azt állíthatjuk majdnem
bizonyosan, hogy az újraválasztott parlament nem
lesz hosszúéletű. És ennek következtében szinte azt
mondhatjuk, hogy Angliában állandó és tartós vá¬
lasztási harc következik; mind a kormány, mind az
ellenzék valamennyi lépése arra fog irányulni, hogy
a következő menetre megjavítsa a helyzetét. Mindez
azt eredményezheti, hogy Anglia átmenetileg kiválik
az aktív politikai tényezők sorából. Ez a tény saj¬
nálatos, de a világot átfogó események menetén so¬
kat nem változtathat.
Az amerikai elnökválasztás eredménye viszont
erősíteni fogja a Nyugat stabilitását. Ennek folytán
már a közeljövőben számolhatunk olyan politikával,
amely nem feltétlenül és nem csupán a belső hatás¬
keltés céljait szolgálja. Ennél fontosabb az a tény,
hogy a Fehér Ház ura egész bizonyosan számolhat
négy, de valószínűleg nyolc esztendővel, amely alatt
az Őceánon túli világhatalom sorsát irányíthatja.
Lyndon B. Johnson ennek következtében a földke¬
rekség valamennyi állama számára valódi tárgyaló¬
jél, mindenekelőtt a Szovjetúnió számára.
A Kreml játéklehetősége csökkent
Hruscsov bukását, illetve jelentőségét hajlamo¬
sak vagyunk gyakran túlértékelni. Ha nem is vesz¬
szük készpénznek a hivatalos moszkvai indoklást —
Hruscsov előrehaladott kora és rossz egészségi álla¬
pota miatt visszalépett — azért ebben a beállításban
van egy darabka igazság. A diktátor már elmult het¬
ven éves és a legutóbbi utazásai alkalmával kiadott
jelentések egybehangzóan állították, hogy egészsége
feltűnően meggyengült.
Sokkal fontosabb ennél a tény, hogy Hruscsov
visszalépése végső fokon saját politikájának a folyo¬
mánya, következménye volt. Hruscsov a maga, és ez¬
kommunista pártok csúcskonferenciájának az össze¬
hívásához. Az események folyamata azonban bebizo¬
nyította, hogy Moszkva ezzel zsákutcába került:
mert ha nem sikerül a konferenciát megtartani,
Oroszország , elveszti az arcát"; ha azonban a kon¬
ferencia létrejön, akkor Peking meglehetősen szép
többséggel rendelkezik és esetleg véget vetett volna
Moszkva primátusának a baloldali-totalítárius világ¬
ban. Ebből a megoldhatatlan dilemmából csak egyet¬
len kiút volt: fel kellett áldozni azt, akinek a nevé¬
hez ez a fatális vállalkozás fűződött. Az utód köny¬
nyebben megszabadíthatja magát egy olyan kezde¬
ményezés következményeitől, amely nem az ő akciója
volt.
Ha a két új vezető férfiú, Koszygin és Brezsnyev,
hangsúlyozzák, hogy nyugati irányba semmiféle új,
alapvető politikát nem terveznek, e kijelentésnek hi¬
telt adhatunk. Oroszország olyan helyzetben van,
amelyben a külpolitika vonalát sokkal inkább az ese¬
mények egymásra következése, mint egyetlen ember
akarata szabja meg. Az orosz diplomácia játéklehe¬
tősége meglehetősen összezsugorodott, olyannyira,
hogy az alternatívák kiválasztása, még a legnagyobb
flexibilitás ellenére is, erősen korlátozott.
Moszkva és Peking
Ezt a tényt még külön aláhúzza a kínai atom¬
bomba felrobbantása. Sokan azzal igyekeznek vígasz¬
talni magukat, hogy Kína a maga új fegyvere szá¬
mára még hosszú ideig nem rendelkezik megfelelő
és szükséges hordozófegyverrel. Ez igy van, de ez
rem sokat jelent, sőt, egyáltalán semmit. A kínai
atombomba tudniillik még akkor is, ha Pekingnek
volna elegendő repülőgépe és rakétája, elsősorban
mindenképpen politikai, nem pedig katonai fegyver
volna. A megsemmisítő fegyverek alkalmazása ugyan¬
is, függetlenül attól, hogy kinek a kezében vannak,
a legnagyobb mértékben valószínűtlen. Háborút ma¬
napság már csak infra-klasszikus eszközökkel lehei
vezetni, ahogy Einstein már 1945-ben megjósolta. A.
kínai atombombával kapcsolatban tehát csupán maga
a tény jelentős: az a tény ugyanis, hogy egy nem- "
európai hatalom felrobbantotta az atomklub kapuját.
mégpedig anélkül, hogy ehhez bármiféle külső oldal¬
ról kapott volna segítséget. Ez Peking tekintélyét
hatalmas mértékben megnöveli a fejlődésben lévő or¬
szagok előtt és Mao Ce-tung politikai helyzetét oly
mértékben erősíti, hogy azt a maga teljes egészé¬
ben csak néhány hónap mulva tudjuk majd felmérni.
Miután Moszkva már korábban is képtelen volt arra,
hogy Kínát katonai fenyegetéssel térdrekényszerítse,
— Peking ugyanis tudja, hogy Moszkva sohasem ve¬
zethet nukleáris háborút, legfeljebb defenzív háborút
az Egyesült Államok ellen — Moszkva most már po¬