leapadt. Az is logikus, hogy a mezőgazdaságban fog¬
lalkoztatottak százalékarányszáma kevesebb lett. A.
sokszor emlegetett , földtől való menekülés" bizo¬
nyos mértékig elkerülhetetlen, mondhatnók jogosuli
is volt. Az iparnak munkaerőre van szüksége és ezt
onnan meríti, ahol található. Az is a fejlődéssel
jár, hogy egyes életképtelen üzemeknek el kellett
tűnniök,
Éz a fejlődési folyamat csak a XX. század elején
kezdett veszélyessé válni. Több országban ugyanis
a paraszt gazdaságok száma rohamosan csökkent.
A , földtől való menekülés" majdnem mértani ha¬
ladvány arányait öltötte. Ennek fő-oka abban rej¬
lik, hogy ellentétben az iparral, az európai mezőgaz¬
daságban az életképtelen vagy marginális gazdasá¬
gok száma egyre emelkedik. Manapság ezeknek
nagyrésze állami juttatásokból, főleg a háborús és
inflációs időkből származó tartalékokból és erdőki¬
termelésből tengeti életét.
Az európai mezőgazdaság mai formájában tehát
alig életképes. Az agrár- és ipari termékek árai kö¬
zött túlságosan nagy a különbség. Az agrár-olló,
ahelyett hogy összecsukódnék, egyre jobban szétnyi¬
lik. A kemény, az iparinál lényegesen nehezebb
munka ellenére, a paraszt ma már alig képes létét biz¬
tosítani. A falu alacsony, a várositó! messze eliito
életszínvonala a fiatalabb nemzedéket érthető módon
az otthon és a gazdaság elhagyására készteti. Ezen
a tényen sem barátságos rábeszéléssel, sem az ősi
erényekről és spártai életről szóló szónoklatokkal
nem lehet változtatni. Jámbor óhajjal nem lehet
problémákat megoldani, különösen, ha ezzel csupán
leplezni akarjuk azt, hogy nem találunk megfelelő
kiutat. Az állami támogatás sem megoldás. Esetleg
meg lehet nyerni vele egy választást, de biztonsagot
nem ad. Még nem fordult elő soha, hogy a lakosság
egyik rétegét huzamos ideig a többiek költségére
lehetett volna eltartani,
A helyzetet világosan át kell tekinteni. Amennyiben
a fejlődes ebben az irányban halad tovább, Európa
a közeljövőben ott fog tartani, ahol ma az Iügyesült
Allamok. Az USA lakosságának mindössze 10 száza¬
léka képes a mezőgazdaságból megélni. Ez a tény
azonban, tekintettel a különleges földrajzi és gazda¬
sági adottságokra, eddig még nem jelentett veszélyt
az amerikai nép számára. Nem szabad elfelejtenünk,
hogy Amerika eddig sem komoly társadalmi válsá¬
got, sem külső megrázkódtatásokat nem élt át. Há¬
borúkat csak partjaitól távol viselt. Közlekedése so¬
hasem ütközött akadályokba. Ennek következtében
egyes tájai sohasem szorultak önellátásra. Ha ez
egyszer mégis bekövetkeznék, nagyobb katasztrófá¬
hoz veztne, mint amilyennel mi itt Európában de¬
centralizációnk mellett valaha is szemben találtuk
magunkat. Ennél a tengertúli példánál azt sem sza¬
bad elfelejtenünk, hogy az Egyesült Államokban
európai értelemben vett , parasztság" sohasem léte¬
zett. A mezőgazdaság rendes formája ott mindig a
nagyüzem volt és a kisebb birtokos nem érzett ra¬
gaszkodást a röghöz. Az amerikai farmer ugyanis
csak termelő üzemet lát a földben. Európában az
adottságok nemcsak katonai és politikai szempontból
különböznek. Közgazdaságunk egész szerkezete pa¬
rancsolólag megköveteli, hogy ezt a különbséget a
tengerentúli világgal szemben figyelembe vegyük.
