Stranica 1 [1]
HABSBURG OTTÓ:
I
A SZOCIALIS PROBLEMA
A modern Európa társadalmi struktúráját az
ipari forradalom, a gép győzelme alakította ki. A tör¬
ténelem során ez volt eddig a legnagyobb megráz¬
kódtatás. Közvetve, vagy közvetlenül, gyakran kü¬
lönböző időpontokban, de minden esetre gyökeresen
megváltoztatta az egyes nemzetek életét.
A. gép megjelenésének pillanatáig, tehát az ipari
korszak kezdetéig, Európa és nyugodtan mondhat¬
juk: az egész világ agráralapon volt megszervezve.
A. mezőgazdaság volt a gazdasági és társadalmi élet
alapja. Gazdagság egyet jelentett a földtulajdonnal.
A. kereskedelmi cikkek túlnyomó részét a mezőgaz¬
daság termelte. A. városok a vidéktől függtek. Ha
sikerült is olykor kezükbe ragadni a vezetést, ez a
vezetés sohasem tartott sokáig. A hatalom mindig
visszaszállt az agrártársadalom, a szabad parasztok
és nagybirtokosok kezébe. Végső fokon ők voltak a
társadalom urai,
Ez a gondolkozásában lényegileg más beállított¬
ságú társadalmi réteg nem tudta megérteni azt a
számára idegen fejlődési folyamatot, amely a modern
értelemben vett iparosodással kezdődött. Mindez nem
illett bele gondolkodásmódjába, következésképen a
nagy változás társadalmi kihatásaival csak akkor
kezdett foglalkozni, mikor már késő volt.
Egy átgondolt és szervezett gépesítés pedig már
az első szakaszában is áldás lehetett volna az egész
társadalomra. A. fejlődést ezzel nyugodt, konstruk¬
tív pályára lehetett volna terelni.
Mivel azonban senki sem akadt, aki az új erő¬
ket helyesen tudta volna kormányozni, átengedték
azokat a véletlennek, a zűrzavarnak. Vad, féktelen
versengés tört ki azok között, akik a hirtelen meg¬
nyílt lehetőségeket a saját meggazdagodásuk érde¬
kében akarták kihasználni. A társadalom pedig,
amely megzavarodva állt az újszerű eseményekkel
szemben, képtelen volt azokat irányítani és tehetet¬
lenül sodortatta magát általuk. A romboló, pusztító
következmények elkerülhetetlenek voltak. A harc¬
ban a legbrutálisabb fegyverek mindig önmaguktói
fejlődnek ki. A győzelemre a legtöbb esélye annak
van, aki a fegyvereket gátlások nélkül alkalmazza.
A. vihar széttépte az akkori társadalmi rendet.
Nemcsak a mult jelképeit dobták sutba, nemcsak an¬
nak megjelenési formáit rombolták le, hanem szét¬
zúzták azt a támaszt is, amit azok a társadalomnak
adtak, anélkül, hogy hasonló értékű rendszerrel pó¬
tolni tudták volna. A. hare intézményesítése ugyanis,
mint azt a kivénhedt gazdasági liberalizmus hirdette,
nem rendszer. Legjobb esetben az anarchiának ren¬
dező elvként való elismerését jelentheti azok szá¬
mára, akik nem akarják beismerni, hogy nincs ere¬
jük a rájukszakadt események megfékezéséhez.
Társadalmunk e válsága érthető módon össze
esett egy eddig ismeretlen társadalmi osztály meg¬
jelenésével. Mint minden fiatal sarj, kezdetben a
munkásosztály is gyenge volt. Sokan az ő soraik¬
ból sem értették meg, mi zajlik le körülöttük. Az
agrar-mentalitas kalodájában maguk sem vették
észre, hogy egy új társadalmi rend van keletkező¬
ben. Hzzel magyarázható azoknak a tétlensége is,
akiknek elveik és tanaik alapján a legszegényebb
társadalmi rétegek érdekeit kellett volna képvisel¬
nidk,
Kizsdkmdnyolt munkdst6megek
Ennek a fejlődési folyamatnak az osztzalyhare
lett a következménye, mely felülről, a tőkések részé¬
ről indult meg a gazdasági liberalizmus jegyében.
Erre válaszoltak a kizsákmányolt munkástömegek,
az alulról jövő visszahatás. A. munkások részesedni
akartak az új gazdagságból és a gazdasági bizton¬
ságnak legalább minimális mértékét követelték a
maguk számára. A birtokosok kapzsisága és vak¬
sága következtében megbomlott az államok belső
egysége és rendje. A marxizmus a már meglévő fe¬
szültség politikai kifejezője lett, mely a szakadékot
méginkább elmélyítette. A tátongó tir áthidalása
egyre nehezebbé vált. Európa pedig több mint egy
évszázadon keresztül szenvedett az új korszak első
nemzedékének politikai rövidlátása miatt.
Joggal mondhatjuk, hogy a szociális igazságos¬
ság jegyében végrehajtott iparosítás földrészünk jó¬
létét elképzelhetetlenül magas színvonalra emelhette
volna. Az osztályharc elmaradása esetén Európa
egyesített gazdasági ereje mindannyiunk jólétét, a
béke és az építés művét szolgálhatta volna. Ennek
azonban éppen az ellenkezője történt. Erőnket egy¬
más ellen pocsékoltuk el. Európa nagy szerencsét¬
lenségére a gépesítés forradalma és az új osztály
megjelenése olyan órában következett be, amelyben
társadalmunk erkölcsileg nem állott a helyzet ma¬
gaslatán. A. reneszánsz pogány gondolkodási módnak
nyitott utat, mert a sorsdöntő pillanatban az igaz
keresztényeket jellemző szociális érzés hiányzott
azokból, akik magukat , felvilágosodottaknak" ne¬
vezték és akik hitüknek csupán külső formáit
ápolták.
Az utolsó évszázad a társadalmi harc jegyében
telt el. Európa csaknem valamennyi állama az állan¬
dósult, vagy legalábbis fenyegető polgárharcok szín¬
helye volt. A gazdasági életben folyó gátlástalan