Stranica 1 [1]
HABSBURG OTTÓ:
fél éve látta egy figyelmes világutazó.
Észak felé robogtunk, csodálatosan szép úton. A
kocsit egy vietnámi intellektuel vezette, aki rendki¬
vül tevékeny szerepet játszik a nemzetközi antikom¬
munista mozgalomban. Mellette egy kínai ült, jól¬
ismert guerillaharcos a második világháború idején,
jelenleg a Cholon-i térségben szervez harci egysége¬
ket a Viet Cong partizánok ellen. Velünk volt még a
kocsiban egy európai pap, a szaigoni kínai negyed
legnépesebb iskolájának igazgatója.
Tiszta, világos és meleg idő volt. A. kocsi nyitott
ablakán át látni lehetett a végtelen rizsültetvénye¬
ket és a dzsungelt. A tájat itt-ott szinpompás kis
falu tarkította. A házak szorosan a templom köré
épültek, mint Európában a középkori erődvárosok¬
ban. Ezeket a falvakat főleg az északi országrészből
idemenekült katolikusok lakják.
Vesgélyesen élni
Útitársaimmal egynémely nyugati nagykövetség
legújabb intézkedéséről diskuráltunk. A követségek
úgyanis megtiltották tisztviselőiknek, hogy Szaigon
város határát elhagyják. Az intézkedés célja az volt,
hogy a tisztviselők kommunista bandák kezére ne
essenek, Utitarsaim méltatlankodtak az intézkedés £6¬
lött, mondván, hogy túlzott aggodalomból fakad. Ép¬
pen a kínai guerilla-vezér beszélt, s hirtelen megállt
a mondat közepén. Egy kis hídra hívta fel a figyel¬
met, elmagyarázván, hogy néhány napja ott egy
amerikai katonát öltek meg a kommunista géppiszto¬
lyok. Néhány perccel később pedig egyik útkanyaru¬
latban utitársaim azt mesélték, hogy nemrégiben itt
három japánt raboltak el a kommunisták. Miután
mindezt elmondották, folytatták panaszkodásukat a
külföldi követségek , alaptalan pánikja" miatt.
Ez a szellemi magatartás meglepi a messziről
jött látogatót. Nyilvánvaló, hogy akik hosszabb
ideig itt élnek, annyira megszokták már a rendki¬
vüli állapotokat, hogy a veszélyt szinte már teljesen
normális jelenségnek tartják.
Amikor például Diem elnökkel beszélgettem, ab¬
lakai időről-időre megremegtek a géppuskatűztől,
mert a nem túlságosan távoli Jonc síkságon éppen
csete-paté folyt a kormánycsapatok és Viet Cong
egységek között. Az volt az érzésem, hogy az elnök
szinte észre sem vette a zajt, szemmelláthatólag egy¬
általán nem volt szokatlan a számára,
Szaigon a kontrasztok városa. Falragaszok és
zászlófeliratok folyton arról biztosítják a szemlélőt,
hogy a kommunizmus soha sem fog győzni — nyil¬
vánvaló jele annak, hogy ostromlott városban va¬
gyunk. Másrészt azonban az élet többnyire békésen
és csendesen folyik. Alkonyatkor az emberek az ut¬
cára tódulnak, a város központjába, kisebb-nagyobb
sétára. A hölgyek többsége hagyományos nemzeti
viseletet hord, ami élénk színű selyemből készül és
ami méginkább aláhúzza finom, manószerű alakjuk
kedvességét és kihangsúlyozza arcuk bájos vonásait.
Szaigon az a város, amely a női szépség tekintetében
a legnagyobb sikerrel veszi fel a versenyt Bangkok¬
kal. A kávéházak mindig zsúfolásig telve az arany¬
ifjúsággal, egyetemi hallgatókkal és katonákkal. Az
elmult évtizeddel szemben az egyetlen észrevehető
különbség, hogy a francia uniformisok helyét az
amerikai uniformisok foglalták el. És az aperitív he¬
lyett egyre gyakoribb a whisky, a Coca Cola és az
Ice Cream.
Ebben a virágzó városban, amely felett a kor¬
mány paternalisztikus tekintélye uralkodik, nagyon
nehéz elképzelni, hogy néhány kilométerrel odébb
merőben más világ zajlik. Itt bent a városban senki
sem veszi komolyan, hogy valahol, valamelyik falu¬
ban véres csete-paték folynak. Legfeljebb csak ak¬
kor figyelnek fel, ha az élelmiszerszállítmányok ki¬
mert a Viet Cong kommunistáknak egyelőre nem ér¬
dekük, hogy túlságos nagy rémületet idézzenek fel a
városban.
Tipikus példája ennek a St. Jacgues-fok, Szai¬
gon elegáns strandja. Tíz mérföldnyire ettől az élénk
központtól kommunista őrség tanyázik. Aki a már
kommunista ellenőrzés alatt álló gyönyörű parton
óhajtana fürödni, azt a kommunista őrök udvaria¬
san meginvitálják, de amikor a fürdőzők visszatér¬
nek, rövid szemináriumi oktatásban részesülnek a
kommunizmus előnyeiről, aztán engedik őket, men¬
jenek haza, Isten hírével.
A. munkásság nem jó talaj a kommunizmusnak
A partizánok e magatartása, ez a fura-komikus
helyzet, ez a különbség a város és a vidék között,
Szerves része az új kommunista taktikának. Sokat
tanultak Mao Ce-tung hadviseléséből. Megtanulták,
hogy az ipari munkásság, vagyis a modern és fél¬
modern államok e kiváltságos rétege nem támasza
többé a forradalmi erőknek. A városok konzervati¬
vak lettek. Ezért, mondják a kommunisták, a váro¬
sokat el kell szigetelni a vidéktől. Ha a város mint¬
egy szigetté válik a tengerben, akkor csak idő kér¬
dése, hogy mikor omlik össze. Ez a helyzet Vietnám¬
ban, ez a veszély! Már manapság is meglehetősen
kockázatos dolog kocsival utazni a nagyobb városok
5