Page 2 [2]
verseny átterjedt a politikai síkra is, aminek követ¬
kezménye azután az államok elgyengülése lett. Ilyen
körülmények között természetesen nem lehetett ér¬
demleges alkotó munkát végezni. Hangzatos szóla¬
mok akadtak ugyan bőven, de hiányzott az építő
szellem. Ezen a tényen nem változtat a látszólagos
gazdasági jólét sem. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy
ezt messzemenőleg a jövő terhére kiállított váltók¬
kal fedezték. Ezek a váltók azonban időközben le¬
jártak és nem válthatók be többé. A. mult nagy tő¬
kéjét eltékozoltuk.
If.
A MUNKASSAG MAI HELYZETE
A liberalizmus és a marxizmus összecsapásából
született osztalyharcnak eme szakasza végén mégis
szemtanúi lehettünk valamelyes megoldás lassú ki¬
aiakulásának. A munkásság növekvő ereje és a ,,ma¬
nager réteg" megjelenése bizonyos értelemben egyen¬
súlyt teremtett és megszüntette a kirívó gazdasági
tülönbségeket, amelyek ugyan még ma is előfordul¬
nak Európa egyes államaiban és a tengeren túl.
Maga az a tény azonban, hogy a társadalmi ellen¬
tétek egyre több országban kiegyenlítődnek, világ¬
viszonylatban is kihatással van az egészségesebb
szociális rend kialakulására. Az eddiginél gyorsabb
ütemben tűnnek el a kirívó társadalmi igazságtalan¬
ságok és a sikeres megoldások. példái lehetővé te¬
szik a balfogások elkerülését. Más kárán tanul az
okos. A második világháború vége óta az osztály¬
harc Európa vezető ipari államaiban, az Északame¬
rikai Egyesült Államokban és Ausztráliában gyakor¬
latilag megszűntnek tekinthető. Szólamai ugyan fel¬
bukkannak még itt-ott, de ezek a szólamok üresek,
tartalmatlanok s a régi jelszavak az új helyzetben
nem jelentenek vonzóerőt. A testi munkás megszűnt
, proletár" lenni a szó hagyományos értelmében.
Megállapításunkat világosan igazolja például az
Amerikai Közvéleménykutató Intézet egyik legutóbbi
körkérdése: a megkérdezett munkások csaknem 90
százaléka vallotta magát a , középosztályhoz" tar¬
tozónak. —
Szovjetfeudalizmus
Ezzel szemben egészen mas fejlődést tapasztal¬
hatunk a szovjettömbön belül. Az osztálykülönbség,
amely nyugaton megszűnőben van, keleten elmélyült.
Ott a rabszolgaságnak olyan rendszere alakult ki,
amely az ókoritól csupán annyiban különbözik, hogy
a szabadságuktól megfosztott emberek tulajdonosa
nem. a magányos kényúr, hanem a rendőrgépezet. A
Szovjetunió vezető köreinek neofeudalizmusával ezen
tanulmányunkban nem akarunk részletesebben fog¬
lalkozni. Ott elsősorban olyan fejlődési folyamatról
van szó, amelynél politikai szempontok és az egész
világot átfogó törekvések háttérbe szorítják a szo¬
ciális szempontokat. Másodsorban a vasfüggönyön
túl annyira cseppfolyós állapotok uralkodnak, hogy
a, jelenlegi helyzetet nem szabad véglegesnek tekin¬
tenünk. Oroszország még távolról sem találta meg
végérvényes formáját. A kommunista országok ve¬
zető rétegében dúló hatalmi harc csupán a felszín
alatt működő erők vetülete. Az új szovjet együttes¬
nek sok olyan tagja van, aki keleten a hatalom át¬
vételére készül, bár maga sem hisz már a marxista¬
leninista dogmákban. A tények jobb belátásra bírták
őket. Felette kérdéses azonban, hogy nézeteik az
emberiség és az emberiesség szempontjából helyeseb¬
bek-e, mint a jelenleg uralmon lévőké.
Az osztályellentétek megszüntetése
Ha azonban a szabad világban el is jutottak a
szociális fejlődésnek ama fokához, amelynél meg¬
szűntek a gépesités által kiváltott ipari forradalom
legsúlyosabb és legveszélyesebb társadalompolitikai
következményei, nem szabad a kényelmes önelégült¬
ség hibájába esnünk. A folyamat pozitív kihatásai
még nem érezhetők teljes mértékben. Örvendetes
ugyan, hogy a legkirívóbb bajokat orvosolták, de
ez megközelítőleg sem elég. Az iparban foglalkozta¬
tott társadalmi réteg beillesztése az állam szerveze¬
tébe még nem kielégítő. Minden társadalmi rendnek
ugyanis a szó helyes értelmében , építő"-nek kell
lennie. A társadalom minden tagjának éreznie kell,
hogy a rend fenntartása az ő egyéni érdeke. Bár a
dolgozók megbékülése az állammal és a meglévő tár¬
sadalmi renddel örvendetesen előrehaladt, ezen a té¬
ren mégis sok még a tennivaló.
A békének ugyanis nemcsak anyagi, hanem ko¬
moly erkölcsi alapokra kell felépülnie, ha azt akar¬
juk, hogy tartós legyen. A. munkásság teljes beil¬
leszkedését mai társadalmi rendszeriinkbe csak ak¬
kor nevezhetjük tökéletesnek, ha a különböző osz¬
tályok között nem lesznek többé mélyreható ellen¬
tétek és a félelem még burkolt formában sem fog
jelentkezni, sem az egyik, sem a másik oldalon. Ter¬
mészetesen abszolút egyenlőség sohasem lesz elér¬
hető. Ez olyan paradicsomi állapotot jelentene, ami
ezen a földön megvalósíthatatlan. Ezzel szemben
igen is megteremthető egy olyan rend, amelyben a
lakosság minden részének meglehet az a jogos ér¬
zése, hogy senkivel szemben és semmilyen tekintet¬
ben sincs hátrányban; amelyben az államra min¬
denki mint saját államára tekinthet fel.
Iii.
AZ ALLANDOSULT
MEZOGAZDASAGI VALSAG
A helyzet ott, ahol a multban a válság legvésze¬
sebb tlizfészkei voltak, megjavult. Ugyanakkor azon¬
ban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az
újabb veszélyforrást, amely különösen a másodilk
világháború befejezése óta fenyeget bennünket. Uj
proletáriátus van keletkezőben. Ez a proletáriátus
két olyan társadalmi réteg elszegényedéséből szár¬
mazik, amely eddig jólétben élőnek számított. Az
ipari munkásság életszínvonalának emelkedésével
egyidejűleg a társadalom más rétegeinél a válság fe¬
nyegető jeleit tapasztalhatjuk. Mivel könnyen esünk
a kísértésbe, hogy a mult képleteiben gondolkozzunk,
félős, hogy figyelmen kívül hagyunk olyan fejlődési
folyamatot, amelyet kellő időben történő beavatko¬
zással helyes irányba lehetne terelni, Az agrártár¬
sadalom és a középosztály válságáról van szó, amely
immár végzetesen fenyegető méreteket kezd ölteni.
Ezáltal új, az egész világ sorsára kiható problémák
adódnak.
Senkit sem lephet meg, hogy a modern nemzet¬
gazdaságban a mezőgazdaság szerepének jelentősége
lényegesen csökkent. Az ipar fejlődésének szükség¬
szerű következménye volt, hogy a társadalom össz¬
termelésében a többi foglalkozási ágak részesedése