Az amerikai rendszer vak utánzása elhibázott lenne.
Éppen ezért nem szabad ölbetett kézzel néznünk egy
olyan folyamat kialakulását gazdasági életünk ag¬
rár részlegében, amely a nehezen helyreállított tár¬
sadalmi egyensúlyt ismét megbonthatná. Mezőgazda¬
ságunk válsága ugyanis nemcsak a lakósság agrar¬
rétegét, hanem az egész társadalmat sujtaná, amely
oly méretű szociális és politikai nyugtalansághoz ve¬
zethet, mint amilyent az ipari munkásság fellépése
okozott.
EV.
A KOZEPOSZTALY PROBLEMAI
Ugyanakkor, amikor tanúi vagyunk az európai
parasztság haldoklásának, a középosztály helyzete
sem mutat kedvezőbb képet. A XIX. századnak ez
a vezető rétege is szemmel láthatóan pusztulóban van.
Sorsa sem a tömegszervezeteket, sem pedig a nagy¬
tőkét nem érdekli. A. mai összepontosító folyamai
szükségszerűen pusztítja a független kis egziszten¬
ciákat, mint pl. a kiskereskedőket, az önálló kisipa¬
rosokat. Azt az érvet használják velük szemben,
hogy útjában állnak a haladásnak és ezért joggal
kerülnek a kerekei alá.
Nem ilyen szembeszökő, de azért nem kevésbé
aggasztó az értelmiség gazdasági helyzete. A szel¬
lemi munka lebecsülése olyan mértéket öltött, hogy
ezek a pályák a munkásosztályból kikerülő fiatalo¬
kat többé nem vonzzák, még ha hivatást is éreznek
a közösség áldozatos szolgálatára. Einstein profesz¬
szornak az a megjegyzése, hogy ha az életét ujból
kezdhetné, bádogos szeretne lenni, élesen világítja
meg — szándékosan túlzott formájában — az értel¬
miségi osztályok mai helyzetét. Sajnos éppen ma, ami¬
kor a jövő erős és öntudatos értelmiségi rétegeket
követel, politikánk a jövő nemzedék szellemi tömeg¬
halálának veszedelmét idézi fel.
Az értelmiség elproletárosodása
A középosztály társadalmi szerepe ma még je¬
lentős. A munkásság dolgos és tartalékos elemei szá¬
mára szociális felemelkedést jelent. Tőle származnak
a gazdasági fejlődésnek újabb és újabb ösztönzést
adó kezdeményezései. Egyidejűleg a középosztály
tlildetése az is, hogy kiegyensúlyozólag hasson az
osztályok közti ellentétekre. Kifejezetten közveti¬
tésre hívott. Végül ne felejtsük el azt sem, hogy
belőle kerül ki korunk politikai vezetőrétege.
Éppen ebből adódik a mai fejlődésben rejlő ve¬
szedelem. A középosztály felmorzsolódik az óriási
érdekellentétek nyomása alatt, amelyek a szervezett
tömegek és a nagytőke hatalom-koncentrációjának
az összecsapásából erednek, Az állam maga is ahe¬
lyett, hogy támogatná, éppen ezt a réteget sújtja az
aránylag legsúlyosabb terhekkel, ami modern demo¬
kráciánk szervezetéből következik. A középosztály
ugyanis nem eléggé szervezett, számbelileg pedig
gyenge ahhoz, hogy érdekei védelmében meghallga¬
tását kikényszerithesse. Ezenkívül ez az a társadalmi
réteg, amely a legkevésbé tudja kijátszani az adó¬
rendeleteket. A nagyok számára erre sok lehetőség
nyílik. A. kiskereskedőnek, a kisiparosnak, a kistiszt¬
viselőnek viszont nem sok módja van bevételei eltit¬
kolásához. Ezért könnyen adóztatható és nem ren¬
delkezik olyan összeköttetésekkel sem, melyek révén