Ugrás a tartalomra
mobile

Heritázs

  • Keresés
  • Gyűjtemények
Magyarhu
  • Englishen
  • Српскиsr
  • Serbo-Croatiansh
BejelentkezésRegisztráció
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Előnézet
ho2_000010/0000

Korunk társadalmi problémái

  • Előnézet
  • Metaadatok mutatása
  • Permalink mutatása
Létrehozó
Habsburg Ottó (1912-2011)
Összes oldal
4
ho2_000010/0002
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Oldal 3 [3]
  • Előnézet
  • Permalink mutatása
  • JPG
  • TIFF
  • Előző
  • Következő
ho2_000010/0002

OCR

leapadt. Az is logikus, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak százalékarányszáma kevesebb lett. A. sokszor emlegetett , földtől való menekülés" bizonyos mértékig elkerülhetetlen, mondhatnók jogosuli is volt. Az iparnak munkaerőre van szüksége és ezt onnan meríti, ahol található. Az is a fejlődéssel jár, hogy egyes életképtelen üzemeknek el kellett tűnniök, A földtől való menekülés Éz a fejlődési folyamat csak a XX. század elején kezdett veszélyessé válni. Több országban ugyanis a paraszt gazdaságok száma rohamosan csökkent. A , földtől való menekülés" majdnem mértani haladvány arányait öltötte. Ennek fő-oka abban rejlik, hogy ellentétben az iparral, az európai mezőgazdaságban az életképtelen vagy marginális gazdaságok száma egyre emelkedik. Manapság ezeknek nagyrésze állami juttatásokból, főleg a háborús és inflációs időkből származó tartalékokból és erdőkitermelésből tengeti életét. Az európai mezőgazdaság mai formájában tehát alig életképes. Az agrár- és ipari termékek árai között túlságosan nagy a különbség. Az agrár-olló, ahelyett hogy összecsukódnék, egyre jobban szétnyilik. A kemény, az iparinál lényegesen nehezebb munka ellenére, a paraszt ma már alig képes létét biztosítani. A falu alacsony, a várositó! messze eliito életszínvonala a fiatalabb nemzedéket érthető módon az otthon és a gazdaság elhagyására készteti. Ezen a tényen sem barátságos rábeszéléssel, sem az ősi erényekről és spártai életről szóló szónoklatokkal nem lehet változtatni. Jámbor óhajjal nem lehet problémákat megoldani, különösen, ha ezzel csupán leplezni akarjuk azt, hogy nem találunk megfelelő kiutat. Az állami támogatás sem megoldás. Esetleg meg lehet nyerni vele egy választást, de biztonsagot nem ad. Még nem fordult elő soha, hogy a lakosság egyik rétegét huzamos ideig a többiek költségére lehetett volna eltartani, Az amerikai példa A helyzetet világosan át kell tekinteni. Amennyiben a fejlődes ebben az irányban halad tovább, Európa a közeljövőben ott fog tartani, ahol ma az Iügyesült Allamok. Az USA lakosságának mindössze 10 százaléka képes a mezőgazdaságból megélni. Ez a tény azonban, tekintettel a különleges földrajzi és gazdasági adottságokra, eddig még nem jelentett veszélyt az amerikai nép számára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Amerika eddig sem komoly társadalmi válságot, sem külső megrázkódtatásokat nem élt át. Háborúkat csak partjaitól távol viselt. Közlekedése sohasem ütközött akadályokba. Ennek következtében egyes tájai sohasem szorultak önellátásra. Ha ez egyszer mégis bekövetkeznék, nagyobb katasztrófához veztne, mint amilyennel mi itt Európában decentralizációnk mellett valaha is szemben találtuk magunkat. Ennél a tengertúli példánál azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyesült Államokban európai értelemben vett , parasztság" sohasem létezett. A mezőgazdaság rendes formája ott mindig a nagyüzem volt és a kisebb birtokos nem érzett ragaszkodást a röghöz. Az amerikai farmer ugyanis csak termelő üzemet lát a földben. Európában az adottságok nemcsak katonai és politikai szempontból különböznek. Közgazdaságunk egész szerkezete parancsolólag megköveteli, hogy ezt a különbséget a tengerentúli világgal