Page 2 [2]
OCR
verseny átterjedt a politikai síkra is, aminek következménye azután az államok elgyengülése lett. Ilyen körülmények között természetesen nem lehetett érdemleges alkotó munkát végezni. Hangzatos szólamok akadtak ugyan bőven, de hiányzott az építő szellem. Ezen a tényen nem változtat a látszólagos gazdasági jólét sem. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy ezt messzemenőleg a jövő terhére kiállított váltókkal fedezték. Ezek a váltók azonban időközben lejártak és nem válthatók be többé. A. mult nagy tőkéjét eltékozoltuk. If. A MUNKASSAG MAI HELYZETE A liberalizmus és a marxizmus összecsapásából született osztalyharcnak eme szakasza végén mégis szemtanúi lehettünk valamelyes megoldás lassú kiaiakulásának. A munkásság növekvő ereje és a ,,manager réteg" megjelenése bizonyos értelemben egyensúlyt teremtett és megszüntette a kirívó gazdasági tülönbségeket, amelyek ugyan még ma is előfordulnak Európa egyes államaiban és a tengeren túl. Maga az a tény azonban, hogy a társadalmi ellentétek egyre több országban kiegyenlítődnek, világviszonylatban is kihatással van az egészségesebb szociális rend kialakulására. Az eddiginél gyorsabb ütemben tűnnek el a kirívó társadalmi igazságtalanságok és a sikeres megoldások. példái lehetővé teszik a balfogások elkerülését. Más kárán tanul az okos. A második világháború vége óta az osztályharc Európa vezető ipari államaiban, az Északamerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában gyakorlatilag megszűntnek tekinthető. Szólamai ugyan felbukkannak még itt-ott, de ezek a szólamok üresek, tartalmatlanok s a régi jelszavak az új helyzetben nem jelentenek vonzóerőt. A testi munkás megszűnt , proletár" lenni a szó hagyományos értelmében. Megállapításunkat világosan igazolja például az Amerikai Közvéleménykutató Intézet egyik legutóbbi körkérdése: a megkérdezett munkások csaknem 90 százaléka vallotta magát a , középosztályhoz" tartozónak. — Szovjetfeudalizmus Ezzel szemben egészen mas fejlődést tapasztalhatunk a szovjettömbön belül. Az osztálykülönbség, amely nyugaton megszűnőben van, keleten elmélyült. Ott a rabszolgaságnak olyan rendszere alakult ki, amely az ókoritól csupán annyiban különbözik, hogy a szabadságuktól megfosztott emberek tulajdonosa nem. a magányos kényúr, hanem a rendőrgépezet. A Szovjetunió vezető köreinek neofeudalizmusával ezen tanulmányunkban nem akarunk részletesebben foglalkozni. Ott elsősorban olyan fejlődési folyamatról van szó, amelynél politikai szempontok és az egész világot átfogó törekvések háttérbe szorítják a szociális szempontokat. Másodsorban a vasfüggönyön túl annyira cseppfolyós állapotok uralkodnak, hogy a, jelenlegi helyzetet nem szabad véglegesnek tekintenünk. Oroszország még távolról sem találta meg végérvényes formáját. A kommunista országok vezető rétegében dúló hatalmi harc csupán a felszín alatt működő erők vetülete. Az új szovjet együttesnek sok olyan tagja van, aki keleten a hatalom átvételére készül, bár maga sem hisz már a marxistaleninista dogmákban. A tények jobb belátásra bírták őket. Felette kérdéses azonban, hogy nézeteik az emberiség és az emberiesség szempontjából helyesebbek-e, mint a jelenleg uralmon lévőké. Az osztályellentétek megszüntetése Ha azonban a szabad világban el is jutottak a szociális fejlődésnek ama fokához, amelynél megszűntek a gépesités által kiváltott ipari forradalom legsúlyosabb és legveszélyesebb társadalompolitikai következményei, nem szabad a kényelmes önelégültség hibájába esnünk. A folyamat pozitív kihatásai még nem érezhetők teljes mértékben. Örvendetes ugyan, hogy a legkirívóbb bajokat orvosolták, de ez megközelítőleg sem elég. Az iparban foglalkoztatott társadalmi réteg beillesztése az állam szervezetébe még nem kielégítő. Minden társadalmi rendnek ugyanis a szó helyes értelmében , építő"-nek kell lennie. A társadalom minden tagjának éreznie kell, hogy a rend fenntartása az ő egyéni érdeke. Bár a dolgozók megbékülése az állammal és a meglévő társadalmi renddel örvendetesen előrehaladt, ezen a téren mégis sok még a tennivaló. A békének ugyanis nemcsak anyagi, hanem komoly erkölcsi alapokra kell felépülnie, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen. A. munkásság teljes beilleszkedését mai társadalmi rendszeriinkbe csak akkor nevezhetjük tökéletesnek, ha a különböző osztályok között nem lesznek többé mélyreható ellentétek és a félelem még burkolt formában sem fog jelentkezni, sem az egyik, sem a másik oldalon. Természetesen abszolút egyenlőség sohasem lesz elérhető. Ez olyan paradicsomi állapotot jelentene, ami ezen a földön megvalósíthatatlan. Ezzel szemben igen is megteremthető egy olyan rend, amelyben a lakosság minden részének meglehet az a jogos érzése, hogy senkivel szemben és semmilyen tekintetben sincs hátrányban; amelyben az államra mindenki mint saját államára tekinthet fel. Iii. AZ ALLANDOSULT MEZOGAZDASAGI VALSAG A helyzet ott, ahol a multban a válság legvészesebb tlizfészkei voltak, megjavult. Ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az újabb veszélyforrást, amely különösen a másodilk világháború befejezése óta fenyeget bennünket. Uj proletáriátus van keletkezőben. Ez a proletáriátus két olyan társadalmi réteg elszegényedéséből származik, amely eddig jólétben élőnek számított. Az ipari munkásság életszínvonalának emelkedésével egyidejűleg a társadalom más rétegeinél a válság fenyegető jeleit tapasztalhatjuk. Mivel könnyen esünk a kísértésbe, hogy a mult képleteiben gondolkozzunk, félős, hogy figyelmen kívül hagyunk olyan fejlődési folyamatot, amelyet kellő időben történő beavatkozással helyes irányba lehetne terelni, Az agrártársadalom és a középosztály válságáról van szó, amely immár végzetesen fenyegető méreteket kezd ölteni. Ezáltal új, az egész világ sorsára kiható problémák adódnak. Senkit sem lephet meg, hogy a modern nemzetgazdaságban a mezőgazdaság szerepének jelentősége lényegesen csökkent. Az ipar fejlődésének szükségszerű következménye volt, hogy a társadalom össztermelésében a többi foglalkozási ágak részesedése
