Oldal 2 [2]
zatos munkája nagy elismerést érdemel. Az eljö¬
vendő nemzedékek számára valóban nemzeti hivatást
teljesít.
Csalddjdban ki tudott és ki tud még magyarul?
A gyermekeket is taníttatja nyelvünkre?
Testvéreim többé-kevésbé mind beszélnek magya¬
rul. Legalább is annyira, hogy megmaradt náluk az
alap, habár beszédkészségük a külföldi élet következ¬
tében érthetően berozsdásodott. Ügy érzem azonban,
hogy a nyelvi alap a fő. Ha valaki egyszer jól beszélt
magyarul, könnyen újra belejön. Ha nincs meg az
alap, igen nehéz nyelvünket elsajátítani. Feleségem
német lévén, egy szót sem tudott magyarul, mielőtt
megismert. De aztán komolyan nekiállt és rendesen
megtanulta a nyelvet. Érthető, hogy az adott körül¬
mények között lehetetlen tökéletesen beszélni, hiszen
másnyelvű környezetben vagyunk kénytelenek élni.
Mégis elmondhatom, hogy a nehézségek dacára igen
jól megtanult. Ami gyermekeimet illeti, azok is, lega¬
lább a nyelvi alapot megkapják. Itt sajnos két nagy
nehézség van: a másnyelvű iskola és az a tény, hogy
munkára rávenni. De úgy vélem, hogy ha megvan az
alap, a legfontosabbat, elértük.
Végül: mit üzen az emigráns sziiléknek, — mint
aki most ötvenedik évét tölti be, külföldön élve, de
megtartva magyarságát, — mit üzen, mint a ,,leg¬
régibb? emigráns: érdemes-e vállalm a gondot és fá¬
radságot, hogy külföldön születő és nevelkedő gyer¬
mekeinknek megadjuk a magyar nyelv adományát ?
Jól tudom, saját családom példájából is, milyen
végtelen nehéz megtartani nyelvünket idegen kör¬
nyezetben. Nem is akarom elítélni azokat, akik fel¬
adják a harcot. De azért mégis azt üzenem minden
magyar szülőnek: a legnagyobb jótétemény, amit
gyermeküknek adhatnak, hogy megőrzik családjuk¬
ban az anyanyelvet. Házon kívül beszélhetnek a gyer¬
mekek minden más nyelvet, — minél többet, annál
jobb a jövő boldogulásuk számára. De otthon ma¬
gyarul beszéljenek, mert a magyar jövő csak a ma¬
gyar nyelvben él tovább. Régen, valamikor megáll¬
hatott az a mondás, hogy az is jó magyar lehet, aki
nem beszél magyarul. A mai demokratikus idők szel¬
leme azonban magával hozza, hogy az egyén csakis
a hazai nyelv révén olvadhat össze teljesen a nemzet
nagy lelki közösségével. Csak a magyar nyelv tük¬
rözi a nemzet lelkületét — egy franciara vagy né¬
metre lefordított költemény nem adja vissza földünk
ízét.
Ahol nincs magyar iskola, legalább a magyar
nyelven való olvasást kell fenntartani a családban.
Az olvasás tartja ébren leginkább a magyar nyelv¬
tudást. Irodalmunk oly szép és bőséges, hogy min¬
denki találhat benne kedvére valót.
Végül magyar szülő ne felejtse el magyar imád¬
ságra tanítani gyermekeit. Ha közben más nyelven
is beszélnek, az ima mindig legbensőbb énjük marad.
S ha majd kinyílik előttük a haza kapuja — kivirá¬
goztatja bennük teljes magyar lelkiségüket.
Két idegen asszony
A. két idegen asszony nem csak , kettö" és nem , idegen". A két asszony példája sokszáz vagy
sokezer külföldi asszonynak, aki magyar embert választott férjül és kapcsolatba került a magyarsággal.
És így többé nem idegen. Sok hozzájuk hasonló. van, hasonló abban, hogy férje nyelvét is megtanulta,
s a magyar nyelven át magyar asszony lett. ,
Kisfaludy Dala Béláné Italia szülötte. Magyar festémtivészhez ment férjhez. Tandrné, egyben
a bolognai egyetem magyar tanszékének lektora. Háza vendégszerető magyar otthon Bolognában, vándorló
magyarok pihenő szigete, magyar-olasz kultúr-kapcsolatok emberi központja. Azok között, akik e so¬
rokat olvassák, Ausztráliában vagy Amerikában, Európa országaiban, bizonyára sokan régi emlékeket
idéznek vissza: mert sokan jártak ott, emigráns vonulásukban, a Via Fondazza kedves olasz házában,
ahol magyar gyereksereg fogadta öket és magyar szív.
Szemerey Tiborné a , német-római birodalom" (amit mi magyar menekültek birtokba vettünk)
német részében tanult magyarul, Kisfaludy Dala Béláné magyarul tanult és úgy talált magyar férjet.
Szemerey Regina magyar férjet talált és úgy tanult magyarul. Mint elmondja: nem utolsó sorban a
gyermekek kedvéért. Nyelvtudását végtelen szorgalommal oly tökéletesre fejlesztette, hogy magyar nyel¬
ven ír és rádió előadásokban szerepel,
nyelvről:
Kisfaludy Dala Béláné:
»Mindig magyarul beszélünk
a gyerekekhez"
Az egyetemre jártam, mikor egy Petőfi vers
akadt a kezembe, persze olasz fordításban., A négy
ökrös szekér". Ennek teljesen egyéni hangja úgy
megfogott, hogy kezdtem érdeklődni Petőfi-versek
után. Minthogy ezeket fordításban nem találtam. ele¬
get, maga a nyelv kezdett érdekelni. Tagliavini pro¬
fesszorhoz fordultam, aki éppen itthon volt a bolo¬
gnai lakásán, de egyébként Magyarországon tanított,
6
6 azt mondotta: , Igen, érdemes foglalkozni ezzel az
árva nyelvvel, mert talán egy nyelvre se lehet oly
nagy hűséggel lefordítani a klasszikus római költő¬
ket, mint épp a magyar nyelvre".
Az akkor kapható magyar nyelvtanokat besze¬
rezve próbáltam magamba szívni azt, amit magán¬
úton lehet. Az akkori hivatalos magyar szervek tu¬
domására jutott ezen nagy lelkesedésem a magyar
nyelv iránt és hivatalosan meghívtak Magyarország¬
ra három havi tanulmányútra. Ebből ugyan csak
kettő lett, de így is ugrásszerűen haladtam a magyar
nyelvben. A véletlen úgy hozta magával, hogy fér¬
jem magyar ember lett.