szemben figyelembe vegyük. Az amerikai rendszer vak utánzása elhibázott lenne. Éppen ezért nem szabad ölbetett kézzel néznünk egy olyan folyamat kialakulását gazdasági életünk agrár részlegében, amely a nehezen helyreállított társadalmi egyensúlyt ismét megbonthatná. Mezőgazdaságunk válsága ugyanis nemcsak a lakósság agrarrétegét, hanem az egész társadalmat sujtaná, amely oly méretű szociális és politikai nyugtalansághoz vezethet, mint amilyent az ipari munkásság fellépése okozott. EV. A KOZEPOSZTALY PROBLEMAI Ugyanakkor, amikor tanúi vagyunk az európai parasztság haldoklásának, a középosztály helyzete sem mutat kedvezőbb képet. A XIX. századnak ez a vezető rétege is szemmel láthatóan pusztulóban van. Sorsa sem a tömegszervezeteket, sem pedig a nagytőkét nem érdekli. A. mai összepontosító folyamai szükségszerűen pusztítja a független kis egzisztenciákat, mint pl. a kiskereskedőket, az önálló kisiparosokat. Azt az érvet használják velük szemben, hogy útjában állnak a haladásnak és ezért joggal kerülnek a kerekei alá. Nem ilyen szembeszökő, de azért nem kevésbé aggasztó az értelmiség gazdasági helyzete. A szellemi munka lebecsülése olyan mértéket öltött, hogy ezek a pályák a munkásosztályból kikerülő fiatalokat többé nem vonzzák, még ha hivatást is éreznek a közösség áldozatos szolgálatára. Einstein profeszszornak az a megjegyzése, hogy ha az életét ujból kezdhetné, bádogos szeretne lenni, élesen világítja meg — szándékosan túlzott formájában — az értelmiségi osztályok mai helyzetét. Sajnos éppen ma, amikor a jövő erős és öntudatos értelmiségi rétegeket követel, politikánk a jövő nemzedék szellemi tömeghalálának veszedelmét idézi fel. Az értelmiség elproletárosodása A középosztály társadalmi szerepe ma még jelentős. A munkásság dolgos és tartalékos elemei számára szociális felemelkedést jelent. Tőle származnak a gazdasági fejlődésnek újabb és újabb ösztönzést adó kezdeményezései. Egyidejűleg a középosztály tlildetése az is, hogy kiegyensúlyozólag hasson az osztályok közti ellentétekre. Kifejezetten közvetitésre hívott. Végül ne felejtsük el azt sem, hogy belőle kerül ki korunk politikai vezetőrétege. Éppen ebből adódik a mai fejlődésben rejlő veszedelem. A középosztály felmorzsolódik az óriási érdekellentétek nyomása alatt, amelyek a szervezett tömegek és a nagytőke hatalom-koncentrációjának az összecsapásából erednek, Az állam maga is ahelyett, hogy támogatná, éppen ezt a réteget sújtja az aránylag legsúlyosabb terhekkel, ami modern demokráciánk szervezetéből következik. A középosztály ugyanis nem eléggé szervezett, számbelileg pedig gyenge ahhoz, hogy érdekei védelmében meghallgatását kikényszerithesse. Ezenkívül ez az a társadalmi réteg, amely a legkevésbé tudja kijátszani az adórendeleteket. A nagyok számára erre sok lehetőség nyílik. A. kiskereskedőnek, a kisiparosnak, a kistisztviselőnek viszont nem sok módja van bevételei eltitkolásához. Ezért könnyen adóztatható és nem rendelkezik olyan összeköttetésekkel sem, melyek révén 7

Szerkezeti

Custom

Image Metadata

Kép szélessége
2367 px
Kép magassága
3363 px
Képfelbontás
300 px/inch
Kép eredeti mérete
2.41 MB
Permalinkből jpg
ho2_000010/0002.jpg
Permalinkből OCR
ho2_000010/0002.ocr

Adatvédelem

  • Adatvédelmi szabályzat
  • Süti – Cookie kezelése

  • https://facebook.com/tripont

Oldalink

  • heritazs.hu
  • phaseone.hu
  • tripont.hu
  • tripont.hu/problog

Kapcsolat

  • +36 30 462 23 40
  • klinger.gabor@tripont.hu
  • 1131 Budapest,
  • Reitter Ferenc utca 132/J.

  • Copyright © 2023 Tripont Kft.
  • Copyright © 2024 Tripont Kft.

Heritázs

BejelentkezésRegisztráció

Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszavamat
  • Keresés
  • Gyűjtemények
Magyarhu
  • Englishen
  • Српскиsr
  • Serbo-Croatiansh